SZERÉMVÁRMEGYE.
SZERÉMVÁRMEGYE.
Nyugat felé Valkóvármegye, északon és keleten a Duna, délen a Dráva határolta. Északi részét egész hosszában az Árpataró (latinul: mons Almus, a mai Fruska-Gora) hegység szelte,* melynek főleg északi oldalán Újlak, Bán-monostora, Kamancz és Karom* vidékén termesztették a középkori Magyarország- legtüzesebb és legédesebb borát: a szerémit.
Pesty. Helyn. I. 10. l. és a szövegben emlegetett régi térképek szerint.
Ma: Ilok, Banostora, Kamenicza és Karlovicz.
Lakossága vegyesen szerb, főleg a Szávához közelebb, és magyar, különösen a Duna mentén. Ehhez képest a helynevek is vegyesen szláv és magyar hangzásúak. Szerte a megyében mindenfelé akadunk ma is magyaros vagy magyarból torzított szláv nevű pusztákra, dűlőkre, helységekre, melyeket részben már nem is bírunk megfejteni a középkorból. Mily sok ily helység ment tönkre e tájakon, legfeltűnőbben a Falkosszombati család birtokainak sorozata mutatja, a XV. század első feléből. Különösen a rácz despotáknak Magyarországba s főleg e megyébe történt betelepedése s a töröknek a határhoz való előnyomulása vonzá, kergeté ide nagyobb tömegekben a szerbséget, s egyszersmind tolta kifelé a magyarságot, és törölte le lassanként, a mohácsi vész táján pedig csoportosan a megye területéről a magyar helységeket. A görögkeleti szerb kolostoroknak azonban, mint a mai szerb írók egy része magával elhitetni szeretné, legalább a mohácsi vészig, sehol legkisebb nyoma sincs a megye területén.*
Csupán egyetlen gör. keleti kolostor állt Száva-Szt-Demeteren (ma Mitrovicza), de ez is csak Nagy Lajos koráig, a midőn (1344.) a benczések kezére került.
Ugyanez a fejlődés iránya a birtokosságnál is. Mint Bácsvármegyében, Szerémben is szaporán föltűnnek a szerb eredetű köznemesek a XVI. század elején;* a XV. században azonban még mind a kis- mind a nagybirtokosság magyar vagy magyarországi eredetű, a milyennek bízvást vehető maga a szerb despotacsalád is. Debreczen, Szatmár, Becse stb. ura, mely Mátyás király korában már egyszerűen a magyar Kölpényi nevet viseli.
Ez adatokra egyszerűen csak az ellentét kedvéért útalok, főleg a veszprémi káptalan orsz. levéltárában A. 57. és 58. sz. és a br. Révay cs. levéltárában a mohácsi vészt megelőzött két évtizedből fönmaradt néhány oklevél nyomán. A részleteket ez időből természetesen már nem vehettem föl.
Első nagybirtokosai a megyének a Marótiak, kik a X1V. század vége s a XV-ik eleje óta kihalásukig a megye keleti nagyobb felében (helyesebben: keleti 3/4-ében) az uradalmak egész hosszú sorát tarták kezükön. Birtokaik egyik központja a Dunánál Karom (ma Karlovicz) vár és városa (a század elején a szintén Gut-Kelednemből való Karomiak birtoka, melyeknek tartozékai részben a Duna tulsó partján Bács-, részben pedig az innenső oldalon Szerémmegyében, Karlovicz táján s odább délre és dél-keletre terültek el. Ezekhez csatlakozott a megye szívében, a mai Grgeteg, Ireg és Rivicza táján mintegy 9, a mai Ruma környékén pedig talán mintegy 6- 7 falujok vagy pusztájok. Ruma azonban hihetőleg azonos a régi Árpataróval, mely várával együtt hajdan szintén az ő egyik törzs-birtokuk volt. Még délebbre, már a Száva partján a mai Jarak, a hajdani Árki a harmadik erősségük, a melytől nyugatra a mai Sasinczi környékén, keletre pedig a mai Budjanovczi (és Szibacs?), innen délre a mai Tovarnik (helys. Tárnok) és Grabovczi, innen ismét keletre, széles vonalban egész Zimonyig a mai Petrovcsics, Becsmen, Jakovo, Szurcsin és Dobanovcz, végül e saroktól északra ismét a Duna mentén a mai Belegis és Szurduk táján, összesen mintegy 76 helységük volt. Birtokaik utánok a szintén Gut-Keled-nembeli Bátoriakra, részben azonban – úgy látszik – a vingárti Gerébekre, nagylaki Jaksicsokra, a rácz despotákra (Kölpényiek) sat. szállottak.
Jóval kisebb birtokosok a hírneves Garaiak, a dunaparti Cserög vár és város (ma Cserevícs) urai, a kik ezenkívül 1439-ben Pétervárad várát is megkapták s mindössze vagy 8–12 helységben voltak földesurak, nagyobb részben e várak, kisebb részben pedig a Száva mentén: a mai Jarak és Platicsevo vidékén. Cserögi várukat a Jób halálával Korvin János kapta meg, a kinek kezére jutott a szintén Duna-menti Szalánkemén vár és város is.
E pontnál két hatalmas dinasztia lép elénk, a Hunyadiak, jelesül János (utóbb úgy látszik, legalább részben, Mátyás király, s mint látjuk, Korvin János) és a rácz despoták, jelesül Brankovics György, a kiknek kezén felváltva találjuk a század közepén Szalánkemén, odább délre Zem(p)lén (a mai Zimony), ettől nyugatra a Száva-menti Kölpény (ma Kupinovo), végül a megye dny. sarkában Száva-Sz.-Demeter (ma Mitrovicza) várakat és városokat, szóval a megyének, főleg a törökök fenyegető előnyomulása óta, legelőkelőbb Duna- és Száva-menti pontjait. Szalánkemén később, mint említők, a Korvin János kezére ment át, Zem(p)lén (talán) és Kölpény a rácz despoták kezén maradt, kik aztán a század vége felé – úgy látszik – állandóan eme birtokukról neveztettek. Az ő kezökbe került a többször említett Arki kastély (Jarak), valamint Ireg vár is, odább északra, a Fruska-Gora alján.
Száva-Szent-Demeter azonban a Mátyás trónraléptekor – politikai engedménykép a hatalmas vetélytársnak – Újlaki Miklósnak kezébe ment át, a kinek fia Lőrincz is meg bírta tartani.
Más megyei előkelőbb családok közül a harapkói Bot(h)os-okat, s utánuk a szekesői Herczeg-eket és sz.-györgyi Gróf-okat (vagy öt helységben), a lekcsei Sulyok-okat (India és egy másik helységben), továbbá a rima-szécsi Szécsi-ekei (a Garaiaktól leányágon), a bajnai Bot(h)-okat, a Losonczi-akat, horogszegi Szilágyi Mihályt, végül mint társbirtokosokat, a (temesmegyei) berekszói Hagymás-okat és (zalamegyei) Szentgiroltiakat vagy Szentgrótiakat találjuk időnkint avagy kisebb részek birtokában.
A benszülött családok legelőkelőbbike a XIII. század elején feltűnő és ma is virágzó Révaiak, kiknek a XV. században vagy 12, a XVI-ik elején pedig 27 falujokat számíthatjuk össze, főleg a mai Rivicza és Ireg, s innen d.-dk. felé a mai Petrovczi és Budjanovczi vidékén. Melléjök sorakoznak a Falkos-szombatiak. kiknek 1420 körül a régi Szerémmegye közepe táján, a mai Szubotiste, Mihaljovezi. Pecsinczi és Vajka helység vidékén 33 falujok volt. E család azonban ugyanekkor végkép eltűnik szemeink elől.
Kisebb birtokosok már a Lipo(v)cziak avagy lipo(v)czi (egresi) Idecsk(f)iek vagy 5, – a Dávidfalviak vagy 4, – és a remetei vagy hangonyi Tormá-k 3 helységben a megye ék. vidékén, s a Patrakovcziak, szintén 3 faluban, Rivicza táján.
Az egyházi méltóságok vagy testületek közül a kalocsai érsekség áll első helyen, a Duna folyó és a Fruska-Gora hegység mentén, a hol olykor Pétervárad várát és városát és Kamancz városát s állandóan Rednek várát és városát (ma Vrdnik), és lent a Szávánál, a hol Barics várat és helységet (vagy várost) találjuk birtokában, melyekhez bizonyára nem csekély – de előttünk ismeretlen – uradalmak csatlakoztak. Utána következik a szerémi püspök, két székhelye a Duna-menti Bán-monostora vár és város, és a Száva-menti Szent-lréne (Szerém) város részeinek, a Fruska- Gora hegységben pedig: a dombói erősségnek s ezenkívül tudtommal még két (hihetőleg azonban jóval több) helységnek földesura.
Kisebb birtokosok a szerémi püspökség két káptalana, a kői, Kő vagy Bán-monostora városban, ég a szent-irénei, hihetőleg Szent-lréne (Szerém) városban, s utóbbi ezenkívül (tudtommal) még két helységben a megye délnyugati részében; végül a szentgergelyi (benczés) apátság vagy 2–3 faluban ugyanott, a péterváradi (cziszterezita) apátság, úgy látszik több felé a megyében s hihetőleg a dombói (benczés) apátság is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}