Gazdasági növények.
Gazdasági növények.
16. Gazdasági növények. A gyümölcsöket termő fák és növények. Gyümölcsöt termő fák és növények tekintetében Pozsony vármegye egyes vidékein a multhoz képest örvendetes haladást szemlélhetni. A gyümölcsfélék egész sorozata jól tenyészik és érik e vármegyében, névszerint az alma, körte, cseresznye, szilva, baraczk, mandula, berkenye, naszpolya, málna, ribiszke, egres, sőt még a füge is. A hegyes vidéken sűrűn tenyészik a dió, melynek szaporaságától kapták a vármegye egyes helységei, mint Alsó- és Felső-Diós nevüket. De gyakori a dió a lapályon is, mint a pozsonyi díszligetben és a dunai szigeteken. Ez utóbbiak híres téli gyümölcsök termőhelyei, névszerint a Pötsen, meg az Óliget, melyek gyümölcstermőségének híre messze visszaszáll a középkorba.* Egyes gyümölcsfajok, nevezetesen a szilva, kajszibaraczk és körte jól jövedelmező kiviteli czikkek. Ezekből jókora mennyiséget Német- és Francziaországba visznek ki. Az Alsó-Csallóközben Vásárút és Bős két fő gyümölcstenyésztési telep. A vásárúti telepet a pozsonyi társas káptalan birtokán néhai Urbanek Ferencz kanonok létesítette. A hírneves pomologus* elhunyta után ez a telep visszafelé fejlődött ugyan, de vidékén mégis rendkívül gyarapodott a gyümölcstermesztés. Vásárút, Kürt, Vámosfalu, Tőkés, Kisudvarnok, Nagyudvarnok, Eperjes kivitelre is termesztenek almát s körtét a legnemesebb fajokból, s a tőkési sziget útjait nemes gyümölcsfák szegélyezik. A bősi telep Üchtritz-Amade Emil gróf gyümölcsöse és faiskolája az Öregduna mellett.
L. Ortvay: Pozsony város története II. 4, 69.
Verhandl. d. Ver. f. Naturk. zu Presb. 1857. II. II, 31.
A Felső-Csallóközben Apponyi György gr. kertészete Éberhardon, az özv. Reiszig Alajosné, szül. Takács Kornélia gyümölcstelepe Jókán, ugyanitt Vitál Alajosnak nagy szakértelemmel és költséggel vezetett, ma már, fájdalom, pusztuló gyümölcsöse a Kis-Duna mentén, Galgóczy Antal gyümölcsöskertje Püspökiben, a Czilchert Róberttől telepített gyümölcsös Gútoron és a Szmrtnik, Nagy, Zsitvay, Bittera családoknak a föloszlott Urbanek-féle faiskolából fölújított gyümölcsösei a legnemesebb alma-, körte-, diófajokat szolgáltatják. Vajka, Keszölcsés, Doborgaz községek szigeteinek határain is igen elterjedt a gyümölcstermesztés. Itt Molnár Zsigmond, Molnár László, Bittó Lajos voltak a nemesebb alma- és körtefajták meghonosítói. Sárga és görög dinnyéiről meg éppen híres a Csallóköz.
A külső járásban még a negyvenes években alapította Kossúton Fekete Ferencz híres gyümölcsösét, melyet nemcsak a községi közbirtokos társak, hanem az egész környék példaként követett. Esterházy Miklós gróf gyümölcsöse Tallóson szintén e kor alapítása. Napjainkban Kuffner Károly czukorgyáros ültette ki gyümölcsfákkal haszonbérelt birtokának út- és határszélet.
A nagyszombati járásban Nagy-Szombatban az ötvenes években Siebenfreund János nagyszerű gyümölcs- és szederfa-ültetvényekkel adott jó példát a gyümölcsfa-tenyésztőknek. A szempczi járásban pedig Esterházy Mihály 19gr. szempczi gyümölcsös-kertje és faiskolája s ennek egy emberöltőn át hűséges szakértő kezelője, Ritter Mátyás terjesztette nagy eredménynyel a gyümölcsfa-termesztést s a kitünő gyümölcsfajokat. E járás községi faiskolái a Bach-uralom és provizorium alatt Ritter fölügyelete alatt állottak s a legjobban voltak mívelve. Sajnos, napjainkban visszaesés mutatkozik. A Kis-Kárpátok keleti oldalán és nyúlványain a szőlőmíveléssel összekötve a gyümölcsnek, mint piaczi terméknek termelése dívik. Ezek látják el leginkább a városok piaczait, és a magyar vidékeken, a Csallóköz közepén, a külső járásban, sőt Komárom vármegyében is, gabonáért cserélik be szilvájukat, almájukat. E járásban az alma és körte mellett a beszterczei szilva, őszibaraczk, cseresznye, nagyobb tért foglal el. Rétén még Dóka Lászlónak is volt régebben, nagy szakértelemmel kezelt gyümölcsöse.
A nagyszombati járás igen előhaladott a gyümölcstermesztésben. Nem csoda, miután a Zichy Ferencz gr. vedrődi és pusztafödémesi, szakszerű kezelés alatt állott faiskolái bőven adták a kiültetendő csemetéket. Zichy Pál Ferencz gróf czifferi, Majláth György zavari, Dezasse Emil gr. bohuniczi, d’Hennin heczeg szeredi és Pálffy István gr. csesztei gyümölcsös telepei az egész járásban szétosztva, terjesztették a gyümölcsfákat s gyarapították a nemes gyümölcs termesztését.
A pozsonyi járás legkitünőbb góczpontja az Esterházy Mihály gr. gyümölcs- és díszkertje Cseklészen s e mellett az urasági szakértő kertész közvetelen vezetése alatt állott községi faiskola és az anyatörzsekkel kiültetett gyümölcsös. Az egész vármegyében ez a legjobban kezelt községi faiskola. Szomszédságában, Magyarbélen, Gyiokó Szilárd telepített kitünő gyümölcsöst és kivitelre termő csemege szőlő kertet. A hegyoldalon Bazin, Szentgyörgy városok területén a szőlők között és alján szintén terjedt a nemes gyümölcs termesztése. Szentgyörgy város kajszinbaraczkot, köszmétét, ribiszkét és szőlőt szállít Németországba. Főrév község rétjei ugyancsak gyümölcsözők. A Pozsonyból Récsére vezető út szélén a Pozsony város birtokához tartozó szilvafák évi termését 6–700 frton árúsítja el a város a legtöbbet igérőknek. A pozsonyi járás hegyen túl levő részében, Stomfán Károlyi Alajos gr., Malaczkán Pálffy hg. gyümölcsfaiskolái és több plébános törekvései terjesztették a Bécs közelében nyereségesnek bizonyuló gyümölcstermesztést. Sajnos, hogy a községek földmíves lakói nem annyira a nemes fajokat, mint inkább a biztosabban termőket gondozzák. Masanszki alma és beszterczei szilva a főterményük. Dévény vidékén a virág mellett a gyümölcs is jobb gondozásban részesül.
A malaczkai járásban kevés számottevő gyümölcstenyésztési kísérletről szólhatunk. Mindössze is csak azt említhetjük, hogy Nagylévárdon és Szentjánoson vannak urasági gyümölcsösök.
Némely gyümölcsfajok azonban határozottan elhanyagoltatnak. Így a mandula is, mely előbb Pozsony vármegyében gyakoribb volt, mint ma. A Csallóközben s Pozsony környékén szaporák voltak a mandulafák, melyeknek zöld gyümölcse teljesen kielégítette a pozsonyi czukrászok évi szükségletét. Ma is említik a mai Újtelepen feküdt régi Falb-féle telepen, valamint a Stefánia-úton fekvő régi Grassalkovics-féle lovarda (ma vendéglő) telepén virult mandulafákat. De az itt virult kertek nagyrészt már beépítvék, a fák kiírtvák vagy korhatagon kidöltek annélkül, hogy újakat ültettek volna, úgy hogy czukrászaink ma messzebb eső tájakról kénytelenek szükségletüket beszerezni. A Csallóközben, Olgyán s másutt virult mandulafák nagyrészt kivesztek.*
L. Ortvay: A mandulafa. Néhány szó tenyésztése érdekében. Megjelent a Nyugatmagyarországi Hiradó 1903. XVI. évf. 141. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
