Szenczy Ferencz.
Szenczy Ferencz.
Utódjává a szombathelyi püspöki széken Szenczy Ferencz neveztetett ki.
Született 1800. szeptember 17-én Szombathelyen. 1817-ben Somogyi püspök által a szombathelyi egyházmegye növendékpapjai közé felvétetvén, jeles tehetségei miatt a pesti központi papnöveldébe rendeltetett. 1823-ban áldozárrá szenteltetvén, a szombathelyi papnöveldében a dogmatica tanárává neveztetett ki, 1839-ben. Tanári működése mellett az irodalom terén is figyelemre méltó eredménynyel dolgozott. Méltó feltünést keltettek a valódi tudós komolyságával írt és a „Religio és Nevelés” czímű egyházi folyóiratban közölt, többnyire polemikus tartalmú czikkei, nevezetesen a „szombathelyi levelek”. 1845-ben czímzetes, 1850. évben pedig valóságos kanonokáká s nemsokára püspökké neveztetett ki. A megye kormányzásában a nagynevű Szily püspök elveit akarván feleleveníteni az ujabb kor változásaihoz idomítva, 1855-ben kiadta annak „Instructio”-ját, melyben a lelkészi teendők minden ága oly kimerítően van tárgyalva, hogy azt ma is minden pap haszonnal olvassa. A magyar püspökök külön tanácskozmányaiban, de főleg a birodalmi püspöki kar együttes üléseiben bátran és lelkesen felszólalt a magyar egyház ősi jogainak és érdekeinek megóvása és fenntartása mellett. Főpásztori levelei közül kitűnik az első, melylyel papságához beköszöntött és azon szép egyházi beszéde, melyet ugyanekkor a néphez mondott, továbbá a b. szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló hitágazat kihirdetésére vonatkozó encyclica és ugyanakkor a néphez tartott remek szentbeszéde. Miután 1868-ban valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki, életének hátralevő napjait többnyire félrevonultan szerette tölteni. Meghalt 1869. február 19.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
