Szathmári Király György. Szombathy János. Jászay Pál. Orbán József.
Szathmári Király György. Szombathy János. Jászay Pál. Orbán József.
Csécsi után Szathmári Király György kurátor (1763–75) gondoskodott a „Schola illustris” történetének megírásáról 1770-ig; de a feladatot tulajdonkép csak Szombathy János tanár (1783–1823) és könyvtárnok oldja meg. A szerény és félénk természetű ember írt néhány alkalmi beszédet és tankönyvet; azonban alapjában mint történetnyomozó érdemelt különös tiszteletet. Szombathy még tanári pályájának megkezdése előtt hasznos könyvészeti munkát készít a theologiai és a magyar dolgokról szóló irodalmi művekről; azután a magyar biblia-kiadásokról, melyek közül az 1607-iki bártfai editio fenmaradt töredékeinek ő volt a felfedezője. (V. ö. a Pethe-féle magy. biblia elején. Utrecht, 1794.) Utóbb jeles értekezést szerzett a jobbágyságról és a „jobbágy” szó eredetéről, mely azonban kéziratban maradt, és kitűnő tanulmányban vitatta, hogy a magyar szent korona felső része a Szilveszter-féle koronával azonos (Tud. Gyüjt. 1821, 12). Kazinczy, a kivel több levelet váltott, a magyar régiségek elsőrangú ismerőjének tartotta és gyakran fordult hozzá útbaigazításért irodalomtörténeti kérdésekben, minők: a Krakkói ABC eredete; Szilveszter és biblia-fordítása; Anonymus Gesta Hungaroruma, a Bocskay életéről szóló irodalom, vagy az antik szabású régi magyar versek, minőknek egész addig ismeretlen sorozatát állította össze a Mindenes Gyűjteményben. Valóban Szombathy ismerte a XVI. és XVII. század magyar irodalmát, melynek termékeit ritka szorgalommal gyüjtötte, és számos kérdésben (Pelbárt-Osvát, Erdősi stb.) meglepő alapos ítéletet mondott. De legtöbbet kétségkívül mint helyi író cselekszik. Már Sárospatak történetéről sok becses anyagot hordott össze, a melynek különösen kiváló része a „Series Pastorum” cz. életrajz-sorozat; az a két testes kéziratos kötet pedig, melyben a pataki kollégium történetét hagyja hátra, Erdélyi János szavaival szólva: egyetlen a maga nemében. Szombathy mind a két részben – Historia Scholae seu Collegii és Biographia Professorum Collegii – a XVIII. század deák történetírásának színvonalán áll, mind anyagának bámulatos gazdagságát, mind feldolgozását tekintve. Korának az embere volt, a ki nem látja a dolgok belső fejlődését, az eszméknek egymásra való hatását, a szellemi érlelődés menetét; figyelmét inkább a külső köti le, de ebben valóban meglepők az ismeretei, éles és pontos a kritikája és az iskola- és egyháztörténet számtalan, már elfogadott nézetét dönti meg s pótolja újjal és helyessel. Azonban az országszerte tisztelt és valóban kitűnő tudós hiába keres kiadót nagy munkájának; csak 1860-ban jelenik meg – Erdélyi előszavával – és akkor is csupán egy kötete, a Hist. Collegii, míg a Biographia Professorum ma is kéziratban van a sárospataki könyvtárban. A világ ma sem látja szellemi alakját; de utódai sokat kiaknáztak fóliánsaiból; maga Erdélyi mintegy félszáz életrajz-kivonatot közölt a Biographia Professorumból, többet fordításban a régi Sárospataki Füzetek juttattak közkézre s így munkálkodása hatással volt az irodalom- és művelődéstörténet gyarapítására. Szombathy a XIX. század elejéig követte a kollégium élete folyamát; utolsó, töredékes jegyzetei azonban alig árulnak el valamit a deákság akkori életéből. E szép idők képét egy érdekes és becses napló tárja föl, melyet 1828-tól kezdve Jászay Pál ír, akkor pataki deák, Csengery József historiarum professornak lelkes tanítványa, később a legjobb magyar történetírók egyike. A negyvenes évek folyamán Orbán József pataki deák, 1861-től 1895-ig a kollégium akadémiájának tanára küld egy dolgozatot, 263Sárospatak történetét, a Vahot Imre-féle „Magyar Föld és Népei” czímű vállalatba s ír időfolytával több becses történeti adalékot.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
