Szabó Endre.
Szabó Endre.
Szabó Endre, költő és műfordító, szül. 1849-ben Nagytoronyán. Korán árvaságra jutott és atyjának barátai gondoskodtak róla. Késmárkon, Patakon tanult, azután Gálszécsen volt joggyakornok és 1875-ben került a fővárosba, hol Szemere Miklós ajánlása, de különösen költeményei csakhamar népszerű íróvá tették, mire Szabó búcsút mondott a jogi pályának és az Üstököshöz szegődött. 1876-ban megjelent első verskötete még jobban fokozta népszerűségét; a Petőfi-társaság tagjává választotta, Jókai az Üstökös szerkesztésével bízta meg. Azóta egyre-másra jelentek meg költeményei, s különösen nem közönséges érdemeket szerzett jeles orosz írók műveinek átültetésével. Munkái: Három szatira, Spatak, 1872; Költemények, Bpest, 1876; Újabb költemények, u. o., 1879; Kardos menyecske, regény, u. o., 1885; Hét szilvafa, regény, u. o., 1887; A szusz, humorisztikus regény, u. o., 1888; Bűn és bűnhődés (Dosztojevszkij regénye), u. o., 1888; Orosz költőkből, u. o. 1889; Girigáré (humoreszkek), u. o., 1889; Sírva vigadók (szatirikus regény), u. o., 1890; Dalok, u. o., 1892; Orosz költők (műfordítások), u. o., 1892; A párbaj (Csehov regénye), u. o., 1896; Mujkosék kalandjai, két kötetben, u. o., 1890 és 1897; Elkésett ember, szatirikus regény 1898; Népies elbeszélések (Tolsztoj Leótól), u. o., 1899; Négy orosz költő, u. o., 1900. Zápor (ujabb költemények) u. o. 1902.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
