I.
I.
A KK. és RR. 1836. február 10-dikén tartott országos űlésökben tárgyalták a kerületileg készült 3-dik üzenet javaslatát a főrendek válaszára a tized iránt. A javaslat a főrendek ellenében, kik törvény alkotását e tárgyban sem szükségesnek, sem tanácsosnak nem tartották, ajánlotta a megmaradást a kijelentett szándék mellett, hogy a tizedről még ez országgyűlésen törvény alkottassék. Több városi követ kijelentette, hogy valamint törvénytelennek tartják a KK.-nak és RR.-nek a szóbeli perek tárgyalása alkalmával a kir. városokra nézve hozott határozatát és ellene óvást tesznek, úgy óvást tesznek az ellen is, hogy a tizedbeli jövedelem középszámát sz. kir. városokban vármegyei küldöttség nyomozza ki. Az elnök azon óhajtását fejezte ki, hogy a rendek álljanak el a törvényjavaslattól, mert a tized a tized urának tulajdona, s ilyetén igazaknak a közvéleményre való hivatkozással történő megváltozása ellenkezik a tulajdon szentségével. A városi követek nyilatkozatára kijelentette, hogy «az ellenmondásnak helye nem lévén, ha valakinek valami nem tetszenék, abban meg nem egyezését jelentheti csak ki». Borsiczky István, Trencsénmegye követe, fejtegette, hogy a tized nem a clerus tulajdona; a szóbeli perekről pedig megjegyezte, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat nagyobbította a polgároknak hatósági körét, a mennyiben befolyást adott nekik a kisebb keresetek iránti biróságra, s így a városi követek panasza igazságtalan és helytelen.
Deák Ferencz: A kérdés alatt lévő tárgy érdemébe bővebben ereszkedni nem kiván, mert a rendek e részbeli végzése igazságos. Részéről azt tartja, mit Trencsén követe bővebben kifejtett, hogy a tized nem a clerus tulajdona. Minthogy azonban a clerus a status szolgája, szükséges, hogy a status annak jólétéről gondoskodjék. 192Mikép azonban és mi módon kivánja a status ezen czélt elérni, abban kezét a statusnak senki sem kötheti meg. Hogy pedig a status kiván a clerus jobb létéről gondoskodni, annak világos példája az előleges sérelmek tárgyában készült felirat, hol a rendek a kormánynak a clerust taksáló rendeletei ellen kikelnek, mert addig, míg a javak törvényesen a clerus kezénél vannak, kötelessége minden polgárnak a clerusnak e részbeli jussait és igazait tisztelni, s ezen elvből kimenve, jelentik az országos rendek meg nem egyezésöket a kormány rendeletiben. Azonban, hogy a status ne rendelkezhetnék a maga javairól, azt sem a status elveivel, de Magyarország törvényével sem lehet megegyeztetni. Nem pedig a magyarországi törvénynyel, mert kérdi, van-e valamely tárgy, mely iránt annyi sok és számos törvények lennének, mint a tizedről? De ha nem lehetne a tizedről rendelkezni, vajjon hogy lehetne a tized iránt az örökös haszon bérlését elhatározni? Ezek tehát eléggé bizonyítják, hogy a tized nem a clerus tulajdona, hanem a status vagyona, s mint olyanról a status rendelkezhetik, minek több példáit is adta. E tárgyban sokat lehet felhozni, melyek azonban más alkalommal is előadattak; részéről csak azt óhajtja, hogy figyelmezvén a rendek a jövendőre, kezüket meg ne szorítsák, mert ha most kimondatnék azon elv, hogy a tized a clerus tulajdona, akkoron jövendőre, midőn a nevelés módja a rendszeres munkálatokba felvétetnék, ezen mostani határozatuk akadályoknak lenne kutfeje, és azért részéről a rendek által ajánlott törvényjavaslatban tökéletesen megnyugszik. Mi a szóbeli pörök iránti törvényjavaslatot illeti, megnyugszik az előlülőnek kijelentésében, hogy ezt, mint úgyis országos végzés által eldöntött tárgyat, többé vitatás alá venni nem lehet. Azonban a városi követeknek azon kijelentésein, hogy a javaslott törvényczikk által a városok jusai megszoríttanak, eleinte aggódott, és azt hitte, hogy ezen városi jussok megszorításához és megcsonkításához ő is, kinek utasítása szintén az volt, hogy a javaslott törvényczikket pártolja, hozzájárult. De bővebb megfontolás után aggodalma eloszlott, mert azt tapasztalta, hogy a városi követek azt kivánják, hogy a szóbeli pörök elitélése továbbá is a városi tanácsnál hagyassék; a rendek ellenben azt óhajtják, hogy a szóbeli pörök elitélésébe két polgár is folyjon be. Már kérdi, vajjon ezen határozat, mely által a polgárok jussai tágíttatnak, a kir. városok jogainak megcsonkítása? Ő azt hiszi, hogy a szabad választás által a jus nem csonkíttatik, hanem nevekedik; innen tehát világos az, hogy a városi követek, mivel a javaslott törvényczikk által a városi tanács 193hatósága korlátoltatik, ezen korlátolást a város jussai megcsonkításának tekintvén, magát a városi tanácsot kivánják a város nevezete alatt értetni. Ezen definitióját a városnak azonban sem a statustudománynyal, sem pedig a magyarországi törvénynyel megegyeztetni nem tudja. Nem pedig a magyarországi törvénynyel, mert ha csak Verbőczynek definitióját veszi is, ez azt mondja: «civitas est complexus civium», nem pedig azt: «civitas est complexus magistratualium»; midőn tehát az összes polgárok jussai bővíttetnek, akkor ugyan a városi tanács hatósága korlátoltatik, de abból nem következik, hogy ez által a város jussa csonkíttatnék. Ő ugyan tiszteli, szintén mint az előlülő, a városi rendet és annak jussait; de meg van arról győződve, hogy a törvényhozásnak jussa a régi szokást, a régi törvényt, az idő lelkéhez és a körülállásokhoz alkalmazni és megváltoztatni. Ő neki igyekezetei mindig oda fognak czélozni, hogy a királyi városok méltó polczra juthassanak, azonban mindig csak Verbőczynek értelmében vévén a királyi városokat. Ha annak idejében azoknak állásáról és az országgal való érdekeikről szó leend, meggyőződését utasításával bővebben előterjesztendi; most azonban, mint már kimondá, az előlülővel tart, hogy t. i. az országos határozatok többé tanácksozás tárgyai nem lehetnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
