Sűrűbb népességű vármegyék könnyebben kiállották az adóprés szorongatásait. De a lakosság itt a háborús idők miatt rémítően megfogyott, vagy szökve menekült erről az Isten-verte földről s inkább utonálló haramia lett belőle, mint hogy véres verejtékkel végzett munkája után az legyen az eredmény, hogy családjával együtt félmeztelenül koplaljon s munkája gyümölcsét az idegen katona harácsolja el. Teljesen pusztán állottak a következő községek: Piskárkos, Penészlek, Vada, Császári, Csaholy, Pátyod, Csengerjánosi, Ura, Aranylábuhodos, Kis- és Nagy-Zsadány, Tagy, Domahida, Gyűlvész, Alsó- és Felsősoprok, Parasznya. Elnéptelenedtek: Gencs, Dobra, Béltek, Oláhkékes, Oroszfalu, Veresmart, Remetemező, Lippó, Kisnamény, Kegye, Ilosva, Esztró, Gilvács, Gebe, Szamosújlak, Meggyes, Szalka, Mérk, Vállaj, Kálmánd, Gyügye, Nagyszekeres, Borsova, Fülesd, Csahócz, Görbed, Josipháza, Pallag, Pete, Nagypeleske, Lázári, Batiz, Szent-Márton, Udvari, Ilova, Sebespatak, Borhíd, Zajta, Gacsály, Ököritó, Ivácskó, Mikola, Homok, Nagy- és Kisgécz, Szamostelek, Kis- és Nagy-Hodos.
A törvényhatóság kedvezményekkel iparkodott a népet visszacsalogatni. E végből a következő határozatot hozta és hirdettette ki a szomszéd vármegyékben: „Minthogy az nemes vármegye, a pogány által lakosi elraboltatván, némely részében annyira elpusztult, hogy csak emlékezeti van már ma azon helyeknek: tetszett a nemes vármegyének, hogy azon pusztahelyeket más nemes vármegyékbül megszállván, azoknak lakosi három esztendőkig mind a porczióknak, mind egyéb kontribuczióknak fizetésétül és szekerezésektül immuniáltassanak. Mely résziben pedig a nemes vármegye a porczió bejövetelitül pusztult el, hogy az elidegenyedtek vissza- és hazaszálljanak; ki kevésre megmaradott, azok is el ne menjenek és csak a puszta föld ne maradjon: ez okokra ezen helyek ismét erejekhez képest porcziót fizessenek, de azonkívül egyéb impoziczióktul három esztendeig immuniáltassanak.”
Nem volt már a magyar szabadságnak semmiféle biztosítéka sem. Erdély 1691 óta, Apaffy Mihály után, a többi Habsburg-tartomány közé soroztatott. A magyar rendek 1687-ben lemondtak szabad királyválasztó jogukról és az aranybulla 484ellenállási záradékáról. A bécsi kormány mint meghódított tartománynyal bánt a török iga alól felszabadított országgal. Lipót császár pedig, alig hogy a törökkel a karloviczi békét megkötötte, a spanyol örökösödési háborúba keveredett. Az idegen zsoldosokkal megszállott Magyarország felől teljesen nyugodt volt; azt hitte, hogy a kifáradt és agyonsanyargatott nemzet részéről nem fenyegeti veszedelem. Pedig már akkor tornyosulni kezdtek a viharfelhők.