Királyi, királynéi birtokok. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Királyi, királynéi birtokok.

A várbirtokon kívül a mai Somogy vármegye, területén szinte lépten-nyomon találkozunk királyi, királynéi birtokokkal, továbbá a királyi szolgálmányosok és szolgák lakóhelyeivel. Királyi birtokok voltak: Berény (ma Iharosberény). Egyik 1264-ben kelt oklevélben IV. Béla király az itteni királyi vendégekről (hospesekről) emlékezik meg (Wenzel XI. 532.). Karád, melyet királyi birtokként 1390-ben a lövöldi karthauziak kapnak Zsigmondtól cserébe (Dedek C. L.: A karthauziak tört. 141 l.). Kér. 1341-ben a király itteni jobbágyait említik (Anjouk. Okmt. IV. 68.), ma puszta Karád mellett. Kara még 1485-ben is királyi birtok. Lak 3681325-ben királyi birtokként szerepel; ma Szőlőskislak (Csánki D. i. m. II. 624.). Szent-Király nevű helység három volt a vármegye területén, a mai Somogysárd és Mezőcsokonya melletti Szentkirályi-puszta helyén (1371), Hedrehely környékén (1421) és a mai Rinyaszentkirály (1451) (Csánki D. i. m. II. 644.).

Királyi és királynéi szolgálmányosok laktak, illetőleg birtokosok voltak a következő helységekben: Bábonyban 1302-ben királynéi vinczellérek (Csánki D. i. m. II. 588.). Bárd földterületen (Kaposvártól délnyugatra) 1268-ban udvarnokok (királyi udvari cselédek) (Wenzel III. 190.). Bélcz faluban (ma Kisbélcz-puszta, Magyaratád mellett) 1345-ben királynéi hadakozó szolgák (nobiles iobagiones domine regine exercituare solentes de villa Belch) (Csánki II. 590.). Berény földterületen (Nagyberény, Somberény mellett) 1280-ban királynéi szekeresek és kulcsárok, továbbá pinczemesterek (Wenzel IV. 219.). A királyné népeinek itteni birtokait a Szalók nembeli Mihály megvásárolta, de utóbb ismét eladta nekik (Wenzel V. 106–107.). 1294-ben már a királynéi pinczemesterek és kulcsárok volt birtokairól van adatunk (Hazai Oklt. 88.). Bozás (Bőszénfa és Hárságy vidékén) 1234–1270-ben a királyi kanászok faluja volt (Wenzel II. 25.). Bösöben az 1275–1289. években a királynéi csőszök voltak birtokosok (Hazai Okmánytár VI. 343.). Csaba 1279-ben a királyné béreseinek földje (Hazai Oklt. V. 63.). 1282-ben a királyi egyházfiaknak voltak itt szállásaik (Mansiones sanctiferorum regalium in Choba). Ezek tulajdonképen a főpapok szolgálatára voltak rendelve, s az utazó püspök hordozható oltárát és az isteni szolgálathoz tartozó bútorokat vitték utazás közben. Csaba ma puszta Tab mellett. Csemperd (Nemesdéd és Tapsony vidékén) 1331-ben a királyi udvarnokok földje. (Csánki II. 597.) Erdőcsokonya 1269-ben a királyi béresek birtoka (Fejér IV. 3. 201.) Durche (Derczefalva, Kishárságy vidékén) 1234–1270-ben a királyi kanászok faluja (Wenzel II. 25.). Fenék (Egyházasfenék és Bélfenék) 1350-ben, mint a királyi csőszök és béresek volt birtoka fordul elő. Ma puszta, Potonytól keletre (Csánki D. II. 605.). Gaan (Gány), a hol egy 1302-ben kelt oklevél szerint a királynéi vinczellérek szoktak tartózkodni (Csánki D. II. 607.). Hutenfalu és Csőszfalu. 1350-ben mindkét falu a királyi csőszök birtokaként szerepel (Csánki D. II. 613.). Gamás 1218–1261-ben királyi udvarnokok földje (Knauz Nándor: Monum. Eccl. Strigon. I. 218–219. – Wenzel VIII. 2.). Ketel (ma Keczel-puszta, Kaposvár mellett) 1231-ben a királyi udvarnokok birtoka (Wenzel XI. 226.). Kölked az 1272–1289. években a királynéi szakácsok földje, illetőleg lakóhelye (Wenzel III. 275. – Hazai Okmt. VIII. 268.). 1464-ben e helység Szakácskölked alakban fordul elő (H. Oklt. III. 413.). Körtvélyes (a Potonytól keletre eső Fenék-puszta táján). 1350-ben a királyi csőszök egykori itteni birtokáról van szó. Márczadó ma puszta Gálosfától délnyugatra. Az 1234–1270. években a királynéi kanászok faluja (Wenzel II. 25. és 1268. évből III. 184.). Nyim 1269-ben a királyi udvarnokok és pohárnokok földje. (Orsz. Lev. Dl. 671. – Csánki D. II. 632.) Ötvös egykor szintén a királyi udvarnokok földje s a segösdi ispánsághoz tartozott. 1395-ben Kővágóőrsi György kapta adományul. (Csánki D. II. 634.) Somodor 1389-ben a királyi udvarnokok faluja (Csánki D. II. 640.). Két Szent-László helység (Szigetvártól éjszakra), mind a kettő 1234–1270. évek között a királyi kanászoké volt (Wenzel II. 25.). Valuusfey (Vályus) 1230–1270-ben a királyi kanászok faluja. A XIV. században a Szerdahelyi-rokonságé. Vid is, mint a szomszédos Szakácsi, a királyi szakácsok lakóhelye volt. 1495-ben e szakácsok birtokai után 112 frt adót engedtek el (Csánki D. II. 656.). Vitya a királyi kovácsok és csőszök földje. 1230-ban II. Endre király Vityán két eke földet adott a pannonhalmi apátságnak, úgy hogy a somogyvárbeliek: udvarnokok és csőszök földjeiből egyenként, 80–80 holdat méretett ki. Mint a várbirtokoknál láttuk, Vityán királyi várjobbágyok is laktak. 1261-ben a királyi kovácsoknak és a csőszöknek itteni birtokait említi IV. Béla király adománylevele.

A fennmaradt okleveles adatok sejtetni engedik, hogy a somogyvári várszerkezet tartozékai összefüggő egészet alkottak, de idővel, a népesség szaporodásával, a vármegyében levő tömérdek egyházi birtok miatt, a várjobbágyok már nem találtak a letelepedésre alkalmas területet, s így a XIII. század elején már kénytelenek voltak a távoli Garicsba vándorolni. Miként IV. Béla király egyik 1256-ban kelt okleveléből tudjuk, a somogyi várnép és várjobbágyok már testvére, Kálmán herczeg, idejében, sőt még előbb is birtokoltak Garicsban földeket, lehetséges tehát, hogy egyesek még a XII. század végén költöztek ki Garicsba, azonban a zöm valószínűleg Kálmán herczeg meghívására telepedett meg ott.