Érczfekvések. Antimonit.
Érczfekvések. Antimonit.
A kőszeg-tarcsai hegyhát egy óríási kőhullámhoz hasonló, melyben a rétegek általános dőlése délnyugat felé mutat; de a részletekben vizsgálva 478a dőlési és csapási irányok annyi és oly hirtelen változásait találjuk, hogy ama hatalmas oldalnyomásnak, mely ezt a réteg tömeget összegyurta, ránczokba vetette és a mélységből kiemelte, lépten-nyomon kézzel fogható jeleit ismerjük fel. A mechanikai zavargásokkal a föld gyomrában hathatósan müködő vegyi folyamatok jártak és ezeknek jeleit leginkább oly helyeken találjuk, hol különféle anyagu palarétegek egymással érintkeznek és többszörösen váltakoznak. Ily pontokon a mész-csillámpala, majd durva szemű csillámos mészszé alakul át, majd különféle ásványoknak szép kristályait tartalmazza; a chloritpala serpentinbe megy át és ezen átváltozásban szép magnetitek, pirit- és vascsillám-kristályok képződnek, a hol pedig az átalakulás teljesen befejeződött, a vaskos serpentin, melynek állományában tudvalevőleg a viz is tetemesen szerepel, mintegy feldudorodva kiemelkedik és a szomszéd rétegek zavarodását még növeli. Gyakorlati szempontból azonban a vegyi folyamatok legfontosabb következménye volt az e csoport közeteiben véghez ment érczképződés; ezen alapszik Vasmegyének a mult időben ugy, mint a jelenben nem jelentéktelen érczbányászata. Ugyanis kétféle érczfekvőhelyeket ismerünk az ifjabb pala-csoport területein: pirittelepek, vagy helyesebben mondva sűrű pirit-impregnácziók a chloritpala némely rétegeiben fordulnak elő és régebben Rettenbach, Borostyánkő, Redschlag, Bánya és Glashütten tájékán élénk bányászat tárgyát képezték. Az ércz itt általában csak vaskovand (pirit); csak a Redschlag mellett levő telepről van biztos tudomásunk, hogy a kénes vas mellett rézérczek is fordulnak elő. Az érczfekhelyek második neme mai nap nagyobb fontossággal bír, a mennyiben egy még jelenleg is virágzó bányaművelés alapját képezi: gazdag antimonitfekhelyek léteznek Ujtelep, Gáborfalva és Szénégető tájékán, nemkülönben Malternél közvetlenül az ország határán túl, Ausztriában. E fekhelyek részben telérek, részben a telérekkel összefüggő teleptömzsök, lencsealakú ércztömegek a kisérő impregnácziókkal, melyek leginkább a fedő chloritpala és a fekű, mészcsillámpala között grafitos palában fordulnak elő; a telérek, bár az egész réteg-összleten áthatolnak, szintén csak a grafitos palában és ritkán még a mészpalában is érczesek. Mindezen fekvőhelyek főércze az antimonit; czinober csak jelentéktelen mennyiségben van, mig pirit természetesen itt sem hiányzik. Helyenkint az antimonit után pseudomorph stiblith, antimon-oxyd, képződött, például Szénégetőnél.
A két palacsoport, habár egymástól, mint régibb és fiatalabb képződmény, tisztán külön választhatók, együttvéve egy összetartozó egységes képlet képviselői és a szerves maradványok teljes hiányánál fogva a földtani képletsorozat legalsó fokához, az azói képletekhez számítandók.
Stratigraphiai helyzetük csupán azt tanusítja, hogy e rétegek Vasvármegye területén a devon, az Alpokban pedig a silur képletnél is idősebbek. Mindamellett az imént használt jelzést – azói vagyis élettelen kor – nem úgy értelmezzük, mintha egészen biztosan akarnók kifejezni, hogy e rétegek képződése a szerves élet kezdetét is megelőzte volna földünkön; de, ha voltak is akkor élő lények, és ha azoknak hullái be is rakódtak valaha a rétegek anyagába, annyi bizonyos, hogy minden nyomuk rég eltünt azon tetemes belső átalakulás folytán, mely az egyszerű tengeri üledékből kristályos palakőzeteket hozott létre. De nemcsak, hogy e palaképlet első képződésének idejét a bizonytalanság homálya fedi: azt sem határozhatjuk meg pontosan, mikor gyűrődtek e nagy palaerők és mikor emelkedett e hegység eredeti szintája fölé. Ott, a hol a devoni képződmények rakódnak a kristályos palákra, nevezetesen Sámfalvánál, világosan látjuk, hogy a devon kor a szóban forgó palákat már zavart helyzetben és átváltozott anyagi minőségben találta. És viszont a neogén lerakódások mai elterjedése azt tanusítja, hogy legalább a kőszegi és borostyánkői hegyek a neogen tenger szine fölött kimagasló szigeteket képeztek; arról azonban, hogy a devontól neogénig terjedő roppant időszakban mi volt a palaképlet geologiai sorsa: mi sem ad nekünk felvilágositást.
Egyről azonban némi biztossággal nyilatkozhatunk: t. i. hogy a palaképlet nemcsak mostan hozzáférhető területére szoritkozik, hanem a harmadkori és diluviális lerakodások vastag takarója alatt, az egész gráczi öböl alapját képezi. Ezt mutatják nemcsak az egyes szigetszerű előbukkanások, 479mint például a gyepű-füzesi palasziget, hanem még távolabb helyen is bizonyítják a neogén korbeli vulkáni működés terményei, a balattufák; mert egyes pontokon, így Tobajnál és Gleichenberg környékén, a kitörés alkalmával a mélységből oly kőzetdarabok is hozattak napfényre, melyek minőségükre nézve a nevezett palákkal teljesen összevágnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
