LÓNYAY MENYHÉRT NAPLÓJÁBÓL.
LÓNYAY MENYHÉRT NAPLÓJÁBÓL.
Bécs, 1966. szeptember 2.
Délelőtt Szentiványi Károly látogatott meg, de semmit sem szólt arról, hogy Kemény is itt van.
Délután megérkezett a császárné; négyen, Mailáth, Sennyey, Andrássy és én, kimentünk a Neue Weltbe ebédelni; ott láttuk a kocsit, a melyen ő felsége Schönbrunnba jött.
Midőn éppen ebédelünk, kit látunk? Szentiványit és Keményt. Zsigó incognito akart maradni, azért mondá Szentiványinak, hogy még nekünk se szóljon róla, hogy itt van; egy pár heti utat kiván tenni szórakozás végett.
Felkerestem őket, aztán együvé ültünk, kedélyesen beszélgettünk, együtt mentünk haza és innen én a két úrral a wiedeni szinházba mentem. Czélom az volt, Zsigót rábeszélni, hogy a Naplóban érdekünkben irasson.
Midőn ma reggel Andrássy Hübnernél volt, Hübner ismét arra akarta Andrássyt rábeszélni, hogy az új combinatióban Mailáthot hagyja meg ő felsége oldala melletti miniszternek. Andrássy az én persuasiómra azt mondá: Jó lesz Mailáth országbirónak. Andrássy egyébiránt egyenesen kimondá, hogy vegyes kormányt nem akar.
Szeptember 3.
Még mindig itt vagyok. Reggel eljöttek hozzám Kemény, Szentiványi és velök Draskovich; később átjött szobámba Andrássy, s nálam reggelizett. Sok mindenféléről volt szó. Az ország hangulatát a königgrätzi csata után átalában változottnak mondák; a határozati párt erősödött, stb. Szóba jött az a hír, hogy a határozatiak egy részének eszméje Ausztria feloszlása s egy confoederatio alkotása, melynek élén Magyarország állana; Horvát- és Erdélyországokat készek lennének feláldozni.*
Ez a hír tévesnek bizonyult.
Később – Draskovich távozta után – Andrássy szobájába mentünk. 51Itt Andrássy Zsigát arra kérte, irjon mielőbb a Naplóba czikket, mely fölvilágosítsa a közönséget, hogy itt fusióról a conservativekkel szó nem lehet; hogy ő az ország önkormányzata föntartásával akar csak kibékülni, ennek alapja pedig a többség kormányzata, tehát a többségből kell alakulnia a kormánynak.
Voltam a tiszai ügyben Beckénél; értelmes ember, sok érdekeset beszélt. Többek közt a dohánymonopolium megszüntetéséről, stb.
Ma Szentiványival és Keménynyel ebédeltem. Ebéd közben sok mindenféléről volt szó; annyiban feljegyzem, mert a hangulat jellemzésére szolgál.
Kemény, ki átalában pessimista, azt a prognostikont állítja fel, hogy ha minisztérium lesz, még tisztán Deák-párti minisztérium is, a többség a határozatiaké lesz. Legnagyobb bajnak hiszi, hogy Deák ismét a transactio terére fog lépni a határozatiakkal, s akkor megbukik a miniszterium.
Andrássy szerint a hatvanhetes bizottságban Deák össze fog veszni a határozatiakkal; ez okvetetlenül be fog következni. Ezért akarja ő a tizenötös bizottság munkálatát a hatvanhetesbe vinni. Kemény pedig azt állítá, hogy ez nagy hiba lenne. A minisztérium vigye a tizenötös bizottság munkálatát, mint kormánypropositiót, egyenesen a ház elébe s csináljon belőle tárczakérdést; ez esetben hiszi, hogy többséggel kivihető. Mond valamit. Nézetem szerint is gyorsan fog kelleni eljárni.
A megyék visszaállítását is nehéznek, de kikerülhetetlennek hiszi; egyedüli czélszerű eljárásnak tartja, az első megye ellen, mely túlmegy a határokon, keményen és azonnal feloszlatólag fellépni; ez egyébiránt Andrássynak is a véleménye. Mind Kemény, mind Szentiványi azon nézetben vannak, hogy a mi nemzetünk csak erélylyel kormányozható jól, ennélfogva egy kis önkény a jó ügy érdekében nem fog ártani.
Bécs, szeptember 5.
Még mindig itt vagyok; egyenesen Andrássy kivánatára maradtam. Menni nagyon óhajtottam volna már mindjárt azon nap, midőn irásban előterjesztettük felvilágosításainkat. Nagyon szerettem volna a budai dalárdai zászlószentelés előtt Somot és Lónyát megjárni, a jó Etelkát, édes anyámat és a két nagy fiút meg testvéreimet látni. Előre gondolám, hogy maradásunknak értelme nincsen, sőt a császárral való összejövetel után helyén lett volna elmenni, nehogy azt gondolják, hogy mi a kormány után vágyódunk.
De azok, a kik ismerik a bécsi dolgok rendes menetét, azon nézetben vannak, hogy a mostani kritikus időben tudni kell kitartani, várni.
52Tegnap végre reá birtam Andrássyt, hogy mielőtt Bécsből távozik, kérjen búcsúfogadtatást ő felségétől. Szükséges ez sok okból. Először az illendőség így kivánja; ő felsége rendelt ide bennünket, meg kell tehát kérdezni, parancsol-e még velünk; de szükséges különösen azért, hogy ő felségének, kit annyiszor ámítottak el és csaltak meg, tisztán előadja a dolgokat; különösen pedig azt tanácsoltam Andrássynak, emelje ki azt, hogy azon felvilágosítások és illetőleg módosítások, melyeket kilátásba helyezénk, nem úgy vannak értve, hogy bármily személyekből is alakítsa, ő felsége a magyar kormányt, azok kivihetők lennének, vagy az országgyűlés többsége által pártoltatnának; de értendők mint olyanok, melyeket egy a többségből alakult kormány kivinni lehetőnek tart, melyek mellett mi felszólalni és azokat kivinni minden erővel igyekeznénk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
