A pozsony-soproni színi szövetség.
A pozsony-soproni színi szövetség.
Ekkor a belügyminisztériumban is (hála érette Bezerédj Viktor miniszteri tanácsosnak és Festetich Andor grófnak, a vidéki magyar színészet országos felügyelőjének, valamint az Országos Színészegyesület agilitásának) komolyabban kezdtek érdeklődni a pozsonyi magyar színészet sorsa iránt, mert belátták, hogy ezen a végállomáson a nemzeti színművészetet föntartani elsőrendű kötelesség. Ennek a fölfogásnak tulajdonítható, hogy a kormány támogatásával létrejött a pozsony-soproni színi szövetség, mely abban áll, hogy a téli 7 hónapot 2 részre osztják s annak első felében, január 15-ig Pozsonyban játszik a magyar színtársulat, második felében pedig Sopronban. A kormány ezt a szövetséget jelentékeny anyagi támogatásban részesíti és a megoldás ezen módja a magyar színészetre nézve – a multhoz képest – igen előnyös, mert egyrészt a téli főszezont juttatja a magyarnak, másrészt pedig a szerződés megengedvén azt, hogy a magyar színigazgató már szeptemberben elkezdhesse az előadásait, így a magyar színészetnek már négy és fél hónapot biztosítottak, sőt 1903-ban sikerrel próbálták meg egy két hónapos nyári staggione megalkotásával az immár féléves magyar szezont.
A színi szövetség magyar társulatának igazgatását Szendrei Mihály volt kassai, a németét pedig Blasel Pál salzburgi színigazgató kapta meg. Szendrey az első szezonban igen jól szervezett társulattal a közönség fokozódó érdeklődése mellett játszott, a kormány pedig anyagi támogatásán kívül úgy is pártfogolta vállalatát, hogy a magy. kir. Operaház néhány tagját állandó vendégszereplésre engedte át s így a zenei tekintetben kényes izlésű pozsonyi közönség kellő szereposztásban élvezhette a különféle dalműveket is, a melyeknek a műsoráról némi tájékozást nyújthat az is, ha megemlítjük, hogy kitünő előadásban hozták színre Csajkovszki „Onyegin”-ját és Zichy Géza „Alár”-ját, valamint az olasz mesterek dalműveit is.
Nagyszombat. – A színház.
Saját felvételünk
Pozsony a magyar színészekre nézve nem termi mindig az ünnepeltetés illatos virágait. Ez tény. De viszont az is igaz, hogy az itteni közönségnek igen fejlett műérzéke van, a melyen már sok derék magyar színésznek és színésznőnek a tehetsége csiszolódott ki. A midőn tehát ennek a másfélszázados színészi multtal bíró városnak a színművészetét fejtegetjük, csak azt kívánhatjuk, hogy maradjon meg a városnak a színészet iránt való meleg rokonszenve és a zeneművészet iránti százados lelkesedése, de részesüljön ebben nemsokára az egész vonalon győzedelmeskedő magyar színészet!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
