A türelmi rendelet után. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

A türelmi rendelet után.

Az 1781-ben kibocsátott türelmi rendelet megengedte a protestánsoknak, hogy a hol legalább 100 család él együtt, ott imaházat építhessenek. E rendelet következtében számos egyház újul fel, új templomok épülnek s a régieket helyreállítják. Viszló 1784-ben alakul önálló anyaegyházzá. Tótszentgyörgyön 1788-ban, Dombón 1786-ban, Magyarladon 1789-ben, Kálmáncsán 1785-ben, Kaposmérőn 1787-ben foglalta el ismét a helyét a predikátor. Csoknya (Erdőcsokonya) helység 1783-ban, Görgeteg 1784-ben nyert templomépítésre engedélyt.

Jelenleg a vármegye területe két egyházkerület között oszlik meg.

I. A dunamelléki ref. egyházkerülethez tartozik a külsősomogyi egyházmegye, a melyhez a következő egyházak vannak csatolva (a helynév után zárjelbe tett évszám az egyház alakulási évét jelzi): Ádánd (1646), Balatonendréd (1700), Bálványos (1680), Büssü (1690), Felsőireg (1647), Felsőmocsolád (1730), Bonnya leányegyház, Felsőnyék (1717), Gyönk magyar (1705), Gyönk német (1720), Jut (1610), Kapoly (1646), Kazsok (1600), Kiliti (1650), Kőröshegy (1650), Kereki leányegyház, Lápafő (1786), Látrány (1650), Miszla (1734-ben már megvolt), Nagybábony (1784), Koppánymegyer leányegyház, Nagyberény (1801), Nagycsepely (1600), Kötse, Teleki leányegyháza, Nágocs (1720), Nagyszokoly (1720), Nagyszékely német egyház (1680), Nagyszékely magyar egyház (1714), Udvari leányegyház, Őszöd (1650), Szárszó leányegyház, Ságvár (1646), Nyim leányegyház, Som (1681), Somogytúr (1734-ben már megvolt), Szólád (1783), Tengőd (1715), Tolnanémedi (1781 után).

II. A dunántúli református egyházkerülethez tartozó belsősomogyi egyházmegye egyházai a következők: Alsok és Csurgósarkad (1784), Szenta leányegyház, Alsósegesd (1784), Beleg (1709), Bolhás (1592), Böhönye (1695), Brekinszka missziói egyház, Jamaricza fiókegyház, Lipik fiókegyház, Popovacz fiókegyház, Bürüs és Várad (1649), Jákó leányegyház, Csurgó (1710), Csurgónagymarton leányegyház, Darány (1580), Daruvár missziói egyház, Imszovoszelló leányegyház, Korenicsán leányegyház, Erdőcsokonya (1782), Fiume missziói egyház, Galambok (1706), Gige (1624), Bánya fiókegyház, Lipótfa fiókegyház, Görgeteg (1672), Rinyaszentkirály leányegyház, Gyöngyösmellék (1721), Hedrahely (1643), Visnye leányegyház, Hencse (1744), Kőkúttapazd leányegyház, Hetes (1666), Hobol (1540), Szigetvár fiókegyház, Homokszentgyörgy (1721), Inke (1720), Istvándi (1597), Kadarkút (1666), Kaposmérő és Kaposujlak (1787), Kaposszentbenedek és Bárdudvarnok (1694-ben már fennállott), Kaposvár (1881), Kastélyosdombó (1732), Drávagárdony társegyház, Drávatamási fiókegyház, Kálmáncsa (1570), Kisasszond (1655), Kiskorpád leányegyház, Kisbajom (1658), Kisdobsza (1859), Komlónd (1600), Péterhida társegyház, Rinyaujnép leányegyház, Kutas (1664), Lábod (1742), Hosszúfalu leányegyház, Magyaratád (1723), Magyaregres (1620), Kisalbert társegyház, Várda társegyház, Magyarlad (1789), Patosfa társegyház, Magyarujfalu (1675-ben már megvolt), Merenye (1548), Mezőcsokonya (1680), Nagybajom (1534), Nagydobsza (1545), Nagykanizsa, Csáktornya fiókegyház, Keszthely fiókegyház, Letenye fiókegyház, Nagykorpád, Nagypisanicza missziói egyház, Ladislav fiókegyház, Nemesdéd (1597), Nemeske és Kistamási (1540), Nemeskisfalud (1704), Orczi (1735), Ötvös és Kónyi (1678), Pata (1630), Poklosi és Somogyapáti, Basal leányegyház, Mohány leányegyház, Pettend (1763), Rinyakovácsi (1800), Somogyaszaló (1737), Somogyhatvan (1608), Somogyjád (1540), Edde leányegyház, Somogyszob (1861), Somogyudvarhely (1868), Somogyvisonta (1680), Rinyaújlak leányegyház, Somogyviszló (1730), Csertő leányegyház, Szabás, Szenna (1635), Szomajom (1658), Terezovácz-Suhopolje missziói egyház, Kozarovecz fiókegyház, Slanavoda fiókegyház, Slatina fiókegyház, Ujgrácz fiókegyház, Vukosavgevica fiókegyház, Tótszentgyörgy 555(1789), Uljanik missziói egyház, Vásárosbécz és Magyarlukafa (1700), Zádor (1556), Szörény leányegyház, Pátcza leányegyház, Zseliczkisfalud (1658), Szilvásszentmárton leányegyház (A magyarországi református egyház egyetemes névtára 1911. évre. – Nagy Lajos i. m.).