A XIX. század egyházi írói. Ballagi Mór.
A XIX. század egyházi írói. Ballagi Mór.
Az egyházi irodalmat művelték:
Ballagi Mór, a budapesti ref. theol. akadémia tanára, akadémiai r. tag, 1815-ben Inóczon született. Nélkülözéssel küzdve végezte tanulmányait Váradon, majd Pápán, utóbb a pesti egyetemen és Párizsban s már egyetemi hallgató korában figyelmet ébresztett a Hasznos Mulatságokban és a Pesther Tageblattban megjelent czikkeivel. 1840-ben, midőn a zsidó-emanczipáczió az országgyűlésen szóba került, Eötvös József és mások felszólítására megírja (még Párizsban) röpiratát „A zsidókról”, sőt hazajön, hogy a mozgalmat, különösen a zsidók magyarosításának ügyét szolgálja, s közrebocsátja Mózes 5 könyvének rabbinikus és talmudi magyarázatokkal ellátott magyar fordítását, melyért az Akadémia őt sietve a tagjai közé iktatta. Zsidó törekvései azonban megtörtek hitfeleinek érzéketlenségén. Ballagi csalódottan Tübingába ment theologiát hallgatni s 1843-ban a protestáns egyházba tért át. Hazaérkezve a szarvasi liczeum tanára lett. A szabadságharcz után (1851) a kecskeméti, majd (1855) a pesti ref. theol. akadémián nyer tanszéket, mely utóbbin 1877-ig működött. Szorgalmas, kitűnő oktató volt, de mint író is bámulatos termékeny munkásságot fejtett ki. 1855-ben indított vállalata, a Protestáns Naptár körül a legjobb erők egyesültek; a tőle 31 éven át szerkesztett „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap”-pal pedig rendkívüli hatást gyakorolt a protestáns egyházi élet fejlődésére. Közben folyton foglalkozott a nyelvészettel. Már a Tudományos Akadémiában „Nyelvészeti nyomozások”-kal foglalta el székét; a negyvenes évek elején magyar szótárt és olvasókönyvet készített németek számára; most szótáríró munkásságát még jobban fokozta s bár kemény neologus és szóalkotó volt, négy évtizedes működésével magyar-német szótáraiban és „A magyar nyelv teljes szótárában” kiváló értékű anyagot hordott össze. Mint elméleti nyelvtudós, székfoglalóján kívül, mindössze egy összehasonlító művet írt (A magyar szónyomozás és az összehasonlító nyelvészet); de midőn új szavait a Nyelvőr megtámadta, több 288értekezést írt a neologia védelmére (Brassai s a nyelvújítás. Nyelvünk újabb fejlődése, 1881. A nyelvfejlődés történelmi fontossága és a Nyelvőr. 1884. Szókészletünk orthológ szabályozása és az iskola. 1890.) Legtöbbet és legnagyobb állandósággal forgott mégis a protestáns egyházirodalom mezején. Folyóíratokat szerkesztett (Házi Kincstár, 1861–1864; Család Lapja 1866; Protestáns Tudományos Szemle, 1869–1872.) Kéziratban hátrahagyta a biblia nagyrészének fordítását és egész sorát bocsátotta közre theologiai vagy a theologiával kapcsolatos egyházpolitikai és egyháztársadalmi munkáknak (Tájékozás a theologia mezején, Pest, 1862; Renaniána, u. o. 1864. A biblia, u. o., 1864. Bibliai tanulmányok, 1–2 rész. Pest, 1865–1868. Az újszövetségi iratok keletkezése. Mésa Moáb királynak diadaloszlopa, u. o., 1872. A protestantizmus harcza az ultramontanizmus ellen, u. o., 1867; A népiskolai törvényjavaslatról, Pest, 1868 stb.). Meghalt 1891 szeptember 1-én.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
