IV.
IV.
A képviselőház szeptember 30-dikán folytatta a szőlők megváltásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 13. §. így szólott: «Szabadságában áll a váltságkötelezettnek azon esetben, ha a fölszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltságdíjra jogosítottnak visszabocsátani, mi iránt a váltságfölszámitás 22tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedése után 15 nap alatt nyilatkozni tartozik.»
Halász Boldizsár a §-ban világosan ki akarta fejezni, hogy visszabocsátás esetében a beruházásokért senki megtérítést nem követelhet. Lator Gábornak ellenkező volt a véleménye, s hogy a törvény semmi irányban ne gerjeszszen keserűséget, a §-t a következő új ponttal akarta megtoldani: «Ha az ily visszabocsátott szőlőbirtok nem parlag, s abban a váltságkötelezettnek haszonhajtó befektetései vannak, ezek értékét a váltságjogosított egyezségileg, vagy ha ez nem sikerülne, a 21. §-ban említett választott biróság megállapítása szerint, megtéríteni tartozik.»
Deák Ferencz: T. ház! E szakasz tartalmát illetőleg e szakasz tárgyalásánál különösen a hatodik osztályban is fölhozatott azon kérdés: vajjon mi történik az elpusztult szőlőkkel, melyek nem annyira hanyagság, hanem sokszor az elemi viszonyok által lettek használhatatlanokká? Például vízmosások, sokszor sziklás helyeken egyik sziklarész lehengeredése által nemcsak elpusztult a szőlő, hanem használhatatlanná lett. A hatodik osztályban azon indítvány történt – mert a kik ezt az észrevételt ott tették, hogy ily esetben a váltságot az tartoznék megfizetni, a ki a szőlőt birta, pedig ennek hasznát nem vehetné, mert használhatatlanná lett – hogy a hol a szőlőtulajdonos azt állitja, hogy az egész szőlőbirtok nem ér annyit, mint a váltságdíj, s neki abban kára van, erről lemondhasson – a mi igen igazságos is – s ekkor a föld visszaszálljon a szőlőtulajdonosra, s ez tegyen vele, a mi neki tetszik. Volt ugyan ellenvetés, hogy hiszen ez azért szükségtelen, mert ha nem lehetett ama szőlőnek hasznát venni, akkor kilenczedet sem fizetett; de azok, kik ez észrevételt tették, megfeledkeztek arról, hogy az országnak igen nagy részében nemcsak kilenczed és tized van, hanem e helyett szabott hegy-vám is van, néhol egy akó, vagy több, kisebb-nagyobb mennyiségű boradózás egy hold után, akármilyen az. Ilyen esetekben a földesúr azt mondaná: «Ez az ember tartozott nekem egy hold után egy akó bort fizetni, nekem ahhoz semmi közöm, terem-e valami a szőlőben vagy nem, ő restantiában maradt és én kárpótlást kérek.» Ennek elkerülése végett szükséges volt arról gondoskodni, hogy a hol a szőlőbirtokos azt hiszi, hogy többet nyer azzal, ha egészen visszabocsátja azon szőlőt, mintsem ha a váltságdíjat, p. o. a mondott esetben egy akó bor kapitalisát, megfizeti: ezt ilyen esetben tehesse. Épp azért igen helyes 23volt Halász képviselő úr észrevétele, hogy minden kétség elkerülése végett be kell iktatni, hogy ez ingyen történjék.
A mi Lator Gábor képviselő úr indítványát illeti, hogy a birtokos a beruházások megfizetése mellett mondhasson le: azt először is nem tartom igazságosnak; másodszor nem tartom rationabiliter kivihetőnek.
Talán az első kiindulási pont, az enyém t. i. különbözik az övétől. Azt mondják, a talaj illeti a földtulajdonost, a beruházás a szőlőbirtokost. Gyakorlati szempontból, és azon elveknél fogva, melyekből a törvényhozás kiindult, ez nem így áll; hanem a földes urat illeti azon jövedelemnek kártalanítása, melyet a szőlő föladásakor kikötött, a mit a szőlőföladó levél szerint, vagyis szerződés szerint a szőlőbirtokos fizetni tartozott.
Hova vezetne, ha az indítványt elfogadnók? Nem puszta, hanem középszerű szőlőknél, kivált a ki egy kissé pénzre szorult, száz meg ezer hegyvámos azt mondaná: «Én bizony nem fizetek váltságot, becsüljék meg a szőlőt.» Kezeskedem érte, hogy az ország legnagyobb részében a becsük oly magasra rugnának, hogy az ember a szőlőt eladni nem tudná készpénzen, és így csak a nyerészkedésnek, nem pedig igazságos kárpótlásnak nyitnánk utat. (Úgy van!)
A mi azt illeti, hogy e törvény keserűséget ne okozzon: én azt hiszem, azt, hogy a törvény a politika és az igazság követelésének megfeleljen, a törvényhozásnak szem előtt kell tartania; de azt, hogy senkinek keserűséget ne okozzon, elérni lehetetlen. A nyár folytán egy olyan szőlőbirtokos, a kinek, mint hallom, 40 hold szőlője van hegyvám alatt, ismételve megjelent nálam, könyezett, átkozódott a törvényhozás ellen, ha a törvényhozás még ez esztendőben meg nem szünteti a helybeli adózásokat. Türelemre kértem, mondottam, hogy hiszen sok fontos dolog van, a mi okvetlenül elébb elintézendő; figyelemeztettem, hogy az ingyen úgy sem történik. «Az Isten mentsen, hogy azt kivánjuk, megfizetjük mi szivesen a váltságdíjat, nem kivánjuk, hogy más fizesse helyettünk.» Mindez megtörtént, és mikor már a törvényjavaslat tárgyalás alá került, akkor kaptam ugyanazon úrtól egy levelet, melyben keserűen kifakad, hogy nem azt határoztuk, hogy az ország váltsa meg a szőlőt. Ilyenek az emberek kedélyei. Kezdetben megnyugodnának valamiben, és ha elérték, kifakadnak.
Én helyeslem Halász képviselőtársam észrevétele szerint, hogy az «ingyen» szót tegyük bele; de ne terjeszkedjünk ki arra, hogy a kinek nem tetszik a szőlője, az nyakára becsültesse földes 24urának és ne fizessen érte kárpótlást, hanem az tartozzék neki viszont a beruházásokat visszatéríteni. Ha meg akarja valaki tartani szőlőjét, fizesse a váltságdíjt; ha meg nem akarja tartani, lemondhat róla, ha olyan a szőlő, hogy hasznát venni nem lehet. (Helyeslés.)
A képviselőház Deák Ferencz fölszólalása értelmében határozott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
