Mezőgazdaság.
Mezőgazdaság.
Czegléd lakosainak kétharmadrésze mezőgazdasággal foglalkozik. A XVIII. század elején oly kevés a lakosság, hogy a földesúr óriási birtokait nem tudta megmívelni. A jobbágyoknak is hol itt, hol ott adták ki az úrbéri illetményeket. Ez a bizonytalanság csak 1749-ben szünt meg, a mikor az úrbéri szerződést megkötötték. Ezekkel az úrbéri illetményekkel később is sok baj volt; az uradalom és a jobbágyok között az 1807–1821. években folyt nagy úrbéri per fejezte be a vitát. 1715-ben a jobbágyok kezén mívelés alatt alatt állott 2214 1/2 köblös szántóföld és 637 kaszás rét, 1720-ban pedig 1999 1/2 köblös szántóföld és 571 1/2 375kaszás rét. A jobbágyok úrbéri földilletményeinek tagosítása még az 1818–20. években megtörtént, a mi a jobbágyok teherviselését megkönnyítette és vagyonosodásukat elősegítette. A tagosítás alkalmával készült összeírás szerint az úrbéresek kezén mívelés alatt volt fekete agyagos szántóföld 27.283 1/2 hold, szíkes szántóföld 92 1/2, homokos szántóföld 328, jó kaszáló 5936, vizenyős kaszáló 614, szíkes kaszáló 4516, homokos kaszáló 452, vizes-szíkes kaszáló 505, vakszík 859, vízállás 144, beltelek 1245, kenderföld 106 1/2, legelő 21.285, szőlő 3154, erdő 499 hold. Az uraság saját mívelése alatt 6023 hold föld volt. A legelő a tagosításkor közös maradt és csak 1864-ben osztották ki egyénenként, az uradalom és község között megkötött szerződés alapján. A tagosításkor a 374 egész telek tulajdonosai egy tagban kapták ki illetményeiket, a többiek három nyomásban. Az újabb időben e három tagban levő földeket tulajdonosaik nagy részben csere útján összetagosították. A tagosítás eredményeként állt elő a tanyás gazdaság, a mely idővel úgy elterjedt Czegléden, mint a Duna–Tisza közén talán sehol. A gazdaosztály szempontjából a tagosítás révén a nagyobb gazda-osztály keletkezett, míg a legelőfelosztás egy új gazdaosztályt, a kis gazdák osztályát teremtette meg a régi zsellérek utódai gyanánt.
A város határának földje gazdaságilag teljesen mívelhető. A talaj különböző; az éjszaki és keleti rész kitünő fekete agyagos földjétől a futó homokig minden földnem megtalálható. Kevés szíkes terület is van. A délkeleti és déli rész homokos talajú, míg a délnyugati rész nagyobbára futó homok. A város határa gazdasági szempontból, a helyi megkülönböztetés szerint, feloszlik tanyaföldekre, bonifikákra és legelőjárandóságokra, vagy nyomási földekre. A tagosításkor egy egész telek után 93 hold (1100 -ölével számítva) földet osztottak ki. Jelenleg egy negyed telek földet 23 holddal (1100 -öles) számítanak. A legelőjárandóságokat 1200 -öles, az erdőket 1100 -öles és a szőlőket 1200 -öles holdjával számítják. Az 1902-ben befejezett új kataszteri felmérés szerint mívelési ágak szerint a határ így oszlott meg: Szántó 33518 hold 957 -öl, kert 349 h. 561 -öl, rét 4578 h. 1455 -öl, szőlő 3769 h. 957 -öl, legelő 3726 h. 978 -öl, erdő 830 h. 909 -öl, nádas 41 h. 772 -öl, terméketlen (utakkal együtt) 3118 hold 1287 -öl.
A város földmíves lakossága alig néhány évtizeddel ezelőtt még mindig a kétnyomásos gazdasági rendszernek hódolt. Túlnyomólag gabonafélék termelésével foglalkoztak, a takarmányt állandó rétek és legelők szolgáltatták. Ez utóbbiak csökkenésével ezt a rendszert a szükség belterjesebbé változtatta. Az ugar mellőzésével két gabonanem váltotta fel egymást. Például első évben őszi gabona, másodikban tavaszi búza, vagy első évben őszi búza, másodikban tengeri; különösen a három nyomásban kiosztott tanyaföldeken. Később áttértek a háromnyomásos gazdasági rendszerre, s ennek tipikus alakja ez volt: első évben ugar, másodikban őszi, a harmadikban tavaszi gabona. Ez a rendszer még ma is föltalálható. Azonban a legelőfelosztás és a vízszabályozás miatt a legelők és rétek megcsökkenése óta a gazdák leginkább a javított háromnyomású gazdálkodási módot folytatják. Ugart ennél a rendszernél nem igen hagynak, hanem e helyett részben takarmány-, illetőleg kapás és ipari növényekkel vetik be a megfelelő területet. A fekete, agyagos talajjal bíró gazdák tértek rá először e gazdálkodási módra, melynek keretén belül legelterjedtebb a következő űzemrendszer: első év tengeri, második év őszi búza, harmadik év tavaszi árpa. Egyes gazdáknál a váltórendszerrel is találkozunk, hol gabona után gabona nem következik, hanem azt kapás, illetőleg takarmánynövény váltja föl.
A szálas takarmányneműek közül leginkább a lóherét, luczernát, zabosbükkönyt, csalamádét termelik, elvétve a muhart is. A lóherét és luczernát legtöbbnyire forgón kívül helyezik el. A gabonafélék közül a búzát, rozsot, árpát és zabot termesztik s a talaj kitünő gabonát szolgáltat. Kapás növények közül a tengerin kívül termelnek burgonyát és takarmányrépát, elvétve czukorrépát is. A tengeri között tököt és babot. A takarményféléket legtöbbnyire a tengerinek szánt földterület egy részében helyezik el, úgy a répát és krumplit is. A homokos talajok legnagyobb része szőlővel van beültetve. A szántóföldi terményeknek csupán a legjobb és legkedvezőbb talajokat hagyták. Ezeken a legváltozatosabb termelés folyik; gabonanemüeket, takarmányféléket, kerti növényeket és szőlőt találunk az alig 1–2 holdnyi területeken is. A jó fekete homokon csak elvétve találkozunk őszi búzával és tavaszi árpával. Ipari növényeket itt nagyobb arányokban nem termelnek. Leginkább a dohányt termelik az uradalmi bérleteken 376s néhány nagyobb gazda a saját birtokán. Kisebb mennyiségben találkozunk repcze-, mák-, köles-, paprika-, torma- és hagymaültetéssel. Ezeket csak a helyi piacz és a magánfogyasztás részére termelik. Kerti növények közül nagyban termelik a dinnyét; a homokos részen a kítünő görög s a fekete földeken a sárga dinnyét, illetőleg ennek különféle fajait. Nemcsak a helyi piaczra, hanem évenként sok kerül belőle a vidékre és külföldre is. Nagyobb arányban termelik még a zöldséget, sárgarépát, borsót, ugorkát, malátát és paradicsomot. Az utolsó 20 év alatt a határ 1643 k. hold kaszálóval és réttel fogyott meg. Közlegelő már nincs. A város körül van még három, részben felosztatlan tehénjárás, a mely azonban alig néhány száz hold. A talaj tápanyagszükségletét a gazdák rendesen istállótrágyával pótolják. Azonban a szőlőkultúra elterjedésével óriási trágyaszükség állott be és a műtrágyák is igen el vannak terjedve. A talajmunkálásnál és gazdasági termelésnél alkalmazandó munkagépek közül a technika újabb vívmányai mind feltalálhatók. Gőzeke, cséplőgép, aratógép vételénél, társulnak a gazdák és közösen használják azokat. A cséplés már a legkisebb gazdáknál is gőz, illetőleg mótoros cséplőgéppel történik.
A mezőgazdasági termelés Czegléden igen intenziv. A város mezőgazdaságában a kisbirtok az uralkodó. Nagy birtoka csak a vallásalapítványnak van, kb. 6000 hold. Ez több nagyobb parczellában haszonbérbe van adva. Magánnagybirtok nincs. Száz holdon felüli birtokos van 39. A földek forgalmi értéke általában igen magas. Egy negyed telek fekete föld ára 16–24.000 K között ingadozik. Legelőjárandóságokból holdanként 600–1500 K árért kelnek a földek. Kenderföld, mely 150 -öl, 360–400 koronáért kel. Szőlőnek való futóhomok 600–800 K áron mindíg elkel. A munkásviszonyok általában kedvezőek. Gazdasági cseléd, napszámos kellő számban akad, bár magas munkabéreket kell fizetni. A nagy szőlőkultúra idegen munkásokat is vesz igénybe. A fönt jelzett gazdasági viszonyok következményeként az agrárszoczializmus Czegléden nem tudott hódítani. Egy évtizeddel előbb itt is megalakult a szocziálista földmívesek pártja, de nem tudott gyökeret verni és most már alig találunk szocziálista mezőgazdasági munkást. A szocziális viszonyok javítására egyébként az uradalom két bérletet kisemberek kezére adott, továbbá a város a vallásalaptól már két ízben vett kb. 1500 hold földet, melynek egyik részét munkásembereknek adta el nyereség nélkül több évi törlesztésre, míg másik részét 1909-ben parczellázás útján juttatta a kisgazdák kezére.
A város kertészete általában kevéssé fejlett. Az újabb időben a konyhakertészet fellendülésnek indult az ú. n. bolgár kertészek betelepedésével, a kik bérelt földeken űzik belterjes kereskedelmi kertészetüket. A virágkertészet elhanyagolt. Legfejlettebb a gyümölcskertészet s magántermelők is nagy számmal vannak. Kereskedelmi szempontból a város egyik nevezetessége Unghváry László hírneves gyümölcsfaiskolája a Bede mellett, melyet az 1890-es években kezdett fejleszteni, haszonbérbe vevén az egyházi földeket. Ezeket gyümölcsfákkal betelepítve, rövid időre már több száz hold gyümölcsfaiskola állott űzemben a megfelelő csomagolási, raktár- és irodahelyiségekkel. A telep évente óriási forgalmat bonyolít le, nemcsak az ország területére, hanem a külföldre is. Másik nagy faiskola Unghváry Józsefé, a ki csak nemrégiben fejlesztette ki nagy teleppé üzletét, melynek területe már 200 holdnál nagyobb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
