ZALAVÁRMEGYE.
ZALAVÁRMEGYE.
Nagyjából hajdan is azt a területet foglalta el, a melyet napjainkban, azzal a kivétellel, hogy az ú. n. Muraköz vagy Dráva-Muraköz, * melyet ha tótországi birtokosa volt, Varasd, vagy Körösmegyéhez is számítottak – gyakran, főleg a Mátyás király uralkodásának vége felé – szintén Zalamegyéhez tartozott,* továbbá hogy a somogyi oldalon, a mai Kis-Komárom, Galambok, Karos stb. vidéke – úgy látszik – Somogyvármegyéhez is számítható.
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 217.
1352-ben és 1376-ban: Drawa Murakuz. (Zalai oklt. I. 531. és Dl. 73.) 1397-ben: districtus Drawa et Murakwz. (Dl. 8218.) 1405-ben: Districtus Drauamurakwz. (Bécsi áll. llt.) 1446-ban: distr. Mwrakwz. (Dl. 13962.) A XIV. század közepén gyakran emlegetik, hogy Magyarországról, a Dráván át Tótországba három főrév vezetett, ú. m.: 1. «Zakanriwy, Zakanrewy, Zakanriw», azaz a zákányi rév, Somogyvármegyéből; 2. «Porloghriwy, Porloghriw» azaz a perlaki rév a Muraközból; és e kettő közt a: 3. «Farcasriw, Farkasriwy inter duos portus seu transitus videlicet Zakanriw et Porloghriw» azaz a Farkas réve. (Körmendi llt. Alm. V. lad. 3. n. 265. és Misc. Németujvár. n. 3.)
1494-ben 9553, 1495-ben pedig 8979 forintnyi segélyt vetettek ki hatalmas területére.*
Engel, i. m. 34. és 141. l. Legrégibb ismert adólajstroma 1513-ból való, bár ez is (a mellett hogy csonka), vagy csupán a hátralékosok összeírása, vagy csak a kisebb nemeseké. A jobbágy-telkekre vonatkozólag igen óvatosan használandó, de a kis-nemesi családok tekintetében megbecsülhetetlen összeállítás. Ezért jelen művemben, mely nagyjából az 1500. év körül záródik, jónak láttam minden adatát felhasználni. (Dl. 32206.)
Járásai (székei) közül: a kapornokit,* a tapolczait* és a rednekit* vagy rennekit emlegetik a XV. században.
Péld. 1450: Dl. 14418; 1453: Gyömrői llt. XXIII. 1., 70; 1476: Dl. 17892; 1480: DL. 18319; 1488: Dl. 19444.
1447: Zalai oklt. II. 330., 1485: Kismart. Llt. 36. A. 34.
1448: Zalai oklt. II. 543., 1478: DL. 18083.
Korunkban ismeretes falvainak nagy részét a középkorban is megtaláljuk, csupán a Zala-Egerszeg, Zala-Lövő és Nova közti vidéken sűrűn találkozó mai «szeg» végű helységek ismeretlenek a régi időkben. 1515-ben említenek e tájon egy «Zewgh» azaz Szög nevű birtokot, de hogy melyik értendő a mai …-szeg-ek közől, nem dönthető el.*
Lajtafal. llt. Illésh. Lad.23. f. 7. n. 6.
Nagy uradalmak köz- és kis-nemesi birtokokkal, világiak egyháziakkal változatos csoportokban fonódnak egymásba e megye területén.
Legnagyobb uradalmai délnyugati vidékén terülnek el. A Muraköz, élén Csáktornya és S(z)trigó vagy S(z)tridó várakkal, jórészt egyetlen nagy testet alkot, mely a Czilleiek virágkorában őket, később zálogban több nagy-urat, 1477. óta pedig szintén örökös birtokul, az Ernusztokat uralta. Utóbbi évben négy várost, 95 helységet és három szigetet számítottak hozzá, de ezenkívül még több más falu is ide fogható, a melyekkel együtt tartozékai számát 100-ra kikerekíteni nem nehéz.
A Murán átkelve, egy másik óriási uradalomba jutunk: a Haholt-Buzád nembeli alsó-lendvai Bánfiak jószágaira, melyek a vasvármegyei határ mentén felfelé Csesztreg vidékeig, innen le délkeletnek (Nemtin, azaz a mai Lentin át) a Mura melletti Szemenye-ig s innen ismét nyugotra, a vasvármegyei határig a mai Zalavármegye délnyugati csücskét – mondhatni – teljesen magokban foglalták. Ez óriási terület központját két vár, Alső-Lendva és Nemti (Lenti), testét pedig mintegy 7 város (Lendva, Nemti, Dobrolnok, Hosszúfalu, Csesztreg, Kutos és Szemenye) s már 1379-ben 91 helység és 19 puszta, 1389-ben pedig százat meghaladó helység vagy puszta alkotá. Ez uradalmakhoz csatlakoztak olykor odább keletre Haholt és Buzád-szigete, s még odább, a Zala völgyén Szabar városa (vagy 10–11 faluval, a Szabari család ura fogyott birtok-részei), valamint részek a salamonvári uradalomből Zala-Lövő vidékén, az ákosházi vagy buzád-szigeti Sárkányok után.
A megye átellenes (délkeleti) sarkában az Osl-nembeli Kanizsaiak vertek gyökeret már a XIV. század első felében. Fő-fészkük Kanizsa vár és város, Zala és Somogy vármegyék határán. Köréje már a XIV. század végén vagy 17 helység csoportosul. Ide számíthatók – a XV. században – Szepetnek és Bekcsényhely (a régi Bexin) városok is. Ezenkívül azonban a XV. század folyamán a Kanizsaiak birtokában mintegy 34 helységet látunk felmerülni időnkint, a megye különböző vidékein. Olykor Békavár vagyis Szent-György vára is őket uralta, Zala-Apátival szemközt, a Zala völgyén.
Szomszédságukban, észak felé a Csapiak a legvagyonosabbak, Csapi városban és vidékén vagy 23–25 faluban. Ugyanitt d-dk. felé a XV. századnak főként végén az Esztergommegyéből való bajnai Bot(h)-ok következnek, a kiknek a Kanizsa melletti Szent-Györgyön kastélyuk, e körül pedig 4–7 helységben jelentékenyebb birtokuk volt. Ugyane család olykor odább észak felé, Peleske táján is birt vagy igényelt részeket, mintegy 7 faluban. Ugyancsak Kanizsa táján pedig ezenkívül még a (veszprém-, somogy-, zalavármegyei) pati (bakonoki, keményfalvi vagy enyingi) Törökök s utánok tolnai Bornemisza János is szereztek részeket néhány faluban; előbbiek ezenkívül Zala-Lövő tájékán is, a vasvármegyei határszélen.
Odább nyugotnak a somogymegyei Zicsieknek Zajk táján vagy 8 helységben, a Mura mentén; még tovább nyugat felé a Vasvármegyéből átszármazott Balog nembeli Szécsieknek Letenye és Páka városban, Szécsi-sziget, Rátk sat. vidékén vagy negyedszáz faluban időnkint fölmerülő nagybirtokaik töltik ki a Bánfiak és Kanizsaiak uradalmai közt fenmaradt terület nagy részét. A Szécsieknek olykor Iklódon és (Szécsi)-Szigeten erősségük, s ezenkívül fent északon, a veszprémi határon fekvő Hegyesd várában is részük volt.
A megye középső vidékének világi nagybirtokai közül keleten Szabar város és uradalma, melyet részben a lendvai Bánfi család kezén láttunk, időnkint a (vasmegyei) nádasdi Darabos-ok, Molnári-ak, molnári Pispek-ek és asszonyfalvi (herbortyai) Ostfi-ak közt oszlott meg. E családok különben ezenkívül másfelé is birtokosok e megyében, főleg az Ostfiak, Zala-Lövő vidéken, a Salamonvári-féle birtokokban, összesen vagy 20 faluban.
Határosok velők Szabar vidékén (ny.-dny. felé) a Vasvármegyéből eredő laki Kaczorok; főként a mai Kaczorlaka táján vagy 17, továbbá a veszprémmegyei debrentei Himfiek, főleg Szerdahely és Haholt vidékén s a megye közepe táján vagy 10–13 helységben. A Himfieknek azonban a megye északi, Veszprémmegyével határos vidékén, a Hosszutótiak birtokaiban (a mai Hosztót táján) szintén volt részök vagy 6–10 faluban.
Tekintélyesebb e felaprózott birtokoknál a Szabartól, Haholttól sat. ék. felé szomszédos szentgyörgyvári uradalom, a Zala folyó mentén, a Balaton délnyugoti csücskénél, élén Szent-György vagy Békavár várával, mely a hozzá tartozó három városból (Mánd vagy Mándhida, Magyarád és Szent-László) és időnként mintegy 11–15 faluból álló, Kis-Komárom vidékeig lenyúló birtoktestével együtt a (somogyvármegyei) Marczali családé volt, majd házassági szerződés révén, Mátyás király uralkodásának vége felé a hírneves Bátoriaké lett.
A Zala völgyét elhagyva, nyugot felé az Ákos-nembeli peleskei (vagy prodaviczi) Ördögök a legelőkelőbb birtokosok. Fészkük Peleske vagy Piliske (ma Pölöske) vára, melyhez a hasonló nevű és Nagy-Bak m.-városon kívül e tájon még vagy 15–17 falu tartozott a század első felében. Ugyane család azonban olykor a Tapolcza vidéki Hegyesd várhoz, ennek 4–5 faluból állott tartományához s a sok kézen átment Páka városhoz és uradalmához is jogot formált.
A szomszédságban Debréte, Tófő, Lengyel, Ebergény sat. táján az ákosházi Sárkány-ok időnként szintén vagy 17 faluban birtokosok. Ebergény mellett feküdt hajdan Ákosháza is, melytől előnevüket vették. Részük volt azonban a terjedelmes és nyugot felé szomszédos Salamonvári birtokokban, valamint odább dk., Haholt környéken a buzád-szigeti uradalomban is, melynek feje, a régi Buzád-Szigete vagy Buza-Szigete, mint puszta, ma is róluk viseli a Sárkány-Sziget nevet.
A Sárkány-Salamonvári kettős uradalomtól ny.-dny. felé a Reznekiek birtokai terültek el, időnként összesen vagy 23 helységben, a XV. században azonban, úgy látszik, jóval kisebb és meglehetősen vitás területen. Birtokaik java része a vasmegyei széleken birtokos Egerváriakra szállt át, a kiknek magoknak vagy 10, a Rezneki birtokból pedig a rezneki kastélyon kívül vagy 20, összesen tehát vagy 30 faluban volt tekintélyés jószáguk (Zala-)Lövő, Egervár sat. vidékén. Itten tájon, Egervártól délre a nagyfaludi pusztán állott hajdan fancs(i)kai kastélyuk is.
Tekintélyesebbek azonban nálok a szintén e vidékről, a szomszédos vasmegyei részekből eredő, Nádasd nembeli gersei Petők. E család már a XV. század hajnalán megszerezte a Zala menti Kemend várat, a hirhedt Németújváriak (Kakasok) ősi birtokát, vagy 5 faluval; s bírta a Zala völgyének ezenkívül időnként vagy 10–15 helységét; sőt az Albert halálára következő zavaros időkben az Egerváriak fancskai és rezneki kastélyait – a falvak egész csoportjával – is megkapta, ezeket azonban, úgy látszik, nem tarthatta meg sokáig.
Állandóbb volt odább keletnek két hatalmas hegyi várban, Rezi-ben és Tádiká-ban való birtoklásuk; bár Tádikához a veszprémi püspökök sem szűntek meg jogot formálni. E két vár tartománya nem terjedt ugyan messze, mert mindössze csak vagy 10 faluból állott, Rezihez azonban ezenkívül még a Balaton parti Keszthely város, Tádikához pedig a közelében fekvő Szántó város is hozzátartozott.
Az Egerváriak és gersei Petők eme birtokai közé ékelődtek be a csébi vagy enyerei Pogányoknak s a Szentgiroltiaknak szintén nagyobb terjedelmű birtokaik. A Pogányok Zala-Lövő (Cséb), továbbá Szent-Girolt és Sümeg táján mintegy 8–10, ugyancsak Zala-Lövő vidékén ezenkívül a sokat emlegetett Salamonvári-féle birtokokban időnként még vagy 19 helységben voltak földesurak; a Jürl(y)e-nembeli Szentgiroltiak pedig a temesvármegyei berekszói Hagymások társaságában, mindössze vagy 10 helységben, melyek közül Türlye vagy Jürl(y)e helység, főleg pedig Szent-Girolt (Szent-Grót) város vált ki, várkastélyával.
Északra Szent-Girolt-Rezi-Tátika vonalától, a veszprémi határon a Hosszutótiaknak és a veszprémvármegyei Pápaiaknak (utóbbiaknak délen Haholt vidékén is) mintegy 10–11, illetve 12–13 helységben levő jószáguk nevezetesebb. Odább keletre, a Balaton mellékén Ujlaki Miklós vetette meg lábát Hegyesd várában, melyhez időnként 4–5 és Szegliget várában, melyhez szintén mintegy 5 falu tartozott. Hegyesd várában azonban főként a Nógrádmegyéből ideszakadt Szécsényiek, Szegligetben pedig a meggyesaljai Moróczok hangoztatják folyvást, kétségtelenül bizonyítható birtokjogukat.
A Balaton-zugban, valamint a szomszédságban Veszprémmegyében is, a Rátolt-nemzetség tagjai az ős-birtokosok.
Ide tartoznak a fajszi Ányosok, e tájon és délebbre, Zala-Apáti vidéken mindössze vagy 11 helységben és a rátolti (keszi) Gyulafiak, csupán e tájon, fészkük Csobáncz vára körül, időnkint mintegy 12–17 helységben. A fajszi Ányosokkal itt-ott közös birtokosok a fejérmegyei Battyániak, a felső-örsi prépostság patronusai, a kik a Mátyás király uralkodása végén, királyi adomány czímén, az ákosházi Sárkányoknak buzád-szigeti és salamonvári uradalmaiban is részesedtek.
Eme, részben zalamegyei eredetű, részben ide származott nagyobb birtokosok köré a nagyrészt zalamegyei közép-nemesi családok sorakoznak.
A Mura felől kiindulva a szent-mihályi Bagoly család, Molnári vidékén a század első felében vagy 4, – ugyanitt, valamint föntebb Szerdahely, Aracsa sat. táján a rokon Szentbalázsiak, sz.-balázsi Zelék és Szentmihályiak vagy 13, 16, – Rajk vidékén (Zala-Apátitól d.-ny.) a Rajkiak időnként 5, 8, 10, – ugyanitt Pacsa felé az isabori Laczkok vagy Laczkfiak mintegy 7 helységben vagy pusztán birtokosok.
A szomszédságban, Haholt táján a Haholtiak, a XIV. században még tekintélyesebb család, a XV-ikben úgy látszik, már elszegényedett; a Sejteriek, szintén a Haholt nemzetség ivadékai mintegy 7, – az ugyane nemből eredő Csányiak (Csákfiak) föntebb, a Zala menti Csány vidékén vagy 10, s a Kustániak vagy 5, – odább keletre, a megye középső tájain: a lengyeli vagy kökényes-mindszenti Tordák 4, 5, – a Debréteiek ugyanitt 5, 7 – a Bucsaiak a rokon Besenyeiekkel vagy 7, – a Terpényiek 4, 5, – a barlahidai és szántai Botkák délebbre, Nova felé, mintegy 6 és 8, – a Gut-Keled nemből való Butkaiak és Csatáriak vagy 4, – odább nyugotra, a vasvármegyei határ felé a bódogasszonyfalvi vagy ollári Tompák, Bódogasszonyfalva városban és vagy 5, – a Bagodiak, mintegy 4, 6, – a Kávásiak (a Zala folyó mentén, illetve Haholt vidékén) 10, 14, – a Hásságyiak Hásságy körűl s a Mura mentén is, Molnári táján vagy 7 helységben; a szent-erzsébeti vagy kutosi Terjék és a Rumi cs., a Salamonvári birtokok részeinek urai; továbbá a megye felső harmadában a csabi Basók, Sümeg táján 4, – a Gyemerőiek, 5, 6. – a halápi Fekécs-ek, mintegy 6–8 helységben földesurak. A kis-nemesség tömegesebben Szent-György-völgye, Nemes- Apáti, Aracsa sat. vidéken él.
Eme nagy-, közép- és kisbirtokosság közé feltűnően jelentékeny számmal ékelődnek az egyházi méltóságoknak és testületeknek nagyobb uradalmai és apróbb részei, főleg a megye é.-ék. tájain, a Balaton mentén.
Legelső egyházi birtokos a veszprémi püspök, Sümeg vár és városa, Egerszeg és Nova városok és Tapolcza város részeinek, sőt hajdan Tádika várának (a melyhez különben e korszakban szintén állandóan jogot formált) is földesura, a kinek ezenkívül e várak és városok vidékén még mintegy 40 faluban voltak jelentékeny birtokai.
Melléje sorakozik a veszprémi káptalan, melynek jószágai, mint a püspökségé, mintegy a szomszéd Veszprémvármegyéből nyúlnak át ide. Mindent összevéve, időnként vagy 28–30 helységben birtokos, főleg a Balaton mentén s a megye délkeleti vidékén, Merenye táján.
Kisebb részeket találunk a Veszprém városi domonkosok, a veszprémi székes-egyház s a veszprémvölgyi apáczák birtokában, szintén azon a földnyelven, mely a Balaton és a veszprémi határ, Tihany és .Nagy-Vázsony között nyúlik be Veszprémmegye testébe.
Tihanynál a benczés-rend apátságainak birtokai kezdődnek, s vonulnak odább déli irányban. A tihanyi apátság Tihany (Apáti) városában és környékén vagy 22, – a bakonybéli apátság ugyanitt vagy 6, – az almádi apátság mintegy 5, – a pannonhalmi apátság (Kapolcs és Hegymagas táján) vagy 4, – a somogyvári apátság a XIV. században, s talán a XV-ikben is egy (Szepezd), – odább nyugotra a megye közepe táján: a csatári apátság vagy 3, – a kapornaki apátság, Kapornak város földesura, e városon kívül még vagy 12, – a zalavári apátság Nagy-Bak város részeinek, a zalavári kastélynak s Zalavár városának ura, a Zala kies völgyén időnként még vagy 16, 26, – a haholti apátság Haholt vidékén legalább 8, – a mura-kereszturi apátság a Mura mentén 2 vagy 3 helységben birtokos.
Visszatérve a veszprémi határra, e tájon, valamint a megye délnyugati, Somogymegyével határos vidékén négy vagy több helyen is földesúr a budai káptalan; szintén a megye észak-keleti és déli vidékén is mintegy 3 faluban a fejérvári káptalan; a megye észak-nyugoti, Somlyó-Vásárhelylyel határos részében a somlyó-vásárhelyi apáczák; Tapolcza városában a (veszprémmegyei) leveldi karthauziak; szintén Tihany vidékén az örsi (felső-örsi) prépostság vagy 4, 5, – és a rátolti (Veszprémmegyéből) prépostság (legalább a XIV. században) vagy két, – odább délre Rajk és a Mura folyó vidékén a rajki prépostság szintén vagy két, – Türje és Szent-Grót táján pedig a türjei prépostság vagy nyolcz helységben.
A cziszterczita apátságok közül csupán a szent-gotthárdinak és pornóinak – mindkettő a szomszédos Vasmegyéből – voltak némi részei a megye közepe táján. Hasonlókép csekélyebb birtokos a vasvári káptalan is, a vasmegyei határszélen; s a peleskei ferenczrendi monostor, Peleske környékén.
Aránylag nagyobb számmal találunk e megye területén pálos birtokot, bár terjedelemre nézve ezek sem jelentékenyek. A megye északi harmadában, a szomszédos (veszprémmegyei) vázsonyi, továbbá a zalamegyei taládi, uzsai, válusi, enyerei pálosoknak kolostoruk környékén volt 1–2 faluban szerényebb jószáguk; valamivel nagyobbacska az örményesi pálosoknak, Kapornak vidékén mintegy 5–6 helységben; végül a csáktornyai pálosoknak a Muraközben szintén csak vagy két faluban.
Az előkelőbb, más megyei családok közül kisebb jószágokat avagy csupán ideiglenes jogon a Bitovecz-ek, a monyorókereki Ellerbach-ok, György cseh király, István rácz despota, Kinizsi Pál, a Perényiek, Ráskai Balázs, a Rozgonyiak, a szentgyörgyi Grófok, a Szerdahelyi rokonság (Derzsfi-ek és Dancs-ok) birtokában találunk időnként.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}