KOSSUTH LAJOS „NYÍLT LEVEL”-ÉRE. PEST, május 29-én 1867.
KOSSUTH LAJOS „NYÍLT LEVEL”-ÉRE.
PEST, május 29-én 1867.
[153]
PEST, május 29-én 1867.
[153]
A PESTI NAPLÓ szerkesztője, lapjának 123-ik számában, Pulszky Ferencz pedig az „1848”*-nak 72-ik számában, elég érthetőleg vetik fel azon kérdést, hogy Kossuth Lajosnak hozzám intézett és hírlapilag is közölt nyílt levelére fogok-e felelni, s elmondandom-e részéletesen annak tartalmáról véleményemet.
Ily czímű lap, melyet Toldy István szerkesztett.
Ha az említett levél magán, barátságos levél volna; Kossuth Lajos azért írt volna nekem, hogy előadva nézeteit, kifejtve okait, engem is meggyőzzön azoknak alaposságáról és saját véleményem helytelenségéről, s megróva eljrásomat, eltérítsen azon politikától, melyet eddig követtem: tisztelet és egykori barátságunk emléke arra ösztönöznének, hogy részletesen válaszoljak soraira, s vádjainak ellenében igazoljam azon eljárást, melyet ő kárhoztat. Mert a barátságos megrovás még akkor is figyelmet érdemel, midőn keserű és alaptalan.
362De Kossuthnak hozzám intézett levele nem magánlevél, ő maga is nyílt levélnek nevezi azt. Kossuth nem nekem akart írni, hanem ellenem, s midőn levelét póstán hozzám küldötte, egyszersmind megküldötte azt a MAGYAR UJSÁG-nak is, hírlapi közlés végett.
Nem tekinthetem tehát e levelet egyébnek, mint hírlapi czikknek, melylyel mint vádírattal lép fel a közönség előtt Kossuth ellenem és eddigi eljárásom ellen, hogy nevének és múltjának súlyát ő is mérlegbe vesse kárhoztatásomra.
E vádirat ellenében magamat és eljárásomat igazolni nem tartom szükségesnek. Politikai eljárásom nyilvános volt. Elveim, nézeteim és minden állításomnak, minden javaslatomnak okai tudva vannak a közönség előtt, mert őszintén és tartózkodás nélkűl kifejtettem azokat ott, hol képviselői állásomnál fogva jogom és kötelességem volt felszólalni; védtem a jogilag fennálló törvényeket az absolut hatalomnak egyoldalú eljárása ellen, s midőn arról kellett tanácskoznunk, hogy hazánk érdekében szükséges-e az eddigi törvények valamely pontját a törvénykezés rendes útján módosítani, és ha szükséges, minő módosítás leend legczélszerűbb: elmondottam én is meggyőződésemet és annak okait. – Kifejtettem azon egyéni véleményemet, hogy én helyzetünkben a békés kiegyenlítést üdvösebbnek tartom, mint oly politikát, mely bizonytalan ígéretek mellett várakozásra, további szenvedésre utalva, csupán véletlen eseményektől, talán forradalomtól s a birodalom szétbomlásától, 363külföldi segélytől, melynél bizonyosan nem a mi érdekünk volna a főtekintet, új és idegen szövetkezéstől, melynek sem alakja, sem czélja, sem haszna még tudva nincs függesztené fel sorsunk jövendőjét. – Kifejtettem, hogy a kiegyenlítésnek azon módja, melyet én is javaslok, alkotmányos szabadságunkat nem veszélyezteti s hazánkra nézve sok tekintetben előnyös.
E felszólalásaim, melyeket nem a szenvedélyekhez, hanem a higgadt megfontoláshoz intéztem, nyilván történtek. Ott vannak azok az országgyűlés naplójában, s közöltettek annak idejében a hírlapok hasábjain is. E felszólalások foglalják magukban az én igazolásomat az ország előtt. Ezeken felűl más igazolást keresni, vagy vádat váddal viszonozni, s azokkal, kik az országgyűlés többsége által elfogadott kiegyenlítési javaslatot a februári patenssel s az 1861-ik évi országgyűlésre küldött királyi leíratokkal ugyanazonosaknak tartják, vagy legalább hirdetik, hírlapi vitatkozásokba bocsátkozni sem szükségesnek, sem helyesnek nem tartom.
Az országgyűlési többség védelmére felszólalnom vétek volna azon derék férfiak ellen, kik e többséget képezték. Felel közűlök mindenki Isten előtt és önlelkiismerete előtt, s ha kell, egy ország előtt, azért, mit meggyőződéséből cselekedett.
Kit sem a hatalomnak parancsszava, sem becstelen érdekek, sem hiúság és a pillanatnyi népszerűség hajhászása nem vezetnek, hanem keresi a haza javát és követi 364saját meggyőződését: az könnyen viseli a felelősség terhét. Saját véleményemért, szavazatomért felelek én is. – Meri-e valaki állítani, hogy véleményemet másokra kívántam erőszakolni, akár ámításokkal és csábító ígéretekkel, akár szemrehányásokkal? Felszólítottam-e bárkit, hogy azon párthoz álljon, melynek tagja én vagyok? Akartam-e bárkit gátolni saját meggyőződésének követésében? Kértem-e valakitől szó- és kézadást arra nézve, hogy velünk tart és tőlünk el nem fog válni? Használtam-e valaha a pártszerzésnek sok helyütt szokásos, de általam soha nem helyeselt eszközeit? Nem voltam-e azoknak egyike, ki még a pártdisciplina pressióját sem helyeseltem lényeges tárgyakban és elvi kérdésekben? – Ha mind e mellett a többség véleménye és az én véleményem találkoztak, ennek egyszerű magyarázata csak az, hogy az én meggyőződésem is az volt, a mi az övék. Az én igazolásomra tehát a többség nem szorúlt.
Ezek azon okok, melyeknél fogva Kossuth Lajos nyílt levelének hírlapi czáfolgatásába bocsátkozni nem szándékozom.
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. Deáknak e levelét a PESTI NAPLÓ közölte válaszúl, Kossuthnak egész terjedelmében itt közölt hosszú levelére, melyben Kossuth az egész kiegyezési politikát oly kérlelhetetlenűl elítéli.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
