Kamarai igazgatás.
Kamarai igazgatás.
Mária Terézia királynő azonban még mindig nem tartotta időszerűnek, hogy a magyar rendeknek az 1723., 1729., 1741. és az 1751. évi tövényczikkelyekben kifejezett jogos kivánságát teljesítette, s ez országrészt az anyaországhoz visszacsatolja. Mivel azonban a kizárólagos katonai igazgatás tarthatatlan helyzetet idézett elő, az államtanács meghallgatása után, 1751 okt. havában, arra határozta el magát, hogy a Bánságban az addig fennállott katonai kormányzati rendszer megszüntetésével a kamarai igazgatást lépteti életbe. A tartománynak ama részei azonban, a hol állandóan nagyobb katonai osztályok voltak elhelyezve, továbbra is katonai igazgatás alatt maradtak. Ide tartozott a pancsovai katonai végvidék, úgyszintén a becskereki kerületnek a Tiszához közel eső része, melyből még az 1741:XVIII. törvényczikk 5. §-a szerint a bánsági katonai Határőrvidék volt alakítandó, de e területet csak később, 1764–67-ben hasították ki a kamarai igazgatási területből. A katonai kormány alá tartozó vidékek kivételével, a Maroson túli országrész egész területe országos kincstári hatóság alá került, melynek hivatalos czíme: K. K. Landes Administration volt.
A tartományi igazgatóság a cs. kir. bécsi udvari főkamarának volt alárendelve. Bár a főhadiparancsnok tovább nem viselhette volna e tisztet, 1751-ben kivételesen mégis báró Engelshofen táborszernagyot bízták meg a tartományi igazgatóság elnökségével, de 1753-ban már gróf Perlas-Rialph lépett első polgári elnökként a tartományi igazgatás élére.
Perlas 16 évig tartó igazgatása alatt a tartomány népessége, az újabb bevándorlások, telepítések és gyarmatosítások következtében jelentékenyen megnövekedett; de másfelől, főleg közgazdasági tekintetben, semmi sem történt, sőt a lelkiismeretlen és kapzsi tisztviselők rossz gazdálkodása hanyatlást idézett elő, annyira, hogy a Bánság termékeny földje a kincstár kezelése alatt nem hozta meg azt a jövedelmet, a melyet jó gazdasági kezelés mellett várni lehetett volna.
A hivatalnokok a kincstári erdőkben a saját zsebökre fakereskedést űztek, a tartományban csatornákat ásattak, házakat építtettek, de mindezt nem az állam, hanem maguk számára. A parasztság robotolt, izzadt, de nem a kincstár, hanem a tisztviselők hasznára. Az előfogatot az uraknak ingyen kellett szolgáltatniok, a katonaság számára történő szállítmányoknál, de a pénzt a hivatalnokok dugták zsebre. A hivatalnokok annyira visszaéltek a hatalommal, hogy 30 frtért az első jelentkezőnek odaadták használatra a kívánt parasztbirtokot, a parasztot pedig elkergették.
Hogy az udvarhoz sűrűn felérkező panaszoknak a temesvári kormányzóság élét vegye s ez állapotokat elpalástolja, mindennel különösen az oláh parasztságot vádolta. Ennek az volt a következménye, hogy a bécsi hivatalokban nem is czímezték másként az oláh parasztokat, mint rablók, árulók és lázadók. (Szentkláray Jenő i. m. 200–201.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
