Rómaiak.
Rómaiak.
Marcus Aurelius császárnak a quádokon a Garamnál, 173-ban kivívott győzelme következtében, a barbárok egy ideig nem háborgatták Pannóniát. A béke azonban csak rövid ideig tartott. Az egykorú római írók állítása szerint a jazigok és a quádok 180-tól kezdve egyesülve, újból megkezdték támadásaikat a rómaiak ellen. Másfél századot meghaladó ideig azonban nevezetesebb hadieseményről nem emlékeznek meg forrásaink. A rómaiak ez alatt az idő alatt nem lépték át a Dunát, csupán a mai Nógrádverőcze táján emeltek a Szentendrei sziget védelmére őrtornyot. A IV. század közepén azonban ismét több hadjáratról emlékeznek meg a római írók.
357-ben, mikor Nagy Constantinus második fia, Constantius, hosszú táborozás után Rómát felkereste, a barbárok ismét betörtek Pannóniába. A támadást Uzafer, az ipolyvölgyi quádok fejedelme indította meg, majd a jazigok – e rablóhadjáratokban legtapasztaltabb nép – ezen a támadáson vérszemet kapva, hirtelen elárasztották Pannóniának alsó részét. Constantius e rémhírekre Illyricumba sietett, a telet Sirmiumban töltötte, mikor a jazigok és a quádok pusztításairól újabb hírek érkeztek táborába. 358 kora tavaszán Constantius Aquincumnál hídat veretett a Dunán, hirtelen meglepte a Pannónia alsó részével szomszédos törzseket s kegyetlen pusztítást vitt végbe közöttük. A megrémült jazigok és quádok a további támadást be sem várva, a Cserhát erdős hegyei közé menekültek s háborítatlanul hagyták a római sereget az Ipoly völgyén s a Garamon átvonulni Bregetionba.
A rómaiak támadása oly váratlanul érte a barbárokat, hogy további ellentállásra nem is gondoltak, hanem békéért könyörögtek. Zizais nevű, fejedelmi származású ifjú jelent meg Constantius előtt és kegyelemért esedezett. A császár megbocsátott neki, mire a többi jazig-sarmata törzsfőnökök is meghódoltak, majd követték példájukat Uzafer és Araharius quád fejedelmek. (Millenn. Tört I. CCLXXXVII. – Századok, 1868. 190–92.)
Valentinián uralkodása alatt 365–367-ben a rómaiak a Dunát a védőművek hosszú lánczolatával látták el, sőt a balparton, tehát a barbárok területén emeltek erődöket. Ez a körülmény nyugtalanságot okozott a quádok között, melyet csak fokozott a pannóniai praetor esztelen eljárása, a ki a quádok fejedelmét, Gabiniust, barátság ürügye alatt magához csalván, megölette.
369-ben a quádok ismét betörtek Pannóniába, 374-ben pedig a sarmatákkal egyesülve ismét végigdúlták Pannóniát és a mai Bécs mellett levő Carnuntum 349városát földig lerombolták. E rémhírre a császár Galliából a Dunához sietett. Miután a hadjáratra az előkészületeket megtette, Aquincumnál átkelt a Dunán és a jazig-sarmaták, majd a quádok ellen fordult. Míg az egyik sereg, melyet a császár vezetett, a jazigokat támadta meg, addig Merobaudes Carnuntumból a quádok ellen vezette a római sereget, mely minden ellentállás nélkül, pusztítva vonult át a quádok földjén.
Valentinián hada szinte akadálytalanul kelt át a Cserháton és az Ipoly völgyén, majd egyesülve Merobaudes hadával, az ősz beálltával Sabariába, innen pedig Bregetioba (Őszőny) vonult. Itt fogadta a császár a békéért könyörgő quád követeket, a kiknek mentegetődzése közben a különben is vérmes ember annyira felingerült, hogy gutaütés érte s 375 november 17-én hirtelen meghalt. (Millenn. Tört. I. CCXCII.)
A IV. század végén bekövetkezett népvándorlások zavarában a quádok és a sarmaták neve elveszett. A római élet emlékei is 380 táján megszakadnak. – A quádok és a jazigok emlékét csupán az úgynevezett pogány-temetők őrizték meg az utókornak. Ily pogány-temetőkre Pilinyben és Romhányban akadunk. Az előbbit báró Nyáry Jenő, az utóbbit Sembery István ásatta fel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
