A karloviczi béke.
A karloviczi béke.
A karloviczi békekötés alkalmával tehát a császári biztosok, egyszerűen 408lemondtak mindama hódításról, melyeket Eugén herczeg a temesvári pasalik területén kivívott.
A rövidlátó császári biztosok nem helyeztek súlyt e terület birtokára. Egyes katonai körök úgy okoskodtak, hogy Temesvárnak nincs katonailag értéke, sőt egyenesen fölösleges teher a császárra, mert nagyobb őrséget köt le, pedig a törökök betörő kapuja az örökös tartományokba nem Temesvár, hanem Belgrád; ezért tehát nem is igen törekedtek a Temesközt megszerezni. A török követek ellenben nagy súlyt helyeztek arra, hogy a Temesvárt környező várak leromboltassanak, mert a szultán attól tartott, hogy e várak őrségei Temesvárt előbb utóbb kézrekerítik.
Rami basa, az új nagyvezér, a békekötés után sietett a temesvári pasalik koronajószágait örökös jobbágybirtokaivá átváltoztatni s ez által az ottani köznépet a török kormánynak megnyerni. Kezdeményezésére számosan vándoroltak be a temesi pasalikba s Becskerekre is. E bevándorlásokkal tetemesen gyarapodott a török alattvalók száma és ennek következtében a temesvári beglerbég hadállása is jelentékenyen erősbödött. (Szentkláray Jenő: A becskereki vár 46–47. Millenn. Tört. VII. 504–506.)
A fent vázolt rövidlátó politika következménye volt, hogy a mai Torontál vármegye területe még 16 évig török fenhatóság alatt maradt. Bécsben hamar észrevették az elkövetett hibát s különféle álutakon igyekeztek magukat a békeszerződés súlyos kötelezettségei alól kivonni. I. Lipót király 1700-ban egy évre Jósika Zsigmondot torontáli főispánnak nevezte ki, a ki azonban sohasem léphetett a vármegye területére, mert a török azt sajátjának tekintette. A temesvári pasalik határai között levő megerősített helyek lebontásával megbízott gróf Marsigli Alajos pedig titkos utasítást kapott, hogy a határvonalak megállapítását lehetőleg húzza-halassza. A törökök azonban türelmetlenkedtek, s a békepontok haladéktalan végrehajtását követelték. 1701-ben Ibrahim basa lett a temesi tartomány kormányzója. Midőn Pancsovára érkezett, az eléje siető küldöttségtől a határszabályozási ügyekről kérdezősködött. Mikor azután megtudta, hogy Marsigli gróf Karánsebesen időzik, a hosszúra nyúlt határszabályozások miatt felbőszülve, levelet írt neki, melyben felszólította, hogy hagyja el azonnal a török területet. E fellépés használt, mert Marsigli, két nap alatt befejezvén a határigazítási ügyet, 1701 febr. végével átadta a törököknek a temesi tartományt és katonái kíséretével együtt távozott.
A várak lebontására gróf Oettingen Farkas felügyelete alatt külön-külön császári tiszteket és mérnököket neveztek ki. Ezek 1701 márczius havában hozzáfogtak Becskerek, Csanád stb. várak lebontásához s feladatukat még az év nyarának derekán befejezték. (Szentkláray Jenő i. m. 48–49. l.)
A törökök és Velencze között 1715 nyarán kitört háború csakhamar beavatkozásra bírta III. Károly királyt is és vezérül Savoyai Eugént szemelte ki. Savoyai Eugén hada csakhamar átkelt a Dunán és aug. 5-én, rendkívül véres küzdelemben Péterváradnál, döntő győzelmet aratott a törökök fölött. A péterváradi diadal után rögtön Temesvár ellen vezette hadait. Gróf Pálffy Jánost, a ki a tábornoki karban mellette az első helyet foglalta el, előre küldte a lovassággal és 110 zászlóalj gyalogsággal a vár körülzárolására. Pálffy sietve megindult és Zsablyánál a Tiszán át akart kelni, de a folyam annyira megáradt, hogy Zentáig kellett mennie, hol szerencsésen átkelt a Tiszán; a mint azonban a balpartra ért, egy osztály spáhi állotta útját. Gróf Pálffy egész haderejével megtámadta a spáhikat, mire ezek Temesvárig hátráltak.
Aug. 14-én kora reggel Eugén egész hadával megindult Péterváradról aug. 24-én ért Temesvár alá és megkezdte az ostromot.
Szept. 4-én híre járt, hogy 13–14.000 tatár átkelt a Dunán s a Temes folyó vidékét pusztítja, hogy a császári had élelmezését lehetőleg megakadályozza. Szept. 22-én a belgrád törökök Pancsovánál átkeltek a Dunán s a Temes-folyó felé vonultak, hogy a szorongatott várbelieknek élelmiszereket szállítsanak. Ez a török sereg szept. 23-án érkezett Temesvár alá, s hogy az ostromvonalon áttörjön, nagy elszántsággal rontott Pálffy táborának, de sikertelenül. A várbeliek helyzete is oly kedvezőtlenné vált, hogy okt. 12-én kitűzték a fehér zászlót.
A vár átadása ügyében kötött szerződés értelmében az őrség és a lakosság szabadon elvonulhatott. Eugén herczeg e czélra 1000 kocsit bocsátott a várbeliek rendelkezésére; a még 12.000 harczképes emberből álló helyőrség okt. 17-én 409indult meg 500 császári lovas kiséretében Pancsova felé. Több előkelő török kezesül maradt a császári táborban, a fedezet és a kocsik visszaérkeztéig. Eugén herczeg a visszafoglalt vár parancsnokává gróf Mercy Claudius Florimundus lovassági tábornokot tette, a kit egyuttal a visszafoglalt török tartomány kormányzásával is megbízott, hangsúlyozta, hogy e fontos állásra azért szemelte ki, mert vitézségén és tapasztalatain kívül, önzetlen jellemével nyerte meg bizalmát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
