Somssich Pál könyve az önkényuralom ellen.
Az önkényuralom kezdetén, mikor már Haynau megvalósította véres bosszútervét, Somssich Pál elsőnek szólalt fel az új kormányzati rendszer ellen. Somssich nem rokonszenvezett az 1848-iki törvényekkel s lemondván a helytartótanácsnál viselt állásától, visszavonult a magánéletbe, Sörnyére, a hol megírta híres munkáját: „Das legitime Recht Ungarns und seines Königs,” mely 1850-ben Lipcsében jelent meg. Ebben a munkában épp oly bátran, mint alapos készültséggel mutatta ki az önkényuralom jogtalanságait, egyúttal pedig kifejtette a nemzet törvényes jógait, hogy a külföld megismerje azt s reményt öntsön a csüggedőkbe. Tagadhatatlan, hogy ily munka kiadásához nagy bátorság kellett abban az időben, mert Bachtól kitellett volna, hogy felségsértési pert akaszt az író nyakába. Gyakorlati következményekkel nem járt ugyan e mű, de felkeltette az elnyomott nemzet rokonszenvét és érdeklődését írójának személye iránt.
Bár a hatalom szolgái mindent elkövettek, hogy e munka terjesztését megakadályozzák, Somssich könyve mégis eljutott Somogyba. A lipcsei könyvkereskedőczég Somssich munkájából több száz példányt Hagelmann Károly kaposvári könyvkereskedő czímére küldött el, a ki, mintha megérezte volna a veszedelmet, még aznap kocsin küldte a szállítmányt Sörnyére, a hol Somssich Pál maga hordogatta ki szobájából könyveit s rejtegette el egy szalmakazal aljában.
A zsandárok a könyvek megérkezte után már másnap megjelentek Hagelmann Károlynál és mivel ott semmit sem találtak, kimentek Sörnyére, a hol szintén eredménytelenül kutattak (Noszlopy Tivadar i. m. 41–42.).
A hírlapok közül az önkényuralom alatt a vármegyében a Pesti Napló terjedt 535el leginkább. Ennek Somogyból Roboz István volt a munkatársa. Attól kezdve, hogy báró Kemény Zsigmond lett a lap főszerkesztője (1855 jún. 22.), a Pesti Napló előfizetői is megszaporodtak Somogyban. Kemény Zsigmond, Deák Ferenczczel együtt, a jogfolytonosságnak lett a sürgetője s ennek az iránynak hódolt Somogy vármegye közönségének legnagyobb része is.
Az önkényuralom éveiben kezdte meg költői pályáját Kisfaludy Atala is, kinek első költeménye 1858-ban jelent meg Nagy Ignácz Hölgyfutárjában. Fellépését az irodalom terén Roboz István a következőleg jellemzi: Az egyedül kesergő Sajó (Jókai Mór), Tompa: Gólyája és Szilágyinak rendőrileg megtépett „Emléklapjai” mellett, jól esett a bokrok megriasztott énekesei között egy csalogányt hallgatni, ki csak a természettől tanult, de igaz hangon énekelt.
Jellacsics nem meri elhagyni táborát, hogy István nádor hajójára menjen. (Az Orsz. Képtárból.)
I. Ferencz József. (Az Orsz. Képtárból.)
Haynau. (A „Heldenbuch”-ból.)