Másnap reggel ment végbe a város 60 tagú képviselőtestületének megalakítása, a mi ez első alkalommal nem választással, hanem kinevezéssel történt olyképpen, hogy a római katholikusok részéről 35; az „illír nemzet” részéről 25 polgárt nevezett ki a kir. biztos városi képviselőnek. Ezek föleskettetvén, a maguk kebeléből három jelölt közül szótöbbséggel Veigmann Deocharust néptribunnak választották, kit a jegyző szintén megesketett. A hivataláról leköszönt régi magisztrátus helyére a kiváltságlevél 5-ik pontja értelmében szabad választással 10 tagból álló szenátus lévén behelyezendő, szenátorokká megválasztattak: Sebestyén (Sebestinyi) Vincze, Joannovics Bazil, Körmendy János és Koppauer Ignácz, mint literátus és a hazai jogban jártas férfiak; a régi tanácsosok közül, kath. részről Del Bondio Péter Antal, Ingrueber Ádám és Reihuber Tamás, a szerbek részéről Muczul János, Gyuricsko Módos Zsiván és Spassovics Stossza. A szenátorok eképpen megválasztatván, következett a városi tisztviselők választása, mindig hármas jelöléssel és golyózással. Főjegyző lett Schmidt Sebestyén, aljegyző Czvetkovics János. Városbiróvá megválasztatott Ingrueber Ádám, polgármesterré Muczul János. A városbiró megelőzte rangban a polgármestert. Reihuber Tamást városkapitánynyá, Pokomándy Tamást ügyészszé, Pusztanek Dimsát pénztárnokká, Deák Sebestyént városi gyámmá, Fehérváry Ferenczet adószedővé, Barcellini Jakabot irodatisztté nevezte ki a királyi biztos. Az ekként megalakult tanács a plebánia templomba hálaadó istenitiszteletre vonulván, ott a biztos kezéhez letette a hivatalos esküt.