Bálványos.
Bálványos.
Bálványos. Magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 233, lakosaié 1411, a kik nagyrészt reformátusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Szántód. E helységet még Szent István király adományozta a pannonhalmi apátságnak és Szent László király összeíró levelében is előfordul a somogyi részbirtokok között. IX. Gergely pápának 1232. évi bullájában is említés van róla. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1358-ban a tihanyi apátság birtokai között szerepel. 1431-ben a vránai perjelség, 1473-ban a Nagy-Pói Bálványosi család és a székesfehérvári János-lovagok voltak itt birtokosok. 1488-ban Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei, Endrédi Somogyi Bernáttal együtt, a magvaszakadt Bálványosi György itteni birtokait nyerték adományul. 1512-ben a helység egy részét Perneszi Pál fia Imre nyerte adományul II. Ulászló királytól. Az 1536. évi adólajstromban Baronyay Mátyás, a székesfehérvári éneklőkanonok, a székesfehérvári prépost, a székesfehérvári János-lovagok, a veszprémi püspök, Dombai János, Perneszi Egyed, Perneszi Imre és özvegy Perneszi Istvánné szerepelnek földesuraiként, 1545-ben pedig Török János; de az adójegyzék szerint az egész helység el volt pusztítva. Az 1563. évi török kincstári adójegyzékben is csak 4 házzal van felvéve. 1573–74-ben 8, 1580-ban 10 házból állott. 1585–89-ben 12 családfőt írtak itt össze. A tihanyi apátság 1609. évi urbáriumában 10 házzal szerepel. 1635–45-ben Perneszi Ferencz, Zala vármegye alispánja, volt a földesura. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak adta el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Perneszi Anna férj. Babócsay Ferenczné birtokában találjuk. 1715-ben 7 háztartását írták össze. 1776-ban Tallián Gáboré és Antalé, Dőry Ignáczé, a Terstyánszky, a Nagy, a Csapody, a Rosty és a Farkas családoké, a XIX. század első felében a Csapodyaké volt és 1856-ban a Satzger családé lett. Jelenleg Bálványosa Satzger Pálnak van itt nagyobb birtoka és kényelmes, szép úrilaka, melyet Satzger Keresztély Dániel 1853-ban építtetett. 1855-ben a kolerajárványnak mintegy százan estek áldozatul. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Csege-puszta, melyről első ízben 1229-ben van okleveles adatunk. Ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka. Egy 1277-ben kelt oklevél szerint a Guth-Keled-nemzetség majdáni (Sopron várm.) ősi monostorához tartozó szolgák egy része itt lakott. A falu lelkészét már 1233-ban említik az oklevelek. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel a plebánosa. 1333-ban Csegei Füle Péter volt a földesura, 1460-ban Somogyi Imre, 1466-ban pedig a veszprémi püspökség. 1488-ban Nagylucsei Orbán és testvérei nyerik adományul. 1512-ben Perneszi Imre birtokában találjuk. 1536-ban a székesfehérvári prépost, az éneklő kanonok és a veszprémi püspök voltak az urai. 1557-ben Takaró Mihályé és Magyar Bálinté. Az 1572. évi tihanyi úrbéri összeírás szerint, egykor a székesfehérvári káptalan birtoka. 1585–89-ben Tihany várához tartozott. Az 1573–74. évi török kincstári adólajstromban csak 4 házzal van felvéve. 1591–1606 között elpusztult. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1726–33-ban a Perneszieké. A községhez tartoznak még: Alsófütye-major, Bagóhegy-puszta, Borzás-major, Felsőfütye-major, Gyár-major és Karácsony-puszta.
Bálványos. – Satzger Pál kastélya.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
