Nemzeti ellentállás.
Nemzeti ellentállás.
Gróf Tisza István politikája nem érte el azt az eredményt, a melyben bizakodott. Az ellenzék csöndes obstrukcziójára a házszabályrevizióval felelt, de törekvése 1904 november 18-án hajótörést szenvedett. Ezzel az eseménynyel kezdődött meg az a politikai küzdelem, melynek nemzeti ellentállás a neve. Ez Torontál vármegyében nem mozgott olyan végletes határok között, mint másutt, a mi érthető is, mert hisz a vármegye lakossága régtől fogva mindig a szabadelvű párt köré tömörült és így a törvényhatóság híve volt mindenkor a kormánynak is. A mint nemrég láttuk, elítélte az obstrukcziót és föliratilag üdvözölte gróf Tiszát a kormányon. Hasonlóképen üdvözlő sürgönyt küldött november 27-én a kormány elnökhöz és az országgyűlési szabadelvű párthoz a nagybecskereki, zsombolyai, nagykikindai, nagyszentmiklósi, párdányi, ozorai és pancsovai kerületek szabadelvű pártja. Ez év végén, a deczember 12-én tartott közgyűlésen báró Csávossy Gyula ismét indítványt terjesztett be, hogy a törvényhatóság szavazzon bizalmat 509gróf Tiszának a házszabály reviziójánál tanúsított erélyességéért. Bár az indítványnak voltak ellenzői, a közgyűlés mégis nagy többséggel elfogadta azt.
Azonban Tisza mégsem boldogult az ellenzékkel, hanem a nemzetre hivatkozva, kiíratta az új választásokat. A választásokon, melyek Torontálban 1905 január 27-én és 28-án folytak le, már itt sem tisztán szabadelvűeket választottak meg. Szabadelvű programmal választották meg a következőket: Rónay Ernő Nagyszentmiklós, Csávossy Béla Párdány, Pap Géza dr. Begaszentgyörgy, Tallián Béla Törökkanizsa, Botkor Béla Ozora, gróf Karátsonyi Jenő Zichyfalva, gróf Csekonics Gyula Zsombolya, Belicska Béni Nagy-komlós, és Tellecsky Kristóf Nagykikinda. Pancsován három jelölt lévén, báró Dániel Ernőt február 11-én pótválasztáson választották meg. Törökbecsén Pavlovics Lyubomír szerb nemz. győzött. A függetlenségi párt részéről Baross János a lovrini és Várady Imre dr. a nagybecskereki kerületet hódította el.
Az ország nagy részében a szövetkezett ellenzék győzött és többségként került be a képviselőházba. Azonban a politikai válság csak tovább húzódott és a helyzet tarthatatlanságát látva, lassanként a vármegye hangulata is megváltozott. Már a tavaszi közgyűlésen (május 15.), Heves és Zemplén vármegyéknek a nemzeti engedményeket sürgető föliratával kapcsolatban, báró Dániel Ernő indítványára olyan határozatot hozott, hogy fölír az országgyűléshez, hogy »az évek óta húzódó válság az ország érdekében mielőbb megoldassék.« S ebben azt is kijelenti, hogy: »meg van győződve, hogy az 1867:XII. t.-cz. alapján a nemzet és a király kölcsönös bizalomtól áthatott egyetértésével megoldhatók azok a kérdések is, a melyekben a magyar közjog szempontjainak és a magyar nemzet jogos igényének teljes érvényesülése eddigelé függőben maradt.«
Nemsokára megalakult a torontálmegyei függetlenségi párt, melynek alakulására Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert is lejött egész sereg képviselővel és valóban impozáns fogadtatásban volt részük Nagybecskereken. Az alakuló közgyűlést június 17-én délelőtt a Ferencz József-téren tartották meg és a párt két vezére lelkesítő beszédet tartott, gróf Apponyi még németül is.
Mikor báró Fejérváry és társai kormányra léptek, ez már nagy aggodalmat keltett Torontálban is, azonban a józanság útjáról nem tértek le. A kormányralépést követő napokban Budapesten, Tallián Béla lakásán, a torontáli nagybirtokosok és politikusok értekezletet tartottak, melyen jövendő magatartásul megállapítására nézve kimondták, hogy a mennyiben a képviselőházat törvényes időben össze nem hívják, rendkívüli vármegyei közgyűlést hívnak egybe és tiltakoznak a törvénytelen kormányzat ellen; a tiltakozást báró Dániel Ernő fogja tolmácsolni. Jankó Ágoston alispán, a ki szintén jelen volt, kijelentette, hogy ő csak a törvények alapján vállalkozott az adminisztráczióra, ellenkező esetben lemond állásáról, a miben a tisztviselők is követni fogják. Innen hazatérve, az alispán bizalmas levelet intézett a járások főszolgabíráihoz és a két város polgármesteréhez és arra kéri őket, ne szegődjenek a pártpolitika szolgálatába, hanem maradjanak meg a törvényesség határain belül. »A meg nem szavazott adót – úgymond – beszedni és a meg nem ajánlott újonczot kiállítani nem fogjuk, mert ez törvénytelen lenne, de teljesíteni fogjuk továbbra is, úgy mint eddig, mindazt, a mi törvény és szabályok szerint kötelességünk.« Ha még valami rendkívüli intézkedés válnék szükségessé, forduljanak hozzá és akkor együttesen fogják a teendőket megállapítani.
Ugyancsak a józan politika mellett foglalt állást a vármegye a szeptember 11-iki közgyűlésen, a mikor a Fejérváry-kormány bemutatkozására önérzetesen kijelentette, hogy a kormánynak, mely nem a nemzet képviseletének többségéből alakult, bizalmatlanságot szavaz, a miniszterelnök intő szózatát egyszerűen tudomásul veszi, egyebekben pedig szigorúan ragaszkodik a törvényekhez és mindaddig míg az adó és újoncz megszavazva nincs, sem adót, sem újonczot nem ad. Az állandó választmány javaslatát Jankó alispán okolta meg és beszédében preczizen körvonalozta a tisztviselők álláspontját is, »El voltunk határozva – úgymond – hogy törvénytelenséget történni nem engedünk és ellentállunk alkotmányunk és törvényeink ellen irányuló minden támadásnak, bárhonnan jőjjenek is azok.« Majd később így folytatja: »Arra esküt tettem, hogy az ország törvényeit megtartom, tehát addig, míg az esküm köt, törvénytelen intézkedéseket végre nem hajtok, végrehajtani nem engedek. Ha a kormány törvénytelenséget kívánna, tudni fogom kötelességemet.« A deczember 12-iki közgyűlésen, mivel a 510kormány cselekedetei csak súlyosbították a politikai helyzetet, a vármegye a hozott bizalmatlansági határozatot fokozott mértékben fönntartotta és ugyan ekkor föliratot intézek az országgyűléshez az általános szavazati jog mellett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
