Gróf Andrássy Gyula, a kiegyezés egyik megteremtőjének, a második független, felelős magyar miniszterium első elnökének, gróf Andrássy Gyulának és Kendeffy Katinka grófnőnek legifjabb gyermeke 1860. július 30-án született a zemplénmegyei Tőketerebesen. Kezdetben a diplomácziai pályára 295készült és attaché volt a konstantinápolyi s a berlini nagykövetségeknél. Katonakötelezettségének a negyedik huszárezred kötelékében tett eleget s az önkéntes év lejártával kinevezték tartalékos huszár-hadnagynak. A midőn politikai pályára lépett, alig volt még huszonnégy éves. 1884-től 1892-ig a csikszentmártoni kerületet képviselte az országházban. Azután a főváros hatodik kerületének volt a képviselője egy országgyűlési czikluson. Hieronymi Károly belügyminiszter mellett volt politikai államtitkár, azután Tisza Lajos gróf halálával miniszter a király személye körül. Az egyházpolitikai reformok életbeléptetéséért vívott harczokban nagy és előkelő szerepet játszott a reformok mellett. 1896-ban az általános választáson nem kapott mandátumot és csak akkor jutott be a képviselőházba, a midőn gróf Andrássy Géza lemondott a pozsonyi kerület mandátumáról. Az 1901. évi czikluson a losonczi kerületet képviselte; a most folyó cziklusra pedig az olaszliszkai kerület küldte a parlamentbe.
Gróf Andrássy Gyula, a mióta csak tagja a képviselőháznak, mindig parlamentünk czelebritásai közé tartozott. Az utolsó húsz esztendő alatt nem vetődhetett föl törvényhozásunkban olyan fontosabb kérdés, a mihez Andrássy Gyula igen alaposan, nem ritkán döntő módon hozzá ne szólott volna. A Szápáry-éra alatt a közigazgatás államosításáért exponálta magát. Beszéde, a melyet a közigazgatás államosítása mellett mondott, arról tanuskodik, hogy alaposan ismeri az adminisztrálás minden részletét. Testalkatban, arczban meglehetősen ráütött az apjára, a kiegyezés providencziális Andrássy Gyulájára, arra a vérbeli diplomatára, a kinek talentumáról Bismarck is sokat tartott és a ki döntő módon folyt be az 1870. évi franczia-német háború viszonyainak alakulására azzal, hogy az ellenkező hatalmas áramlat ellenére is keresztül hajtotta a magyar-osztrák monarchia semlegességét. Talentumban is rokontehetség az apjával, sőt annál mélyebb és tanultabb. Mint szónok, nem keresi a hatást; nem sokat ad a hirtelen támadó és hamar kilobbanó lelkesedésre: ő meggyőzni, nem magával ragadni akar. Sok és nagyon alapos tanulmány és újságczikk mellett eddig két nagyobb szabású munkát írt. Első nagyobb munkájának: Az 1867-iki kiegyezésről a czíme s a millennium esztendejében jelent meg. Ezzel a munkájával megnyervén a Bródy-féle hatezer koronás jutalmat, a pályadíjat megtoldotta kétezer koronával és visszaadta az Akadémiának, hogy irassa meg pályázat útján Deák Ferencz élet- és jellemrajzát. A magyar állam fönmaradásának, alkotmányos szabadságának okai czímű munkájából eddig két vaskos kötet jelent meg. Az első kötetben a magyar politikai viszonyok alakulását a nemzeti királyok alatt, teszi vizsgálódása tárgyává. A második kötetben az első Habsburg-királyok politikáját bonczolja a mohácsi veszedelemtől a harminczéves háború kitöréséig. Andrássy Gyula e két munkája a szó legnemesebb értelmében vett politikai tanulmány. Neki a história valóban magister citae s a magyar politika fordulatait, intézményeinek fejlődését a faji sajátosságok s a körülmények egymásra való hatásából magyarázza. Már a Bánffy-éra alatt Andrássy Gyula és a szabadelvű párt között lazulni kezdett a kapocs. Akkor még csak a tiszta választásokért szállott síkra és ebben nem távolodott el a szabadelvű párttól annyira, hogy vele szakítani kellett volna. A szakítás a szabadelvű párttal az 1904. év őszén következett be Tisza István kormányelnöksége alatt. Andrássy Gyula ekkor politikai programmját megbővítette a nemzeti aspirácziók elfogadásával. Az 1905. évi téli választásokon a szabadelvű párt az ellenzéki pártárnyalatokkal szemben nagy kisebbségben maradt. Az ellenzéki pártok a nemzeti óhajok megvalósítása czéljából kezet fogtak egymással és annak a szövetkezett ellenzéknek, mely a választásokból többségben került ki, első sorban Andrássy Gyula volt a miniszterelnök-jelöltje. A korona is őt bízta meg, hogy az ellenzékkel, főként a katonai vezényszó kérdésében, megállapodásra jusson és elhárítsa a fenyegető alkotmány-krizist.