A kiegyezés után.
A kiegyezés után.
Az 1848 előtt gróf Széchenyi István föllépésével megindult iparfejlesztési mozgalom és Kossuth Lajos Védegyletének a honi ipart pártoló törekvése 132a szabadságharcz gyászos kimenetele következtében megszünt és csak a kiegyezés megkötése után lehet ismét ipari haladásról beszélni. Hogy a helyreállított alkotmányos rend hatása három év alatt mit eredményezett, mutatják az 1870-ben megtartott népszámlálás adatai, melyek szerint 554.076 lélek közül volt a vármegyében 29.560 kézi és gyáriparos (5.3%); ezek közül 13.044 önálló vállalkozó s 16.516 hivatalnok és munkás. Az iparosok iparágak szerint a következőképen oszlottak meg: építészet (kőmíves, ács, cserepező, téglaégető) és művészet (hangszerkészítő, húrcsináló, órás, stb.): 763 önálló, 24 hivatalnok, 1265 munkás, összesen 2052; fém (kovács, lakatos, sarkantyús, ezüst, arany s rézmíves stb.), kő (kőfaragó, fazekas, kályhás stb.) és faipar (asztalos, bognár, kádár, kosárkötő, járomkészítő stb): 3135 önálló, 198 hivatalnok, 5224 munkás, összesen 8557; vegyészeti, élelmezési és dohányczikkipar (szappanos, czukrász, sütő, pálinkafőző, sörfőző, eczetgyáros, stb.): 1954 önálló, 98 hivatalnok, 2103 munkás, összesen 4155; szövőipar (takács, kötélgyártó, harisnyaszövő, szitaszövő, férfi- és nőszabó, szűrszabó, pokrócz- és halinakészítő stb.): 2533 önálló, 26 hivatalnok, 2777 munkás, összesen 5336; bőr, papir és egyéb hasonló ipar (timár, varga, csizmadia, czipész, nyerges, szíjgyártó, bőröndös, könyvkötő stb.): 3702 önálló, 79 hivatalnok, 3805 munkás, összesen 7586; nem közvetetlenül termelő ipar (hirdetési intézetek, borbély, uszoda, vendéglő, kocsma, látványosság mutogatói, mulattatók stb.) 957 önálló, 43 hivatalnok, 874 munkás, összesen 1874.
A következő évtizedben, bár a viszonyok elég kezdetlegesek, állapíthatunk meg némi ipari fejlettséget, azonban ezt is csak a kisipar gyarapodása terén. Legelterjedtebb volt a kovácsmesterség. Alig volt a vármegyének községe, hol kovács ne lett volna. Az ipar ez időben főként Kecskeméten s a rendezett tanácsú városokban volt számottevő s nemcsak a kisipar, hanem a gyáripar is. Igy jelentős hely volt Czegléd, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Nagykőrös. Szentendrén, hol a szövőipar virágzott, a gyáripar nem igen tudott gyökeret verni, pedig erre több kísérlet történt. Volt már itt papír-, olaj- és hét téglagyár, de mind megszünt; hasonlóképen a sörgyár is. Csak a fűrészmalom maradt meg. Váczon egy kocsigyár és több szeszgyár volt üzemben, szövőipara szintén jóhírű. Újpest, a mely akkor még nem volt rendezett tanácsú város, a vármegyében a legnagyobb gyáriparral dicsekedhetett. Volt szeszgyár 150 munkással, göböly és sertéshízlalással, több bőrgyár, gyufagyár, hajógyár, három vattagyár s szeszfinomító. 1873-ban légszeszgyár is alakult, de hamarosan megszünt. Gyáripari tekintetben jelentősek voltak még a következő nagyobb helyek: Aszód, hol czukorgyár keletkezett, de 1874-ben megszünt; Budafokon nagyforgalmú sörgyár, Rákospalotán olaj-, ponyva- és téglagyár, Soroksáron keményítő-, festék- és téglagyár, Sződrákoson téglagyár, Üllőn szeszgyár és Vacson szintén szeszgyár állott. Fejlett kisipara volt még a föntieken kívül Abony, Albertfalva (asztalosai révén), Dunapataj, Dunavecse, Gödöllő, Kalocsa, Kisharta (számos faiparossal és hajóácscsal), Kiskőrös, Kispest, Monor, Nagykáta (1875-ben 65 iparosa volt), Ráczkeve, Solt, Szalkszentmárton, Szigetszentmiklós (szelelőrosta-készítéssel), Tószeg (tetőcserép és korsókészítés) és Zsámbék községnek. Jelentékenyebb kisiparosságot találunk még Acsa, Alberti-Irsa, Alsónémedi, Budaőrs, Bogdány, Dabas, Dömsöd, Hajós, Kóka, Kunszentmiklós, Laczháza, Nagytétény, Ócsa, Pomáz, Péczel, Sükösd, Szabadszállás, Tinnye, Tura, Újkécske és Vadkert községekben.
A malomipar e korbeli állapotáról a következő számbeli adatok tanúskodnak: Kalocsán, Nagykőrösön és Zsámbékon 2–2; Czegléden, Félegyházán, Mácsán, Monoron (8 kőre), Nagykátán, Ókécskén (2 kőre), Soroksáron (6 kőre) és Vacson egy-egy gőzmalom állott fönn. A vízimalom-ipar Váczon, Szentendrén, Dömsödön, Szigetújfaluban, Lóréven, Ráczkevén és Dunavecsén virágzott, de elvétve találunk vízimalmokat a többi dunamenti községekben is. A czéheket még az 1848-i törvények törölték el, de azok tulajdonképen csak a kiegyezés utáni évtizedben szüntek meg, a mikor ipartársulatokká alakultak. Ipartársulattá alakult át Szentmártonkátán, Zsámbékon mind, Budafokon a molnárczéh, Aszódon, Gödöllőn, a solti alsó járásban négy, Solton a takács-, kovács- és asztalos-czéh, Szalkszentmártonban és Dunavecsén a molnár- és Dunavecsén a csizmadia-czéh. Kalocsán valamennyi régi czéh „Kalocsai egyesült ipartársulat” czím alatt egyesült, Kiskőrösön pedig két új ipartársulat keletkezett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
