A török Temesvár ellen nyomul | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

32A török Temesvár ellen nyomul

Szokolovics Mehemed 60.000 főnyi török sereggel indult el a szultán parancsának végrehajtására és aug. 3-án a szerémségi Szlankamennél ütött tábort. Első feladata volt Temesvár és az alsó részek többi végvárainak visszavétele. Ekkor derült ki, hogy a magyar kormány és illetőleg a pozsonyi haditanács készületlenül nézi a törökök előnyomulását. Nem volt készletben sem költség, sem hadi fölszerelés, sem elegendő katona. Egyedül Fráter György volt az, ki ismervén Temesvár fontos hadászati jelentőségét, a vár megtartására minden lehetőt elkövetett. Mindenekelőtt arra fordította figyelmét, hogy Petrovics Péter távozása után, ki Izabellával és az eljegyzését ünneplő János Zsigmond herczeggel Kassán tartózkodott, Temes vármegye és Temesvár élére katonai tekintetben kiváló főispán, harczedzett főkapitány állíttassék, ki Temesvárral együtt a többi délvidéki erősségnek is megbízható őre és főparancsnoka legyen. E végből három egyént ajánlott választásra Ferdinánd királynak: Losonczy Istvánt, Székely Lukácsot és Podmaniczky Ráfaelt. A király aug. 14-én felhatalmazta Castaldót, hogy értekezzék Losonczyval és tudja meg véleményét. Losonczy vállalkozott a főispánságra és Castaldó szintén ajánlotta őt. Erre a király Losonczy Istvánt nevezte ki temesi főispánná, Temesvár és az alsó részek főkapitányává. Hogy a király választása Losonczyra esett, kétségkívül az a tényező működött közre, hogy a Losonczyak közül már az előző századokban többen viseltek főispáni és más országos méltóságokat s hogy továbbá Losonczynak a szomszéd Arad- és Zaránd vármegyékben gazdag birtokai levén, föltételeztetett róla, hogy fokozott buzgósággal és vagyonának feláldozásával fogja védelmezni az őrizetére bízott erősségeket.”*

Czímer : id. m. 15–16. ll.

I. Ferdinánd.

Egeket verdeső fantáziával ugyan, de érdekesen rajzolja meg Dselálzáde Musztafa, a nagy Szulejmán történetírója, Temesvárnak 1551-ik évi képét.

„A tartomány főhelye és dísze – úgymond – Temesvár, mely nagy kerített város és híres vár. Tornyainak csúcsai az égbe nyúlnak, alapja a Hal csillagzaton nyugszik, hegynagyságú bástyái és falai az eget érik, magas párkányai a felhőkkel érintkeznek, tornyainak belseje a hadi fegyverek tárháza. Templomaival, magas tornyaival és arany keresztjeivel díszes és bámulatra ragadó rendezett város.

A hitetlenek vára és asyluma,
A hitetlenség kapujának kulcsa,
A tévelygés forrása, a tűzimádás tanyája
Mindegyik zuga a gyehenna mintaképe.
Telve van hitetlenséggel és bálványokkal,

A szem mindenütt csak kereszteket lát.
Még nem lépett bele müszülmán,
Még nem mutatta neki világát a hit fáklyája.
Lakosai mind ellenségei a hitnek,
Mind a romlottság és gonoszság bányái.”*

Thúry József: Török történetírók, II. k., 261. l. (Török-magyarkori tört. emlékek.)