Védelmi intézkedések.
Védelmi intézkedések.
Az igazság érdekében meg kell azonban jegyezni, hogy a nemzetőrségnek nem lehetett az a feladata, hogy tűzhelyétől távol, az ellenség elé álljon. Még ezután is kirendelte ugyan egy részöket Csányi László kormánybiztos Kolozsvár alá, de a legnagyobb rész itthon maradt a lázongó oláhok fékentartására s e feladatának fényesen meg is felelt. Igy példáúl 1849 márcziusában, Rajnai őrnagy előterjesztésére, a honvédelmi bizottmány a dobosi, szaniszlai, teremi, dobrai, ecsedi és derzsi századokat Kolozsvárra, – a nagykárolyi, kispaládi, géczi, szinérváraljai, újvárosi, szárazberki, hiripi, kóródi, gombási és a már ott levő két századot Nagybányára rendeli. Egyharmada lőfegyverrel, kétharmada csupán lándzsával és kaszával van fölfegyverkezve. Mikor a századok egymást felváltják, lőfegyvereiket a régiek átadják az újonnan jötteknek.
A honvédelmi bizottmány azonban belátta, hogy ily gyakorlatlan tömeggel, mely csupán hetekig van fegyverben, nagyobb veszély esetén nem tud eredményeket felmutatni. Azért az előbbi intézményt eldobva, 2000 nemzetőrből álló mozgósereget alkotott, melynek egy évig kellett volna szolgálatot teljesítenie és költségeit a községek viselték volna. E sereg betanítását ismét Rajnai őrnagyra bízták.
A személyes hadi szolgálaton kívül sok teher nehezedett a vármegyei lakosság vállaira: a nemzetőrök élelmezése, felruházása, előfogatok kiállítása, szekerezés. Az átvonúló honvédcsapatokat is neki kellett minden szükségessel ellátnia. Mintegy 300 horvát foglyot is küldött a forradalmi kormány Nagykárolyba őrizés végett.
Önfeláldozó lelkű, előkelő férfiak úgy iparkodtak a terheken könnyíteni, hogy 1849 áprilisában ingyen ajánlkoztak a vármegyei tisztségekre. Ezek voltak: Jékey Ferencz, Madarassy Dániel, Ujfalussy György, Nagy Dániel, Sulyok Gedeon, Mándy Elek, Pák József, Gáspár Dániel, Ercsey Farkas, Bakó József, Lakatos Gábor, Pap György, Hagara Sándor, Horváth Elek és Ozváth József
A szabadságharcz rohamos léptekkel közelített vége felé s felforgató haladásában áldozatúl követelte nagyjaink egynémelyikét is. A forradalmi kormány parancsára a vármegye zár alá tette gróf Károlyi Lajos javait. És a sors véletlen rendelkezése úgy hozta magával, hogy ezt a parancsot Domahidy Miklós hajtotta végre, tehát azon család sarja, melyet legrégibb írott okmányaink ideje óta szemben találunk a Károlyiakkal. A mérkiek rögtön kaptak az alkalmon és el akarták foglalni a gróf földjeit. A kormány rendeletére zár alá tette a vármegye a báró Vécsey Miklós jószágait is.
Közben a vármegye népét két alkalommal is vészhírek nyugtalanítják. Április 19-éről Péchy Pál, beregvármegyei alispán jelenti, hogy Vereczkénél az ellenség két ezred gyalogsággal, egy osztály lovassággal és hat ágyúval átlépte 521a határt. Június 28-án pedig Mihályi Gábor tudatja, hogy az egyesült muszka-osztrák had Borgónál betört és seregeinket szétverte. Azt a parancsot küldte, hogy a szolgabírák ezentúl kerületeikben lakjanak és fegyverezzenek fel minden embert; csak a pásztorok és a hatvan éven felüliek maradjanak falvaikban. A vármegye vészpóznákat állíttatott fel Técsőtől Szatmárig, hogy az ellenség közeledtéről gyors híreket kapjon; a távírót pótolták ezek a magasra felállított mozgatható nagy farúdak és nappal, tiszta időben jó szolgálatot tettek
A fáradhatatlan Rajnai Richárd foglalatoskodott most is a népfelkelés szervezésével. De ezúttal nem volt reá szükség, mert Bem az Erdélybe betört és Dés felé haladó orosz-osztrák sereget megverte és Borgóig visszaűzte. Főseregük ugyanekkor lépte át a Tiszát, de ez kikerülte e vármegyét. Ennek mozdulatairól a Nagykárolytól Bátorig felállított futárok értesítették a honvédelmi bizottmányt.
Július 2-án már kiérzik a honvédelmi bizottmány intézkedésérből a végső kétségbeesés. A következő parancsot bocsátja ki: „A kerületi szolgabíráknak a legszigorúbb felelősség, sőt a honárúlásért járó büntetés terhe alatt meghagyjuk, hogy a népet hazánk jelenlegi állapota felől felvilágosítsák s a felkelésre elkészítvén és elrendezvén, úgy intézkedjenek, hogy a veszély közeledtekor az első jeladásra minden harang félreveressék s az összesereglett nép, – gyalázatosan és rablócsordaként megtámadott hazája védelmére fegyvert és minden alkalmas eszközt megragadva, a kitűzött helyre összpontosíttassék. Kerületökben a felkelő népet csapatokra oszszák fel; a csapatokhoz lelkes és alkalmas egyénekből hadnagyokat, őrmestereket, tizedeseket nevezzenek ki. Az egyes kerületeket maguk a szolgabírák, egész járásokat a főszolgabírák, az összes felkelő népet pedig az alispánok fogják vezetni, a katonai elrendezés Rajnai nemzetőri őrnagyra bízatván.” )
A fegyverkezés még mindig folyik. Július 16-án Kazinczy ezredes 50.000 forint kölcsönt, az ágyúk és szekerek elé 200 lovat, a gyalogság részére 3000 köpenyt és 2000 pár bakancsot kér. A honvédelmi bizottmány erre rögtön intézkedik. A gyalogsági felszerelést azonnal megadja; az alispánt felhatalmazza, hogy a vármegye házára 50.000 frt kölcsönt vehessen fel, a szolgabíráknak pedig meghagyja, hogy a kivánt számú lovakat állítsák elő.
Augusztus 4-én elszedik az összes fegyvereket a honvédek számára; még a hajdúknak is oda kell adni kardjukat. Nincs többé se töltés, se puskapor. Ez általános zűrzavarban Kazinczy ezredes 1000 gyalog és 200 lovas nemzetőrt kér Munkácsra. De augusztus 9-én Rajnai előterjesztésére kénytelen a bizottmány neki megirni, hogy a nemzetőrök Nagybánya alól el nem mozdúlhatnak; különben sem lehetne őket tűzbe küldeni, mert nincs fegyverök.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
