Apponyi Albert.
Apponyi Albert.
Apponyi Albert (nagyapponyi gróf), államérfiú. Apponyi György gróf volt főkanczellár és Sztáray Julia grófnő fia. Született 1846 május 29-én. Már zsenge korában feltünt szellemi és testi fejlettségével. Ifjúkora az alkotmány elnyomásának és a konkordátumnak idejébe esik. Neveltetését Kalksburgban a jezsuiták intézetében nyerte. Egyetemi éveit Bécsben és Pesten töltötte, tanulmányai befejezése után nagy utazásokat tett külföldön. Legnagyobb hatással e korban Montalembert grófnak, a franczia liberális katholikusok híres vezérének társasága volt reá. Politikai téren először 1872-ben lépett föl, midőn a szentendrei kerület választotta képviselőjévé. Bár a Deák-párthoz tartozott, családi összeköttetéseinél fogva feudális-ultramontán törekvésekkel hozták őt kapcsolatba. A Deák-párt szétbomlásakor a Sennyey Páltól vezetett konzervatív töredékhez tartozott, mely később a szabadelvű pártból kilépőkhöz csatlakozva, az egyesült vagy mérsékelt ellenzéket alkotta. Rendkívüli szónoki tehetsége csakhamar a parlament egyik vezéralakjává tette. Különösen erős volt az az ostrom, melyet Bosznia okkupácziója alkalmával intézett Tisza Kálmán kormánya ellen. Különben leginkább a gazdasági kérdéseknek szentelte figyelmét. Az akkortájt a mezőgazdaság terén mutatkozó válság orvoslására, a középeurópai államok vámszövetségének eszméjét pendítette meg. Politikájának uralkodó vonása gyanánt e korban tán azt lehetne megjelölni, hogy a régi magyar társadalom megmaradt elemeit minden módon erősíteni s versenyképessé tenni óhajtotta. E szempontból rokonszenvezett az agrárius mozgalommal is, az antiszemita izgatásokat ellenben kezdettől fogva elítélte. A vegyes házassági törvényt pártjával együtt kész volt megszavazni. Sennyey visszalépése után az egyesült ellenzéknek, Szilágyi Dezsővel együtt, ő volt a vezére. A külső politikában az orosz törekvések erélyes ellensúlyozása a Balkán-félszigeten, volt vezéreszméje. Nagy feltünést keltett nyilt levele, melyben Tisza Kálmán tíz éves miniszterelnöksége alkalmával, 1885 júliusban, igen éles bírálat alá vette e korszak eredményeit és a kormány eljárását. Mint a közjogi alapnak és a kiegyezésnek híve, ő és pártja nemcsak a kormánypárt, hanem a függetlenségi párt ellen is küzdött. Midőn Szilágyi Dezső kivált a pártból, ennek vezetése egészen Apponyi kezébe ment át. Az eddig inkább általános eszmékért küzdő párt és vezére, a reform mellett a nemzeti érzet fejlesztését, a közjogi garancziák lehető biztosítását és gyarapítását tűzte zászlajára. Nem szüntek meg a közigazgatás államosítása mellett küzdeni, de nagyobb befolyást a közvéleményre csak a véderővitával nyertek, melyben a szélsőballal egyetértve támadták a kormányt. Különösen éles volt támadása a konzuláris juriszdikczió törvényének tárgyalásakor, a midőn a közte és Szilágyi Dezső közötti ellentét szinte személyes élű lett. Később azonban teljesen helyreállott közöttük a baráti viszony. Így lett az előbb udvarinak, klerikálisnak és rekaczionáriusnak hirdetett pártvezér, a kiegyezésben foglalt nemzeti jogok legféltékenyebb őrzőjévé. Épp oly határozott fejlődés észlelhető nála az egyházpolitikai téren. Erős katholikus meggyőződését soha sem tagadta. Különösen tanúsította azt, midőn a vallásalap jogi természetének meghatározásával foglalkozott, mint a képviselőház előadója. A Szent István-társaság meg is választotta egyik világi elnökének, de ő 1888-ban lemondott e tisztéről és 1890 őszén, a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, a felekezeti zavarok egyedüli orvoslása gyanánt, az őszinte liberálizmust, beleértve a polgári házasságot is, s a katholikus autonomiának szervezését jelölte meg. Azóta nem szünt meg ez elveket hangoztatni, úgy a nemzeti párt programmjában, mint az 1892-iki budget tárgyalásakor, a midőn a vallások egyenjogúsítása elvének elfogadása, nagyrészt az ő fölszólalásának az eredménye volt. Pártjának egyik legfőbb követelését, a közigazgatás államosítását, a kormány Szapáry miniszterelnöksége alatt fölvette programmjába. Apponyi elvben elfogadta a törvényjavaslatot, de a bizottságban igen lényeges változtatást követelt és a kormányhatalom várható növelésével szemben, erős garancziákkal akarta körülvenni az önkormányzatot. A Házban is a törvény mellett szólott. Minthogy így a közjogi alapon álló pártok ily lényeges kérdésben elvben megegyeztek, komolyan foglalkoztatta a közvéleményt a fuzió és Apponyi belépése a kormányba. De midőn 408a kormány a szélsőbal ellenállásával szemben elejtette a reformot és megelégedett az elvnek törvénybe iktatásával, Apponyi és pártja ismét ellenzékbe jutottak. A most már nemzetinek nevezett párt vezére Jászberényben választói előtt újra erős támadást intézett a kormány és különösen annak elnöke ellen és mostani állapotát csak a nemzeti rezignáczió következése gyanánt rajzolta. Még erősebb agitácziót fejtett ki az országgyűlésnek 1892 első napjaiban történt feloszlatása után, a választások előkészítésénél. Körútja az ország minden vidékén emelte népszerűségét és a választások eredménye erősítette poziczióját. A Bánffy-féle kormány bukása után, midőn Széll Kálmán lett miniszterelnök, ki a fönnforgó politikai akadályokat elhárította, Apponyi pártjával együtt bevonult a szabadelvű pártba. Házelnök lett és e méltóságot a legutóbbi ideig viselte, míg az ellenzék obstrukcziója alatt, a nemzeti követelések körül Tisza István gróf miniszterelnökkel szemben kiélesedett viszony szakadásra vezetett, melynek következtében Apponyi volt híveinek legnagyobb részével ismét kilépett a szabadelvű pártból. A vármegye közművelődési mozgalmaiban élénk részt vesz és elnöke az ottani közművelődési egyesületnek. Szónoki sikereiért a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-társaság is tagjai közé választotta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
