Kazinczy Gábor.
Kazinczy Gábor.
Kazinczy Gábor, képviselő, az Akadémia és Kisfaludy-társaság tagja, született Berettőn, 1818-ban. Iskolába Késmárkon, Eperjesen és Patakon járt s eszményképe már kora ifjúságában nagybátyja, Kazinczy Ferencz. Már ekkor lelkesedik az irodalomért s tagja és titkárja a pataki ifjak magyar társaságának. 1838-ban bevégezte tanulmányait és Pestre ment, majd Pozsonyba az országgyűlésre, hol az ifjúságnak egyik vezére volt s megnyerte Wesselényi Miklós barátságát. 1836–38-ban ismét Pesten tartózkodik, rokonai, Szemere Pál, Fáy András oldalánál barátságot köt az íróvilág jeleseivel, Vörösmartyval és Toldyval s munkatársa lesz az Athenaeumnak. 1839-ben már a „Népbarát” czímű vállalat kiadására készül, de ez abba a gyanúba keveredik, hogy az „ifjú Magyarország” organuma készül lenni; 294kanczelláriai parancscsal összes iratait felkövetelik és elsikkasztják, mire elkeseredve búcsút mond a fővárosnak, hazatér, belevegyül a megyei életbe s fényes szónoklataival diadalt diadal után arat. 1848-ban az országgyűlésen már ő volt a megye képviselője s mint ilyen elment Debreczenbe is, noha nem volt forradalmi szellem és ellenezte az április 14-diki nyilatkozatot. Mindemellett Világos után elítélték, de kegyelmet kapott s rövid pesti tartózkodás után bánfalvi kastélyában kresett honfifájdalmában vigasztalást. Irodalmi működésének ekkor nyílt meg második és komoly korszaka; magányát ritkán hagyta el, de annál többet dolgozott és irodalmi összeköttetésben állott Toldyval és Szemere Pállal, részt vett az „Újabb Nemzeti Könyvtár” szerkesztésében, becses történelmi dolgozatokat, forrásadalékokat bocsátott közre s az irodalmat számos jeles fordítással gazdagította. Azután 1861-ben még egyszer megjelent az országgyűlésen, fényes beszédet mondott az ország jogainak védelmére; de az országgyűlés feloszlatása újra elvette kedvét; hazament, újra elrejtőzött munkás magányába és 1864-ben meghalt. Mint író először a sárospataki „Parthenon”-ban és a Felsőmagyarországi Minervában lépett föl s csakhamar honossá lett a legtöbb lapban és folyóiratban; de maradandó becsű munkái az elnyomatás korában keletkeztek és láttak napvilágot. Ilyenek: Mátyás király, kortársai tanúsága szerint (Galeot, Carbo), Bpest, 1863; Zrínyi Miklós összes munkái (Új Nemzeti Könyvtár, Toldyval); Cserey Mihály históriája (u. o., 1852); A Magyar Történelmi Emlékek 7-ik és 11. kötete. Kazinczy Ferencz Versei, 1858; Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal, ennek körével és Berzsenyivel („Széphalom”, 2 köt. 1859–60); Dessewffy József irodalmi hagyományai (3 köt., 1860) stb. (v. ö. az Új. M. Múzeum, 1859–60); irodalomtört. dolgozatok: Jászay Pál (Szépirod. Lapok, 1853); Szemere Pál emlékezete (Bpesti Szemle, 1864); Magyar emlékírókról (Szilágyi Virgil Értesítője, 1852) stb.; Tartuffe, Fösvény (Moličre, 1863); Goethe: Torquato Tasso stb. (v. ö. Új Magy. Múz. 1850–60.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
