DEÁK FERENCZ UTOLSÓ OLVASMÁNYAI.
378DEÁK FERENCZ UTOLSÓ OLVASMÁNYAI.
Midőn DEÁK FERENCZ érezte, hogy régi szívbajának újabb rohama fenyegeti, vagy midőn a nyilvános ügyek menete aggasztotta, politikai környezetének, pártjának eljárása egy vagy más irányban bántotta, 379visszavonúlt az „Angol királynő”-ben levő szobájába, bezárta ajtaját és a vendéglő szolgálati személyzetén kívűl senkit sem bocsátott magához, sokszor napokig. Ilyenkor leginkább regények olvasásával foglalkozott, melyeket vagy maga pakolt fel rozzant confortablejébe a „vastuskó” helyiségeiből, vagy a „Lohndiener” által hozatott. Legszívesebben vette elő ilyenkor ismét és ismét ifjúsága kedvencz olvasmányát: BULWER-t, COOPER-t és MARRYAT-ot – ezen írók számos regényeinek czímeit el is szerette sorban mondani úgy, a mint egymásután következtek. Azokon kívűl leginkább a históriai regényeket kedvelte, melyek némi positiv alappal bírtak – a tisztán phantastikus, ábrándozó vagy sociális kérdéseket feszegető művek nem voltak ínyére.
Úgy hiszszük, a nagy férfiú számtalan tisztelőit érdekelni fogja, ha elősoroljuk azon műveket, melyeket utoljára olvasott.
A fentebbi 1875 július 14-iki sorai folytán küldött könyvekből megtartotta JÓKAI, GABORIAU, COBB, TURGENJEW és KÖNIG néhány regényét; 1875 augusztus 21-én a fentebb szintén hasonmásban közölt sorokban megrendelte „LESSING Nathanját, BULWER és COOPER regényeit,” 1875 deczember 13-án „EÖTVÖS Magyarország 1514-ben” czímű történelmi regényét. Ez alkalommal, mintha közel halála előtt rendezni kívánná ügyeit, szokása ellenére ki is fizette évi számláját, mit azelőtt majdnem két évtized alatt csak minden január 1-én szokott tenni. – Végre 1875 deczember 22-én még egy reszkető kézzel írott czédulán „SUE, Ewige Jude” czímű regényét kívánta. Ez volt a legutolsó könyv, melyet a súlyos betegnek küldtünk. Talán nem érdektelen annak is megemlítése, hogy évenként a Gothai almanachot és a Pesti czímnaptárt erősen beköttette magának és számos szalaggal láttatta el. Szerette a rövid statistikai, politikai adatokat és az udvarok genealogiáit tartalmazó kis könyvet mindig kéznél tartani, úgy a vidéki látogatókat a Pesti czímnaptár (Adressbuch) nyomán jó tanácsokkal látni el. – Sok kellemetlensége volt azzal, hogy mindenféle, külföldi lapokat is, derűre, borúra nyakára küldtek, melyek árát azután tolakodóan követelték tőle – így például a „l’Etoile du nord” szerkesztőjének 18 frtot kellett nevében kifizetnünk, bár soha sem rendelte, se nem olvasta azon lapot – de a német regények gyakran szemtelen nagy árai folytán is többször nehéz volt évi számlájának összegét azon határok közé szorítani, melyek szerény jövedelmének megfeleltek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
