A MINISZTERIUM JAVASLATA A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁGOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDENDŐ BIZOTTSÁGRA NÉZVE.
A MINISZTERIUM JAVASLATA A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁGOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDENDŐ BIZOTTSÁGRA NÉZVE.
A képviselőház 1867. junius 28-dikán tartott ülésének napirendjén volt a miniszteriumnak junius 25-dikén előterjesztett következő határozati javaslata:
«Az országgyűlés elnapolván magát, óhajtandónak tartja, hogy mindazon kérdések, melyek a közös érdekű viszonyokról s ezek elintézése módjáról szóló törvényczikk értelmében kölcsönös egyezmény útján állapítandók meg, ezen szünidő alatt előkészíttessenek, egyszersmind pedig mielőbb megtétessenek mindazon intézkedések, melyek a végre szükségesek, hogy a jövő évre szóló államköltségvetést a miniszterium még ezen év folytán előterjeszthesse és az országgyűlés tárgyalhassa: e czélból az országgyűlés egy tizenöt tagból álló országgyűlési küldöttséget küld ki, melybe a képviselőház tíz, a főrendek öt tagot választanak saját kebelökből azon czélból, hogy ő felsége többi királyságai és országai törvényhozása által választandó hasonló számú küldöttséggel, – föltéve, hogy ezen törvényhozás részéről a paritás és az arra alapított delegatiók elvileg elismertetnek – mihelyt erről az országos küldöttség a felelős miniszterium által értesíttetik, a közös érdekű viszonyokról és azok elintézése módjáról szóló törvény 18., 19., 20. és 67. §§-ban kijelölt tárgyak fölötti értekezésbe bocsátkozzék, és ezen értekezés bevégezte után jelentését haladék nélkül terjeszsze az országgyűlés elé.»
A határozati javaslatban említett §§-nak, valamint a 21. §-nak szövege ez:
18. Ezek azon tárgyak, melyeknek a fentirt módon közössége a pragmatica sanctióból folyónak tekintetik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás: kölcsönös alku által előre kell meghatározni azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a sanctio 120pragmatica folytán közöseknek elismert ügyek terheit és költségeit viselendik.
19. Ezen alku s megállapítás oly módon történik, hogy egyrészről a magyar korona országainak országgyűlése, másrészről ő felsége többi országainak országgyűlése, mindenik a maga részéről egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős miniszteriumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett arányra nézve.
20. E javaslatot mindenik miniszterium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető miniszteriumok útján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő felsége elé fognak terjesztetni.
21. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni: akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, ő felsége fogja eldönteni.
67. A quóta meghatározásával s a vámszövetség megkötésével egyidejűleg lesz egyszermind az államadósságok után Magyarország által elvállalandó évi járulék, az 55. és 61. §§-ban kijelölt módon, szabad egyezkedés által megállapítandó.
Az 55. és 61. §§. szövege ez:
55. E tekinteteknél fogva tehát s egyedül ezen alapon, kész az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni, s az iránt, előleges értekezés folytán, ő felségének többi országaival is, mint szabad nemzet szabad nemzettel, egyezkedésbe bocsátkozni.
61. A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék, oly módon, mint két egymástól jogilag független ország hasonló egyezkedései történnek. A két fél felelős miniszteriumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot, s terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlés elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek ő felsége szentesítése alá terjesztendők.
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter kiemelte, hogy a kormány előterjesztése a 67. §. érintésével nem értett mást, mint a mit a törvény mond; de hogy ez tisztán és határozottabban fejeztessék ki, a következő módosítást és toldást ajánlotta:
«A határozati javaslat végsoraiból a 67. §. idézése elmarad, két 121utolsó sora pedig így módosíttatik: «Az értekezés bevégezte után ezen országos küldöttség jelentése haladék nélkül az országgyűlés elé terjesztendő»; s ez után a következő toldalék csatolandó: «Az államadósságok után Magyarország által elvállandó évi járulék kérdése, a közös érdekű viszonyok iránt hozott törvény 55. §-a szerint, ő felsége többi országaival történt előleges értekezés folytán levén megállapítandó, a felelős miniszterium az országos küldöttségnek fogja előterjeszteni az erre vonatkozó adatokat és az ő felsége többi országai felelős miniszteriumával folytatott tárgyalásokat. Az országos küldöttség feladata lesz az ő felsége többi országai törvényhozása által kiküldendő választmánynyal a fönemlített törvény 55. §-ában említett előleges értekezésbe bocsátkozni. Ezen értekezés eredményét a miniszterium az országgyűlés elé terjesztendi.»
Horváth Lajos jegyző lediktálta e módosítást a képviselőknek.
Tisza Kálmán a határozati javaslatban a közös érdekű tárgyalásokról alkotott törvény némely rendelkezéseinek megsértését látta. A törvénynek 18. §-a ugyanis azt mondja, hogy ha majd az előző §§-ban foglalt ügyekre nézve mindkét fél egyetértésével létrejött a megállapodás, akkor fog kölcsönös alku útján megállapíttatni a quóta. E szerint várni kell az alkudozással azon időpontig, míg a másik országgyűlés oly törvényes határozatokat hozand létre, «melyek által megnyugtatva érezhetjük magunkat az iránt, hogy a magyar alkotmányt, újabb alakjában legalább, tiszteletben tartandónak ismerik el, megnyugtatva az iránt, hogy a közös ügyek örvénye, mely máris elnyeléssel fenyegeti hazánk függetlenségét, a közös ügyek körének tágítása, s a kezelési mód változtatása által reánk nézve még veszélyesebbé tétetni nem szándékoltatik». Csupán csak a paritásnak és a delegatióknak, s ezeknek is puszta elvi elismerése által nem tehetni eleget a 18. §. követelésének.
De ha a quótára nézve időelőttinek és helytelennek találta a bizottság kiküldését, egyenesen a törvénybe ütközőnek tartotta, hogy e bizottság az államadósságok tárgyában is kapjon megbizást. A törvény 55. §-a kimondja, hogy az államadósságok tárgyában előleges értekezésnek kell történnie, a 61. §. pedig előrebocsátván, hogy a kölcsönös alku oly módon történnék, mint egymástól jogilag független két ország hasonló egyezkedései történnek, megszabja, hogy ezen egyezkedések a két fél felelős miniszteriuma által történjenek. A módozat megváltoztatásával sérelem esnék az elven, melynek alapján a törvény azt a módozatot megállapította. «Ki nyujt nekünk biztosítékot az iránt, hogy ha most ebben megszegjük a törvényt, 122meg fogjuk azon határozatot tartani, hogy a végeldöntés az országgyűlést illeti?»
Bobory Károly elvbarátai megbizásából kijelentette, hogy ők az ország önállását, valamint békéjét és jólétét veszélyeztető delegatiók intézményének létesítésére positive nemcsak közre nem működhetnek, hanem a törvény korlátai közt mindig ellene fognak dolgozni, s azért az indítványozott küldöttség megválasztásához szavazatukkal nem járulnak.
Böszörményi László csatlakozott Bobory kijelentéséhez, s helyeseknek mondotta Tisza érveit is.
Csiky Sándor a törvényben egy szóval sem látta említve, hogy delegatusok útján kellene meghatározni az államadósságokból Magyarországra eső részt, s törvénysértést talált benne, ha a delegatusoknak, vagyis küldöttségeknek hivatása ez ügyre is kiterjesztetik.
Deák Ferencz: T. ház! A miniszterium határozati javaslata két különböző tárgyat foglal magában.
Az egyik a quótának, vagyis azon aránynak meghatározása, mely szerint Magyarország a törvényben kijelölt közös költségek megállapításában, vagyis azon költségek fizetésében részt vesz. Erről szólnak a 18., 19., 20. és 21. §-ok. Erre nézve a törvény azt mondja, hogy Magyarország is, a lajtántúli országgyűlés is küldjenek ki küldöttséget, mely ezen arányt adatok alapján kidolgozza, s előterjesztvén azt mindenik a maga országgyűlése elé, a két országgyűlés azt fontolja meg, igyekezzenek megegyezni, s ha meg nem egyezhetnek, ő felsége fogja a kérdést eldönteni.
Ettől egészen különböző tárgy az államadósságokban való résztvevés kérdése. Az államadósságok kérdésére nézve először azon esetre, ha a két fél országgyűlése meg nem egyeznék, éppen nincs ő felségének föntartva azon jog, hogy ő döntsön, mert e fölött a két országgyűlés egyezkedés útján határoz. Másodszor az államadósságokra nézve az sincs kimondva, s nem is volt szándéka a törvényhozásnak kimondani, hogy ezt a kérdést a delegatiók döntsék el; éppen azért ki is vette a törvény az államadósságok kérdését a delegatiók kezéből. Mert a delegatio, a mint méltóztatnak tudni, az előtte fönforgó tárgyak fölött végleg, törvény erejével határoz. Éppen azért nem is adatott elébe más, mint a mi a közös érdekű viszonyokból kiszemeltetett, 123t. i. a külügy, a külügynek és a hadseregnek költségei. De az államadósságok nem tétettek a delegatióhoz, s nézetem szerint éppen ebben téved Csiky Sándor képviselő úr, midőn a küldöttséget és a delegatiót egy tekintet alá veszi, mintha az mindenik egyforma hatáskörrel birna, pedig a kettő közt igen nagy a különbség.
Már most, a mi a két tárgyat illeti, az tagadhatatlan, hogy a 18., 19., 20. és nem tudom még mely szakaszok igen világosan mondják, hogy az országgyűlés, t. i. a magyar országgyűlés, épp úgy, mint a másik országgyűlés, azaz a lajtántúli, küldöttséget választ, mely a quóta fölött javaslatot készítsen és e kérdést tisztába hozva, azt a két országgyűlés elé terjeszsze, föltétül természetesen azt tűzvén ki erre nézve, hogy megállapodás a dologban csak akkor történik, ha azok is elfogadják a delegatióra vagy átalában a közös ügyekre nézve kimondott elveket. A dolog természetes rendje azt hozná magával, hogy várjuk be, míg ezt túl is elfogadják, (Közbeszólás a baloldalon: Úgy van!) és akkor válaszszuk meg a küldöttséget. Itt most az a kérdés, hogy a jelen helyzetben, midőn a ház hazakészül, mi volna tanácsosabb: (Halljuk!) az-e, hogy akkor vétessék föl ezen kérdés a házban, és akkor tegyünk eleget a 18-dik szakasz rendeletének, midőn majd túlról is tudomásunkra jő, hogy az általunk kikötött föltétel teljesíttetett? vagy pedig, hogy már előleg megválaszszuk a küldöttséget azon föltétel alatt, hogy az akkor működjék, midőn azon törvényszabta föltételek teljesítve lesznek? (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a balon.) Az első módot is követhetjük; hanem akkor arra kell készen lennünk, hogy talán két-három hét mulva, talán előbb, talán utóbb, ismét össze kell hívni az országgyűlést. (Közbeszólások a baloldalról: Hát össze kell hívni!) Ha a t. ház azon kérdést kivánja szavazás által eldönteni, hogy most akarja-e előleg megválasztani a küldöttséget, azon föltétel alatt, melyet említettem, vagy az egész dolgot akkorra akarja-e halasztani, midőn majd a miniszterium bejelentheti, hogy igenis túl már a kikötött föltételek teljesültek, és akkor hivassék össze az országgyűlés: ez megtörténhetik és e kérdést szavazás útján előleg el lehet dönteni.
Méltóztassanak tehát elhatározni, hogy e kérdés most szavazás útján döntessék-e el? és ez esetben föntartom magamnak, hogy aztán folytathassam előadásomat; ha azonban nem kivánnak e fölött szavazni, most folytatom.
Tisza Kálmán úgy látta, hogy nem az főleg a kérdés, hogy a ház 124most válaszsza-e a küldöttséget, vagy később, hanem, hogy mikor tartja a ház eljöttnek az időt, hogy a küldöttség működjék. Lehetőnek látta a megválasztást most is, de azon kikötéssel, hogy működés ne történjék addig, míg a 18. §-ban foglalt föltétel teljesítve nem lesz; és lehetetlennek látta a működést addig, míg ez teljesítve nincs.
Deák Ferencz: Folytatom tehát előadásomat, minthogy úgy látszik, hogy nem akarunk most a fölött szavazni, hogy most választassék-e meg a küldöttség, vagy pedig utóbb hivassék-e e végre össze az országgyűlés, midőn majd a miniszterium azt szükségesnek látandja, és akkor terjesztessék elő a választás kérdése.
Akármi legyen az egyiknek vagy a másiknak nézete az államadósságokra nézve, a quótára nézve kérdésen kívül előbb-utóbb meg kell választanunk a küldöttséget. Az a kérdés, mikor történjék ez? Ha tehát ezt nem akarják szavazás által eldönteni, végezzünk és szavazzunk az egész javaslat felett. Erre is ráállok; és ez esetben a dolog érdeméhez szólok. (Halljuk! Halljuk!)
A quótára nézve a küldöttséget okvetetlenül meg kell választanunk, és e részben legkevesebb nehézséget sem találok részemről a miniszteri javaslat elfogadására nézve. Az abban kikötött föltétel engem teljesen kielégít, annál is inkább, mert legkevesebb veszélyt sem látok oly dologban, melynek végleges eldöntése a ház határozatától függ.
Meg vagyok győződve, hogy a ház éppen nem óhajtja, hogy még 1868-ra is oly meghatalmazás adassék a miniszteriumnak, a milyen 1867-re adatott, következőleg óhajtja, hogy a költségvetés határozottan még ezen esztendő folytán állapíttassék meg. A költségvetés megállapításához annak kidolgozása szükséges; ez pedig se a quóta megállapítása nélkül, se a másik kérdés, t. i. az államadósságokban való részvét kérdésének eldöntése nélkül meg nem történhetik. (Helyeslés a középen.) Már ezen évnek felét átéltük s második felébe lépünk. A dolog igen fontos és sok tanácskozást igényel. Ha elveszítjük ezen nehány hetet, vagy két hónapot, attól félek, nem készül el új évig a dolog, és akkor sokkal nagyobb baj fog belőle származni.
Miből áll a miniszterium javaslata? Abból, hogy, ha lehet, az előmunkálatok, melyeknek megvizsgálása, el- vagy el nem fogadása úgyis a háztól függ, a szünetelés ideje alatt, azok által, kiket mi ezzel megbízunk, illetőleg a miniszterium által, elkészíttessenek, hogy annak idején a költségvetést elő lehessen terjeszteni. Ez egyszerűen a kérdés.
125A javaslat másik része az államadósságra vonatkozik, mely különbözik a quóta kérdésétől. Az államadósságra nézve nem azt mondja a törvény, a mit a quótáról, hogy erre nézve a két küldöttség készítsen javaslatot, és ezt a javaslatot aztán az országgyűlés tárgyalja, és ha a két országgyűlés nem tudna megegyezni, ő felsége döntse el a kérdést; hanem azt mondja a 61-dik szakasz, hogy a miniszterium a másik fél miniszteriumával együtt készítsen arra nézve javaslatot, az 55-dik szakasz pedig azt mondja, hogy az államadósságokra nézve Magyarország a lajtántúli országokkal, mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedjék, és oda teszi, hogy «előrebocsátott értekezés folytán». Ezen értekezést a kormány kormánynyal, a nemzet nemzettel fogja vinni, mert az van a törvényben, hogy «mint szabad nemzet szabad nemzettel, előrebocsátott értekezés folytán» stb. Ha a lajtántúli tartományok a magok részéről, vagy azok országgyűlése a maga részéről, mint szabad nemzet, küldöttséget választ, azt mi nem utasíthatjuk az 55-dik szakasz szerint oda, hogy értekezzék a mi miniszteriumunkkal, mert e szakasz világosan mondja: «mint szabad nemzet szabad nemzettel, előrebocsátott értekezés folytán;» az országgyűlés pedig velök, mint szabad nemzettel, nem értekezhetik másként, mint küldöttsége által az ő küldöttségökkel. (Helyeslés a középen.) Ezen küldöttségnek tehát nem az a föladata, hogy készítse el a javaslatot, mert ez a 61-dik szakaszban világosan a miniszteriumra van bizva, hanem az, hogy értekezzék, mert kölcsönös fölvilágosítás, kölcsönös capacitatio szokott egyezségre vezetni. Midőn tehát a miniszterium azt kivánja, hogy ily küldöttség neveztessék ki, akkor nem azt kivánja, nem is kivánhatja, hogy ezen küldöttség végezzen mindent, hanem azt kivánja, hogy az 55-dik szakasz azon pontjának, mely szerint, mint szabad nemzet, szabad nemzettel előleges értekezés folytán akarunk értekezni, elég tétessék. Nem kell tehát e törvényt a miniszterium ellen e pontban védelmezni, vagy ha védelmezni kell, azzal védelmezzük, hogy a miniszteriumot azon törekvésében, hogy a törvénynek elég tétessék, támogatjuk. (Helyeslés a középen.)
A szerkezet, a mint a miniszteri lediktálás után szól, engem kielégít; csak az utolsó sornál – nem mintha nem azon értelmet akarnám neki tulajdonítani, vagy mintha kétkedném, hogy a miniszterium is ugyanazon értelmet tulajdonítja neki, hanem nagyobb világosság kedveért – egy pár szót akarnék hozzá igtatni. Azt mondja ugyanis a javaslat: «Az országos küldöttség föladata lesz az ő felsége többi országai törvényhozása által kiküldendő választmánynyal a 126fönnemlített törvény 55. §-ában említett előleges értekezésbe bocsátkozni.» Ez a törvény rendelete. «Ezen értekezés eredményét a miniszterium – folytatja a javaslat – az országgyűlés elé terjesztendi.» Világosabban ezt így akarnám kifejezni, hogy «ezen értekezés eredményét a miniszterium, a 61-dik szakasz értelmében, saját javaslatával együtt, az országgyűlés elé terjesztendi». Ezzel lesz teljesítve és tökéletesen elég téve a törvénynek és minden rendeletének.
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter elfogadta Deák módosítványát.
Tisza Kálmán a törvény értelme felől ellenkező meggyőződésben volt, mint Deák, s nem tartotta az 55. §. természetes kifolyásának, hogy az ország küldöttség útján értekezzék. Egymástól teljesen szabad és független országok másutt is szoktak egymással értekezni, s Magyarország is jöhet oly helyzetbe, hogy más nemzetekkel is érintkezzék; de ez sehol sem történik országgyűlési küldöttségek útján, hanem a kormányok által.
Madarász József ellenezte a javaslatot, s beszédét Kossuthnak eme szavaival fejezte be: «Lassan-lassan lelebben a fátyol a bécsi alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt registrálja.»
A képviselőház a határozati javaslatot a Lónyaytól ajánlott toldalékkal és Deák módosítványával fogadta el, s ahhoz a főrendek is hozzájárultak.
Az osztrák birodalmi tanács képviselőháza julius 3-dikán tartott ülésében, «tekintettel arra, hogy a magyar alkotmánynak visszaállítása és a birodalmi képviseletről szóló 1861 február 26-diki alaptörvénynek ekként szükségessé váló megváltoztatása következtében szükséges, hogy a birodalmi tanács deputatiót válaszszon, mely, a paritásnak és az erre alapított delegatióknak elvi elismerése mellett, értekezésbe bocsátkozzék a magyar országgyűlés küldöttségével azon tárgyakra nézve, melyek a közös ügyekről alkotott magyar törvényczikkben a deputationális tárgyalásokra utalvák», elfogadta a törvényjavaslatot, a mely szerint egy tizenöt tagból álló deputatio küldessék ki, melynek tíz tagját a képviselőház, öt tagját az urak-háza válaszsza. Az urak-háza julius 14-dikén hozzájárult a törvényjavaslathoz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
