A KIEGYEZÉS A BIRODALMI TANÁCS URAK-HÁZÁBAN.
A KIEGYEZÉS A BIRODALMI TANÁCS URAK-HÁZÁBAN.
A bécsi birodalmi tanács urak-háza 1867. deczember 6-dikán tárgyalta a delegationális törvényjavaslatot.
A javaslat előkészítésével megbizott politikai és jogügyi bizottság jelentésében kiemelte, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál egy pillanatig sem titkolta, hogy annak rendelkezései úgy a birodalom két felének közös ügyeire, valamint ezek tárgyalásának módjára nézve mennyire maradnak el a mögött, a mi Ausztria szabadelvű fejlődése és hatalmi állása érdekében a bizottságnak kivánatosnak tetszik. Ha mindemellett azon indítványnyal áll elő, hogy az urak-háza ezen nagy fontosságú, az összhaza fejlődésében új szakot alkotó törvénytől ne vonja meg hozzájárulását, erre a birodalom két fele államjogi viszonyai megállapításának sürgős szüksége indítja, valamínt azon meggyőződése, hogy a fönforgó körülmények között a birodalom egységére nézve kedvezőbb megegyezés nem érhető el.
Wickenburg gr., volt tengerészeti miniszter: «A phrasist, hogy semmi sem új, gyakran lehet hallani, az előterjesztett delegationális törvényre azonban nem alkalmazhatni. Ehhez fogható intézményt közösügyek tárgyalására a parlamentáris életben eddig nem ismertek, tapasztalataink 316tehát róla nincsenek, s félni lehet, hogy a javaslatba hozott mód nagy akadályokba fog ütközni. De azért meg kell tenni a kisérletet. Tények előtt állunk, a melyeket meg nem másíthatunk, engedmények előtt, melyek a legünnepélyesebb módon adattak, akarata előtt egy büszke nemzetnek, mely nyolczszázados alkotmánya oltalma alatt nagyra növesztetett, s a mely ezen alkotmányához testtel-lélekkel ragaszkodik. Mélyen lehet ugyan fájlalni, hogy Ausztria egységének, igen sokak ezen bálványának, a melyben a monarchia javát, hatalmát, tekintélyét és nagyságát látták, egy ennyire kifejezett dualismus áldozatául kell esnie. De azon rettenetes hibák után, a melyek elkövettettek, azon nagy jelentőségű események után, a melyek a monarchiára rászakadtak, lehetetlen ezen kettéosztásnak ellenszegülni. Ha ez így van, akkor gyorsan és határozottsággal kell eljárni; a bizonytalanság a legnagyobb bajok egyike. Ha ismerjük helyzetünket, alkalmazkodni is fogunk hozzá, s lehetővé fog válni, hogy szűkebb határaink között is kielégítő alkotmányos életet megalapítsunk és folytassunk. Föltétlenül a bizottsággal szavazok.»
Schmerling lovag: «Minthogy a napirenden levő törvényjavaslat előkészítésével megbizott választmány, a melynek szerencsés voltam tagja lenni, egyhangúlag ajánlja a javaslat elfogadását, s minthogy ellene, a mit a ház igen sok tagjával folytatott bizalmas beszélgetés közben volt alkalmam hallani, e házban alig fog kifogás emelkedni, a javaslat elfogadását az urak-házától is várhatni. Mindemellett, úgy a tárgy fontosságánál, mint a ház méltóságánál fogva, illőnek tetszik nekem, hogy némi közléseket tegyek ama szempontokról, a melyek a bizottságot indítványában egyesítették, valamint azon megfontolásokról, a melyek engem és, úgy gondolom, e ház sok tagját arra indítottak, hogy ne szálljunk szembe a delegationális tervvel. Wickenburg gr. már jelezte, hogy e kérdésben, valamint sok másban, a melyek a folyó ülésszakban alkotmányos tárgyalás végett elénk kerültek, befejezett tényekkel állíttattunk szembe, tényekkel, a melyek létrejövetelében nincs részünk, s a melyek ellenében már azon föliratban, a melyet a trónbeszédre adott válaszképpen ő felségéhez hódolattal intézni alkalmunk volt, kimondottuk, hogy semmiképpen sem akarunk osztozni oly tények felelősségében, a melyekben nem volt részünk, sőt e felelősséget magunktól el kell utasítanunk. Tény, hogy az 1848-dik évi magyar alkotmány helyreállíttatott; tény, hogy Magyarországon független kormány alakult meg; tény, hogy ezt ő felsége koronázásával megpecsételte; különösen tény, a mennyire a napi renden levő tárgyra vonatkozik, hogy a magyar országgyűléstől megszavazott delegationális törvényt ő felsége már szentesítette, s hogy az Magyarországra 317nézve ez idő szerint érvényben van. Ezen tényekkel szemben fogunk hozzá a delegationális törvény tárgyalásához.»
«Aki csak némileg is ismeri egy rendezett kormány állapotait, a ki csak némileg is imeri egy parlamenti képviselet állapotait, nem zárkózhatik el azon alapos aggodalom elől, hogy Ausztria jövőbeli kormányának és képviseletének szervezete fölötte bonyolult lesz. A magyar alkotmány visszaállítása és a birodalmi képviseletről szóló törvényjavaslat elfogadása után, valamint a delegationális törvény határozatainál fogva jövőre Ausztriában három miniszterium lesz, egy birodalmi és két országos miniszterium, a melyek határozottan utasítvák, hogy tartózkodjanak egymás hatáskörébe vágni. Továbbá nem kevesebb, mint hat parlamenti testület lesz: Ausztriában urak-háza és képviselőház, Magyarországon Főrendiház és képviselőház, fölöttük a két delegatio, a melyek alig tekinthetők össztestületnek, mert csak igen laza kapcsolatban vannak egymással. E mellett a delegationális törvényben bizonyos ügyek deputatiók elé utalvák, a melyeket a lajtáninneni és tulsó két képviselet küldenek ki, s a melyek egymással tanácskoznak, a mi még egy hetedik és nyolczadik testület lenne alkotmányos tárgyalás czéljából. A ki csak némileg is tudja, hogy valamely alkotmányos módon létrehozandó törvénynek keresztülvitele csak két házban is mennyi nehézséggel jár, ebből levonhatja a következtetést, hogy jövőre valamely törvény létrehozatala még fokozottabb nehézségekkel lesz összekötve, s éppen a közös ügyekre vonatkozó legfontosabb törvényeknek kell majd ezen bonyolult módon létre hozatniok. Hogy tehát mindenkit, a ki a haza javát komolyan veszi, némi nyugtalanító érzés fog el, midőn szeme előtt tartja a jövendőt, a mennyiben a jövő kormányzat és a jövő törvényhozás van szóban, ezt az előadottak után alappal kétségbe vonni nem lehet. Hogy tehát mindazon férfiak, a kik ezen megfontolásokban osztoznak, nem szívesen járulnak hozzá oly tervhez, a mely a dolgoknak ezen állapotát állandóan akarja megállapítani, ez, azt hiszem, nem szorul bizonyításra. Mind ezek ellenére én és politikai barátaim, s azt hiszem e ház tagjainak nagy része úgy gondoltuk, hogy túl kell tennünk magunkat ezen aggodalmakon, s hogy a delegationális tervvel nem kell szembeszállnunk. Ez idő szerint az egyetlen köteléket ismerjük föl benne, a mely a lajtáninneni és túlsó országokat még egyesíti, és semmi áron sem vállalnók magunkra a felelősséget, hogy ellenzésünk következtében az együvé tartozásnak ez a vékony szála is elmetszessék. Szavazatunkkal valóban egy nemében vagyunk a kényszerhelyzetnek; kénytelenek vagyunk a helyzettel számolni. Ha a tervhez szavazatunkkal hozzájárulunk, ezt csak azon, úgy hiszem, nem igazolatlan reményben teszszük, hogy a delegationális tervből fokonkint más mű 318fog kifejlődni. Számítunk reá, hogy a mi szükségesnek elismertetik, a népesség minden körében és a birodalom minden részében végre is érvényesülni fog, t. i. annak tudata, hogy Ausztria fönállása egységes szervezetet követel meg, s hogy valamennyi koronaország és valamennyi népfaj a maguk érdekeit a legjobban bizonyosan úgy óvják meg, ha közös, benső szövetséggé egyesülnek. Azon reményben szavazzuk meg tehát a delegationális törvényt, hogy belőle idővel birodalmi képviselet fog kifejlődni, a mely a császári birodalom valamennyi részét összefoglalja, s hogy ezen birodalmi képviseletben az összes fajok majd kezet nyujtanak egymásnak egyértelmü munkássághoz.»
Beust b.: «A kormány nevében kötelezettnek érzem magamat, hogy őszinte köszönetet mondjak a ház bizottságának azon módért, a melyen oly ügyet tárgyalt, a melyről a kormány nagyon jól tudja, hogy minő aggodalmakra adhat okot, s hogy minő nehézségek füződhetnek hozzája. A kormány azon reményt táplálja, hogy a ház osztozni fog bizottsága fölfogásában, s hogy nem fog akadályokat támasztani.
«Az utolsó szónak fejtegetéseibe talán nem kell belebocsátkoznom, minthogy különböző alkalmakkal más helyen, de itt is kiterjeszkedtem a jelenlegi helyzet eredetére, s kimutattam, hogy azon tények, a melyekre annyiszor mutatnak reá, nem szabad akaratból teremtettek a jelenlegi kormány által, hanem a dolgok fokonkinti fejlődésének majdnem elmaradhatatlan következései voltak. Ha a kormány ezekért nem is vállalhatja el a felelősséget, teljesen elvállalja a napirenden levő javaslatért, valamint mindazért, a mi azzal összefügg. A kormány is teljesen osztozik azon meggyőződésben, hogy idővel valami jó fejlődhetik belőle és fog belőle fejlődni, s ez bizonyosan annál hamarább fog bekövetkezni, ha az új műhöz, akár milyen nehéznek és aggodalmat keltőnek mutatkozzék is az, bátor szívvel, nem pedig a balsiker félelmével fognak hozzá.»
Az urak-háza ezután részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
