Kenedi Géza dr.
Kenedi Géza dr.
Kenedi Géza dr., író, publiczista, ismert nevű ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Tisza mellett fekvő Magyarpadén, 1853 november 25-én született. Apja gazdatiszt volt, az ottani egykori Diván-féle uradalomban, majd a birtok felosztása után ottani kisebb birtokos és postamester. A fiú az akkori egyszerű viszonyok között, a falubeli magyarság között nevelkedett és ugyancsak a falusi iskolában végezte az elemi osztályokat is. Élete legnagyobb benyomásai, a maga vallomása szerint, szintén innen valók és később kifejlett írói stílusában az ottani magyarság nyelve máig is megismerhető. A falusi viszonyokból kinőtt fiút apja a szegedi piarista-gimnáziumba küldte s az ötödik osztályt kivéve (ezt Pécsett töltötte), valamennyi osztályt ott végezte el, részben mint magántanuló. A másodikban nevelője Tóth Gerő, a későbbi hírneves kúriai bíró volt, a ki fiatal jurátusként időzött a családnál és Kenedit két bátyjával együtt tanította. Az érettségit Szegeden, 1871-ben tette le. A főgimnázium akkori főigazgatója, Bolgár Mihály, kitünő piarista-tanár, később gróf Andrássy Gyula két fiának nevelője volt, a kinek történet-előadásairól Kenedi később is nagy hálával emlékezett meg. K. innen kikerülve, szülői őt a postamesteri pályára szánták. Egy ideig Budán, a pénzügyminiszteriumban volt számgyakornok, de apjának bekövetkezett halála új fordulatot adott életének. A hatgyermekes család Pécsre költözött át s itt ő az ottani jogakadémiára iratkozott be, 1872–73-ban pedig az 52. gyalogezrednél önkéntesként szolgált. Ezekre az évekre esnek első irodalmi kísérletei. Versírással kezdte s első költeményei a Hölgyfutárban, 16 éves korában, jelentek meg »Nehéz idők« czím alatt. Ugyanitt jelent meg tőle Lenau »Schilflieder«-jeinek magyar fordítása is. A negyedik jogi tanfolyamot Budapesten végezte s 1875-ben Pécsett folytatott joggyakorlatot. 1876-ban ugyanott »Pannonia« czímen, rövidéletű szépirodalmi és társadalmi lapot indított meg, de 1877-ben Budapestre visszatérve, Pest vármegye árvaszéki ügyészségénél kapott szolgálatot. Ebben az évben szerezte meg az államtudományi doktorátust és egyben Lukács Béla (későbbi kereskedelmi miniszter) lapjához, a »Közvélemény«-hez, mint vezérczikk- és tárczaíró lépett be. Az 1878. év megszakította alig kezdett írói pályáját. A torontáli 6. gyalogezreddel Boszniába kellett vonulnia, a hol a háború viszontagságaiban közel nyolcz hónapot töltött fegyver alatt. Innen is küldött irodalmi dolgozatokat. Visszatérve, lapjánál helyét újból elfoglalta, de 1880-ban a Pesti Hirlap szerkesztését Borostyáni Nándorral és Mikszáth Kálmánnal, átvette. Most már intenzívebb politikai és írói tevékenységet fejtett ki. Ebben az időben jelentek meg első társadalombölcseleti dolgozatai is, a melyek később egész új genre-t képviseltek. 1881-ben megszerezte a jogtudori fokot és a rákövetkező évben az ügyvédi oklevelet is. A Pesti Hirlapnak huszonegy éven át volt felelős szerkesztője, de 1901-ben a lap kiadójával támadt politikai összeütközése miatt a lapot elhagyta s nem sok idő mulva az újonnan megindult »Az 278Ujság« szerkesztőségébe lépett, a melynek ma is tevékeny főmunkatársa. A dárdai kerület 1910-ben munkapárti képviselővé választotta s mint képviselő is, az igazságügyi bizottság előadója, az igazságügyi bizottság, a pénzügyi bizottság és a mentelmi bizottság tagja. Irodalmi és publiczisztikai tevékenysége tág téren mozgott. Mint politikus, mindig az 1867-es alap híve volt és számtalan vezérczikket írt. Mint tárczaíró: neve alatt és Quintus, ritkábban Geicha álnév alatt jobbára szocziológiai tanulmányokat és kisebb elbeszélő műveket tett közzé. Szerkesztői üzeneteivel egész iskolát csinált s a mellett a jogtudományi irodalomban is részt vett. Behatóan foglalkozott Fiume ügyeivel is. A nagyobb lapok és folyóiratok közűl, a hol dolgozatai megjelentek, fölemlítjük még a következőket: A Nemzet, Magyar Nemzet, Közvélemény, Pesti Hirlap, Az Ujság, Vasárnapi Ujság, Uj Idők, Magyar Szalon, A Hét, Magyar Figyelő, Jogtudományi Közlöny, Jogállam, Ügyvédek Lapja, Magyar Társadalomtudományi Szemle, Magyar Nyelv stb. A Magyar Jogászegylet egyik alelnöke s Deák Ferenczről írt tanulmánya is e tudományos egyesület kiadványai között jelent meg. Tagja a Monografia szerkesztő-bizottságának is.
Önálló irodalmi művei: A Quarnero és Fiume. – Szénrajzok. – Gyarlóságok. – Problémák. – Lőporfüst. (A bosnyák hadjáratról.) – Az élet könyve (két kiadás). – Száz eset az életből. – Szocziológiai nyomozások. (Két kötet.) – A magyar sajtójog. (Kézikönyv.) – A magyar szerzői jog. ( Kézikönyv.). – Három elbeszélés. – Kriminális történetek. (Az utolsó kettő a Magyar Könyvtárban.) – Azonkívül több kisebb füzet és tanulmány.
Kenedi Géza.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
