IV. László.
IV. László.
Ez év őszén megfordult a koczka. A Joakim tárnokmester vezérlete alatt álló királyi hadak, egyesülve a Németujváriak 30,000 főből álló seregével, visszaszorítják Ottokár vitézeit, beveszik Szombathelyt, sőt Ausztriába is betörnek. A várak közül csak a Németujváriak által átadott Szalonakot és Borostyánkőt bírják visszaszerezni. Arra a hírre, hogy Habsburgi Rudolfot német császárrá választották, Ottokár sietve visszavonta seregeit Vasmegyéből.
Alig vonult ki a cseh sereg Vasmegyéből, máris újabb belháború ütött ki. IV. László Németujvári Henrik bánt, mivel az Ottokár elleni harczban vitézül küzdött, szlavoniai bánná, fiát pedig soproni főispánná nevezte ki, de Németujvári Henrik a kitüntetést, összes váraik visszaadását várván jutalmul, keveselte és ismét fellázadt. Ezuttal vesztére, mert serege a Fövény mellett vívott csatában szétveretett s maga is elesett.
BOROSTYÁNKŐ VÁRA A KÖZÉPKORBAN.
Az orsz. képtárból.
Fiai mindenkép méltók voltak atyjukhoz. A lázadás tradicziójához híven, Németujvári Henrik bán fiai nem nyitották ki a szalonaki vár kapuit a 1274. év deczember 1-én odavonuló királyi csapatok előtt. IV. László támadólag lépett fel, de a szintén pártütő királyi íjjászok is ellene fordulván, kénytelen volt visszavonulni. Később Ottokárral kibékülvén a király, kénytelenségből megbocsájtott nekik, mert e hatalmas családot, tekintettel az ország zavaros viszonyaira, teljesen megtörni úgy sem lehetett. Ennek daczára a Németujváriak továbbra is folytatták beütéseiket. Az elgyengült királyi hatalom kénytelen volt ezek felett szemet hunyni, sőt elhalmozza őket kitüntetésekkel és egymásután adja vissza elvesztett várait; így Borostyánkő 1277-ben Németujvári Iván, Szent-Vid 1279-ben Németujvári Miklós birtokába jut, melyhez már megelőzőleg Kőszeg, Léka és Szalonak járult.
A Németujváriak azonban, mindennek daczára, ismét fellázadtak IV. László ellen, mire a király Németujvári Ivánt 1284-ben, ujév napján, a vasmegyei Osl és Jaák nemzetségek, továbbá Borsodból a hű Ákos, Ernye bán és fia segélyével borostyánkői várában ostrom alá vette. Bár az ostrom egész február havában tartott, a természettől védett meredek sziklahegyen épült várat bevenni nem sikerült. A király kénytelen volt visszafordulni, sőt Iván még ez évben szlavoniai bánná lett.
Midőn a Németujváriak féket nem ismerő erőszakoskodását többé királyi 181hatalmával megtörni nem lehetett, végső szükségben IV. László Albert osztrák herczeggel szövetkezett saját alattvalója ellenében.
Albertnek több oka volt e szövetség elfogadására. Vasvármegye végpontján, az osztrák és stájer határtól alig egy kilométernyire fekvő Borostyánkő ura gyakori beütéseivel két tartomány közbiztonságát veszélyeztette; másrészt e várra már régebben igényt tartott.
Az alkalmat felhasználva, 1286-ban stájer- és alsó-ausztriai nemességét Borostyánkő elé szólitja. Tekintélyes had gyült össze Landenberg Hermann vezérlete alatt, kihez Lipót seckaui püspök, Pruschik Ulrik, Puchheim Albert, Tellersbrunni Bertold, Lagenbach gróf, Emmersbergi Bertold, Wagenberg, Succeney, Mautel sváb és Romswag morva lovagok csatlakoztak.
Iván bán ennek hirére, hogy a támadást megelőzze, egy portyázó csapat élén Ausztriába tört, Bécs-Ujhelyt felégette, a Lajta melléki falvakat pusztította, azután mint a nyíl tért vissza, hogy segélyül hívott testvérei: Miklós, Henrik és Péter csapataival egyesüljön.
V. ISTVÁN.
Az orsz. képtárból.
A német csapatok már három napja táboroztak Borostyánkő vára alatt, mialatt Iván felszaporodott seregével bérczen-völgyön át közeledett szorongatott várának felmentésére.
Itt tünt ki a magyar harczmód, a könnyű lovasság fölénye.
A vár völgyét környező erdők rejtekéből minden oldalról előtörő lovasság tökéletesen körülzárta a szűk völgykatlanban táborozó németeket. A harczi riadóra zavarba jött nehéz fegyverzetű lovasság rendben sorakozik dandárokként, a sűrü tömegek alkalmas czélpontul szolgálnak a hajító fegyvereknek, alig mozdulhattak, mindenünnen nyíl- és kopjazáporral fogadják őket a Németujváriak hadai, s míg a dárdákat használhatták volna, tömérdek ember és ló ment tönkre. Az összevert német csapatok vezérei nevében erre Romswag lovag fegyverszünetet kért Ivántól, a mit ő készséggel meg is adott.
Ezalatt, lovaghoz illően, felhívták Ivánt párviadalra, amit ő megtagadott és követelte a csata folytatását. A megrémültek erre újabb béketárgyalásokat ajánlottak, de Iván hajthatatlan maradt. Az osztrák, stájer és seccaui püspök zsoldos csapatai kénytelenek voltak igy fegyvereiket lerakni; csupán a lovagoknak engedett Iván tisztességes elvonulást.
A német sereg tehát le volt verve. Hátra volt még a magyar királylyal való leszámolás. Az 1286-iki rákosi gyülés végzései értelmében, a király Ivánt az erőszakkal elfoglalt várak átadására hívta fel. Midőn e rendeletnek eleget nem tett, IV. László király személyesen állott serege 182élére, a kún csapatok elől azonban Németujvári Iván Szent-Vid várába zárkózott, melyet IV. László, több heti heves ostrom után 1286. november 30-án bevett. Iván még idejekorán menekült egy titkos alagúton át a biztosabb védelmet nyújtó Kőszegre, László pedig az egész országban dúló zavarok miatt, beérte e vár elfoglalásával és sietve elvonult.
LÉKA VÁRA A KÖZÉPKORBAN.
Az orsz. képtárból.
Németujvári Ivánt a szerencsétlenség nem tette bölcsebbé. Kalandjait még nagyobb mértékben űzte s egy ily betörés alkalmával Landenbergi Hermannt, az alsó-ausztriai sereg vezérét is elfogta. Hasztalan küld Albert a magyar királyhoz követséget, hogy vessen véget e garázdálkodásoknak. IV. Lászlónak elég baja volt az ellene fellázadt kúnokkal, megtorlás helyett Albertnek szabad kezet engedett a Németujváriakkal szemben: végezzen vele, ahogy tud. Albert kapott is az alkalmon, egyrészt a borostyánkői kudarcz, másrészt a folytonos beütések elég okot szolgáltattak a háborura és 1289. év tavaszán Albert 15,000 főből álló seregével be is tört Vasmegyébe.
E túlerővel szemben Iván mitsem tehetett. Míg maga a kőszegi vár védelmére vonult, portyázó csapatai tömérdek kárt okoztak a németeknek.
Kőszeg sikertelen ostroma után Albert Rohoncz várát zárta körül. A csekély számú őrség hasztalan várta Ivánt a vár felmentésére, ez nem mert kimozdulni Kőszegről. A magára maradt vár, nyolcz napi ellenállás után, szabad elvonulás feltétele mellett megadta magát s Albert Stubenberg Ulrikot nevezte ki várparancsnoknak.
Rohonczról Szalonak alá vonultak Albert seregei, amely Rohoncz feladásának hírére csakhamar szintén megadta magát. Itt Stubenberg Henrik lett a várparancsnok.
Mivel a táborozás alatt beköszöntött a nyári évszak, a nagy melegre, de főkép a mezei munkára való tekintetből a pinkafői váracs és 34 falu elfoglalása után Albert Vasmegyéből kivonult.
Szeptember havában Albert másodszor tört be Vasmegyébe, főczélul Kőszeg elfoglalását tűzvén ki.
IV. LÁSZLÓ.
Az orsz. képtárból.
Hatalmas seregével szemben Iván a Borostyánkő mellett alkalmazott hadi taktikát kisérelte meg. Seregével Kőszegről kivonulva, a Szent-Vid várat környező hegyszorulatban vonta meg magát. Albert ezalatt 1289. szeptember 28-án Kőszeg alá érkezvén, másnap a vár ostromához fogott. A magára maradt város lakossága vitézül védte magát; 400 férfi, 800 asszony és gyermek hőstetteket vitt véghez. Míg a férfiak gerendákat, köveket, addig az asszonyok méhköpüket, égő fáklyákat, szurkot szórtak le az ellenségre.
Németujvári Iván Kőszeg környékén tanyázott seregével, de megütközni nem mert, mivel egyrészt a várat elég szabad tér környékezte, a mi ily hirtelen támadásra alkalmas nem lehetett, másrészt a német vezérek, okulva a borostyánkői kudarczon, előörsöket küldöttek szét minden irányban, hogy Ivánt Kőszegtől tisztességes távolban tartsák.
Eközben folyt az ostrom. Tizennégy napi küzdelem után a várőrség a várost felgyújtotta és a belső várba vonult vissza, de ebben is tömérdek kárt okoztak az ostromlók. Az elszántságot erre általános csüggedés váltotta fel. A megfogyott várnép közül sokan megszöktek, azonfelűl ragály 183és éhség pusztított. Mindezen körülmények nyomása alatt Kőszeg november 1-én kaput nyitott az osztrákoknak; a városi polgárság kivonult és a várat Albert fegyveresei foglalták el.
Albert Kőszeg eleste után ez évben harmadszor jött be Vasmegyébe és Iván saslakát, Szent-Videt vette meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
