Lugossy József. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Lugossy József.

Lugossy József, tanár, nyelvész és archeologus, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, szül. 1812 decz. 3-án, Felsőbányán. 1827-ben Debreczenbe ment és itt a latin, germán és héber nyelveken kívül még az arab és a tibeti nyelveket is megtanulta. 1841-ben a berlini egyetemet látogatta. Innen hazatérvén, a szatmári ref. egyház választotta papjának. Ez állásáról néhány hó múlva leköszönvén, a máramarosszigeti lyceumnak lett tanára, honnan 1845-ben Debreczenbe hívták az ottani főiskola magyar nyelvi és irodalmi tanszékére. Itt a tanításon kívül, különösen történelmi és nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott. A szabadságharczban lovas nemzetőrként vett részt. 1851-ben ismét visszatért Debreczenbe, a hol ekkor a természettudományokat, majd a héber és görög nyelvet és irodalmat tanította 1861-ig, a mikor szélütés érte. Egészségét visszanyervén, 1877-ben újra elfoglalta tanszékét és a szanszkrit nyelvet adta elő. Még ugyanez évben Londonba ment a hindu nyelv tanúlmányozása czéljából. Innen visszatérve, folytatta előadásait egész 1884. márcz. 7-én bekövetkezett haláláig. Igen sok archeologiai, nyelvészeti, bibliografiai, történeti, természettudományi értekezése jelent meg. Főműve, a „Magyar csillagászat”, befejezetlenül maradt. A nevéről elnevezett „Lugossy-Kodex”, mely 43, XVII. századbeli éneket tartalmaz, az ő ajándékából a debreczeni könyvtár tulajdona lett. Az Akadémia 1841-ben választotta meg levelező, 3851858-ban rendes tagjának. Nevezetesebb művei: Columellae L. J. M., De cultu Mortorum liber, Szócsaládrendszer. Nyelvészeti egymásután (1856). Hangrendi párhuzam ezer példában (1858). Számos műve maradt kézíratban. Szerkesztőtársa volt a Történeti Emlékek-nek (1859).