Bunyitay Vincze, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (szül. 1837-ben Újhelyben) 1860-tól nagyváradi misés pap, 1863–1875-ig szentjobbi, 1875–80-ig bélfenyéri lelkész, aztán püspöki könyvtáros, kanonok. Kezdetben verseket írt, a hetvenes évek elejétől azonban teljesen a történetírásnak szentelte magát. Azóta számos kitűnő dolgozata jelent meg különféle lapokban és folyóiratokban s egész sorát írta a jelesebbnél jelesebb munkáknak. Önálló művei: Ifjúsági olvasmányok, Pest, 1863–1865, I., II.; Boldogasszony követése, u. o., 1867; Régi képek, u. o., 1868–1869, I., II.; Ismeretlen apátságok, Esztergom, 1880; Az egyedi apátság története. Nagyvárad, 1880. A váradi ős székesegyház, Budapest, 1880; A váradi püspökség története, Nagyvárad, 1883–1884, I., II., III.; A mai Nagyvárad megalapítása, Budapest, 1885; A váradi káptalan legrégibb statutumai, Nagyvárad, 1886; Szilágymegye középkori műemlékei, Budapest, 1887; A római Szentlélek-társulat anyakönyve 1446–1523, u. o., 1889; Magyar királyok Váradon, u. o., 1890 stb.; Bihar vármegye oláhjai és a vallásunio, u. o., 1892; A gyulafehérvári székesegyház későbbi részei s egy magyar humanista, u. o., 1893 stb.