Díszítési motívumok. Népművészet.
Díszítési motívumok. Népművészet.
Végül még, mint a néplélekre legjellemzőbb adatokra, az építkezési díszítésekre vessünk rövid pillantást. A kontyos és üstökös tetőn még nem lehet tetődíszre gondolni, de mihelyt az oromfal deszkából készült, azonnal felléptek a díszítő elemek, melyeket vésővel és fürészszel alkottak építőik. Eleinte csak csillagok vagy kereszt, később azonban rendszeres czirádák és fölírások. A díszítőművészetnek bő tere nyílt később a tornáczoszlopok és a kapuk faragásánál, a mire szép változatokat látunk Törökkoppányban és Csökölyön és ugyanott szép példáit láthatjuk az ablaktábla-díszítéseknek, különféle virágmotívumok szerint színesre festve. Ezenkívül a legváltozatosabb eredeti motívumait találhatjuk még a különféle bútordarabok (tulipános láda, szekrény, fogas stb.) és háztartási czikkek (szövőszék, tiloló, virágtartó stb.) díszítéseinek.
Külön kell itt megemlékeznünk a somogyi pásztornép faragóművészetéről. A „fargicsálás” mint ők nevezik, mindenre kiterjed. Faragnak „tikrest” (zsebtükör), bajuszpedrőtartóval és gyufatartóval kombinálva, czifra gyufatartót, titkos-zárú borotvatartót, „lapiczkát”, állótükröket, képrámákat, karikásnyeleket, czifra pásztor- és sétabotokat, pipaszárakat, szaruból készült sótartókat, szűknyakú üvegpalaczkba helyezett kálváriákat, juhászkampókat stb. stb., oly változatosságban, hogy egyazon mintát ugyanaz a faragó is csak a legritkább esetben ismétli meg. Színezésül a színes spanyolviaszkot használják, de a karikásnyeleket, díszesebb, viaszkolt botokat ólomöntéssel is czifrázzák, különösen a már-már kivesző kajlaalakú kondásbalták nyeleit. E fargicsálásokban némelyek oly művészetet és ízlést fejtenek ki, hogy akármelyik iparművész tanulhatna tőlük. Motívumaik – melyeket leginkább variálnak – Rózsa Sándor, Patkó Bandi a szeretőjével, pandurok, zsandárok, kosok, kosfejek, szarvasmarhák – a szerint, hogy juhász, vagy gulyás faragta-e? –, de a sertés a legritkább díszítési motívum, habár a kondások között is elég a „fargicsáló” akad. A vadász, a szarvas, a madár is kedvelt, nem is szólva a tulipánról, a rózsáról stb. A magyar czímer is gyakori, de a kétfejű sas sem ritka, különösen, ha faragója bakasorból került haza; ha pedig huszár volt és városban „lógerozott”, gyufatartója egyik oldalára egy huszárt, a másikra meg emeletes házat farag. Sajnos, hogy e téren már sok a mesterkéltség és vannak már olyan pásztor emberek, a kik üzletszerűen foglalkoznak faragással. A pásztornép fogyásával különben a fargicsálók száma is mindjobban apad.
Lássuk már most a somogyi nép életét, szokásait, születésétől koporsója bezártáig.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
