A JÖVEDELMI ADÓ KIVETÉSÉNÉL KÖVETENDŐ ELJÁRÁSRÓL.
A JÖVEDELMI ADÓ KIVETÉSÉNÉL KÖVETENDŐ ELJÁRÁSRÓL.
A képviselőház 1868. julius 10-dikén tartott ülésében tárgyalta a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottság kisebbsége – Ghyczy Kálmán, Szontágh Pál és Várady Gábor – a jövedelmi adó kivetésénél követendő eljárásra nézve, az adózók érdekében, különvéleményt terjesztett elő. Helytelennek tartotta, hogy a törvényjavaslat az adóköteles jövedelem összegének meghatározását egészen a pénzügyi közegekre bízza, a kik így fél és biró egy személyben, mert érdekükben van, vagy legalább érdekükben lehet, hogy mentől több jövedelmet számítsanak ki az állam részére a gondjaikra bizott adókerületekben. A pénzügyi közegek határozataitól engedett fölszólamlást pedig a törvényjavaslat oly módon rendszeresíti, mely használatát a lehető panaszok legnagyobb részére, mindazon esetekre nézve t. i., melyekben az aránylag súlyos túlterheltetés szám szerint csekély összegben mutatkozik, lehetetlenné, azon esetre pedig, ha a fölszólamlási panaszok mégis számosak lennének, a rendszeres eljárást gyakorlatilag kivihetetlenné teszi. Másutt is a jövedelmi adót nem maguk a pénzügyi közegek, hanem vagy az illető adókötelesek által, vagy az illető közigazgatási közegek által lehetőleg részrehajlatlanul összeállított bizottságok vetik ki. Ennélfogva javasolta, hogy azon előkészületeket, melyek szükségesek arra, hogy a jövedelmi adót ki lehessen vetni, tegyék meg a pénzügyi közegek, ők szedjék be az illetőktől a jövedelmi bevallásokat, vizsgálják fölül azokat, részint az adókötelezetteknek, részint a tényről tudomással biróknak kihallgatásával, s fölhasználásával az egyébkint is rendelkezésökre levő hivatalos adatoknak: az ekkép előkészített jövedelmi adólajstrom terjesztessék azután egy részrehajlatlan bizottság elé, mely a 397panaszos kérdéseket úgy az érdekelt adóhivatalnak, mint az illető adózónak kihallgatásával vizsgálja meg, s ekként állapítsa meg a jövedelmi adót.
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter a kisebbségi vélemény ellen nyilatkozott, mint a mely nincs úgy formulázva, hogy gyakorlati kivitele már a folyó évben lehetséges legyen.
Deák Ferencz: T. ház! Ha az ember egy tekintetet vet a legalább Pest városában bevallott jövedelmekre, és az a szerint kivetett jövedelmi adókra 1867-ben: ezen tekintet valóban szomorító. Nemcsak azért szomorító, mert az állam jövedelmei csonkítva vannak, és így azt, a mi azokból hiányzik, más embereknek kell viselniök, hanem szomorító azért is, mert az erkölcsi érzés mély sülyedésére mutat.
A jövedelmek bevallásai a jövedelmi adónál a becsületszó pajzsa alatt történnek. Ha az ember látja, hogy egész osztályok, egyébkint az államban tekintélylyel biró emberek, polgártársaik közt előkelők, a becsületszót oly kicsinybe veszik, hogy nevetségesen csekély összeget vallanak be: ez valóban szomorító.
T. ház! Az adónál a coercitiv eszközök mellett mulhatlan szükséges a lelkiismeretesség, mint egyik legfőbb őre az állam biztosságának. Az élet tapasztalása azt mutatja, hogy a hol valamely bűn megszünt szégyenítő lenni, ott semmiféle coercitiv eszközök nem birják az erkölcsiséget és az állam biztosságát föntartani. (Helyeslés.)
Vannak osztályok, vannak emberek, a kik előtt egyik vagy másik bűn nem szégyenítő, nem gyalázatos, egy harmadik bűnt pedig magok is gyalázatosnak tartanak. A rablást, a gyilkolást, a tolvajságot a rabló, a gyilkos, a tolvaj társai előtt dicsekedve emlegeti; de az árulástól, valamelyik társának feladásától, nemcsak azért, mert azt nyomban erőszakos büntetés követheti, hanem azért, mert ez köztük szégyenítő, tartózkodik.
Az erkölcsi érzületet kell tehát mindenek előtt emelni; és ezen erkölcsi érzület nevelésére kétségen kívül nagy hatásuk van a jól alkalmazott coercitiv eszközöknek is.
Azt mondja tán valaki, hogy hiszen eddig is büntetések voltak szabva a jövedelmek eltagadására, nem ugyan a törvényben, hanem azon szabályokban, melyeket – a mennyire meg nem változtak – e törvény is helyben hagy. De hogy ezen szabályok, ezen büntetések mennyire, mily nagy mértékben sikertelenek voltak, mutatja az, hogy 398ezen büntetések daczára, mint az 1867. évből úgyszólván közkézen forgó pesti bevallási lajstromból kitünik, iszonyú eltagadások, iszonyú csalások történtek, és még sem tudjuk, hogy valaki e miatt érzékenyen megbüntettetett-e.
Azon ember, a ki dohányt, sót csempész, súlyosan megbüntettetik; azt hiszem, hogy a jövedelem oly eltagadása és oly nevetségesen csekély összegben előadása, mint ezen lajstromokból kitünik éppen oly csalás. (Helyeslés.)
Ennélfogva, t. ház, én az állam biztosságára és az emberek erkölcsi érzületének emelésére még azt sem tartom elégségesnek, mit a különvélemény javasol: én szeretnék czélszerű módozatot kidolgoztatni arra nézve, miképp lehessen – legalább a mennyire emberileg lehet – rájönni az eltagadásokra, és miképpen bűnhödjék az, a ki becsületszaváról, erkölcsi polgári kötelességéről annyira meg tud feledkezni. (Élénk helyeslés.)
Maga a pénzügyminiszter úr is az eszmét, az elveket helyeseknek találta, s azt hiszem, nincs köztünk senki, ki a csalásnak bármely nemét és így ezen nemét is pártfogása alá vegye.
Belátom, hogy ily egészen jól kidolgozott czélszerű módozatnak megszavazása, életbeléptetése most, az idő rövidsége miatt, alig lehető; de ha lehetetlen is, még akkor is inkább fogadom el e részben a valamit, mint az éppen semmit, és inkább járulok azon módhoz, melyet a különvélemény előadott, mint más ellenkező módhoz.
És ha ezt a t. ház többsége nem fogadná el, még akkor is mulhatlanul szükségesnek tartanám, hogy vagy magában e törvényjavaslatban, vagy a ház határozatában kimondassék, hogy az országgyűlés ezen módokat csak azért nem alkalmazza, mert az idő rövidsége nem engedi, nem pedig más okból, és kötelességévé teszi a miniszteriumnak, hogy czélszerű módozatot dolgozzon ki és terjeszszen a ház elé; sőt megbiznám a minisztert azzal, hogy addig is, míg ezt előterjeszti – habár ez ezen ülésszak alatt nem lehető – addig is, a míg lehetséges lesz, ő maga, mint a végrehajtás eszköze és mint azon tárczának minisztere, oly módokat alkalmazzon, melyek által az eltagadások meggátoltassanak. (Élénk helyeslés.) Addig is pedig, míg ez megtörténhetnék, hozzájárulok a kisebbség véleményéhez. (Élénk helyeslés.)
A képviselőház a törvényjavaslatot Lónyay Menyhért pénzügyminiszter indítványára, újabb megfontolás végett, visszautasította a pénzügyi bizottsághoz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
