Szokások.
Szokások.
Életükből, szokásaikból sem tudunk sok újat felhozni. Ha teljesen meg akarnánk rajzolni életük lefolyását, ismételni kellene, a mit a magyarságról mondottunk el. A közös foglalkozás, a hasonló anyagi viszonyok, az egymás szomszédságában való lakás egészen egyformára nivellálta a két népfajt s az a válaszfal is egyre jobban fogy, a mit a külön nyelv állít közöttük. Eredményeképen azután valami furcsa, romló, bomlasztó hatást lehet megfigyelni, a mely elrontja az 35egyes szokások eredetiségét s zagyvaságot teremt a tiszta faji vonás helyén. Egyes népszokáson lehet ezt legjobban megfigyelni. Igy a szomszéd német falvakban szokásos még a „kakas nyakazás”. Ezt eltanulták a tótok is, de náluk már teljesen értelme veszett heczcz az egész, sem a napját, sem az okát, sem a módját nem tudják. A népszokások különben mindenben a magyarság után igazodnak. Az ünnepi szokásaik az aratási, szüreti, már a hol van szőlő, s a gazdasági élet egyes más szokásai mind a magyar földről ismerősek. Még a tánczuk is csupán csárdás, legfeljebb ha tánczmestertől tanulnak valami újat. A régi tót tánczokra már az öregek sem igen emlékeznek. Szokatlanabb a Sári községben való „fekete vasárnap”, a mikor egy nagy kóczbabát végighurczolnak a faluban s a végén beledobják a patakba. Egészen új szokás azonban az, hogy egyes buzgó és lelkes tanítók magyar bethlehemi pásztorjátékra tanítják meg a gyermekeket, a kik így kovászai lesznek ezzel a magyarosodásnak. Püspökhatvanban például egészen meghonosodott így a betlehemezés. A Pilishegy vidéki falvakban meg van a husvéti virgácsolás. Másutt elég gyakori a „májfa” állítása lányos házak ablaka elé, erősen díszítve papír- és pántlika-czifrasággal. Isaszegen a farsang utólsó három napját áttánczolják s hamvazószerdán a tánczos legények összejönnek és egy tuskót kötélre kötve, végighurczolják a faluban s minden háznál megállanak inni, dalolni, a hol leány van, a ki részt vesz a tánczban. Ezeknél a házaknál pénzt, szalonnát, tojást kapnak, a miből még egy utólsó korhely-mulatságot csapnak.
A lakodalom ma is nagyban megy még, bár nem annyira, mint régen. Új és eredeti vonást nem tudunk róla mondani. A keresztelő is megvan, de a tor már kiment a divatból. Legnagyobb népmulatság azonban a búcsú. Kár, hogy ennek nincsen semmi érdekes szokása, csak épen alkalom hatalmas eszem-iszomra, tánczra és általában nagy családi és baráti összejövetelre, mert a búcsúra a szomszéd falukból, sőt messzebbről is összejönnek az ismerősök.
Mesélni még mindig szoktak az öregek, de a fiatalok könyvet, ujságot olvasnak s a vőfély-mondókákat vásári füzetből tanulják. Érdekes és a tótságra jellemző babonák, mondák nincsenek; közösek a magyarsággal és a svábsággal. A czinkotai magyaros-tót lakosság Mátyás nagy iczczéjére ma is büszke.
*
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
