II. DACIÁTÓL ERDŐELVÉIG. A NÉPVÁNDORLÁS KORA ERDÉLYBEN (271–896)
107II. DACIÁTÓL ERDŐELVÉIG.
A NÉPVÁNDORLÁS KORA ERDÉLYBEN (271–896)
A NÉPVÁNDORLÁS KORA ERDÉLYBEN (271–896)
A római Dacia pusztulásától addig az időpontig, míg a gyulák egy feledésbe merült nevű ókori város romjain felépítik első, mindmáig fennálló központjukat, a „Fehér” várat, hét évszázad telik el. E hosszú időszak elején még csörgedeznek írott források – igaz, egyre keskenyebb mederben –, aztán csaknem kiapadnak. Helyükbe gyér régészeti források lépnek – e munka megkísérli megszólaltani őket.
A feladat nem volt egyszerű. Közel kétszáz év régészeti gyűjtő- és ásatótevékenységének eredményeit, tengernyi szakirodalmi és múzeumi adatot kellett számba venni. A következő lépésben magukat a régészeti leleteket vizsgáltuk – amennyire csak lehetséges volt – Erdély, Budapest és Bukarest múzeumaiban; ha szükség volt rá, a lelőhelyeken is. Az így ellenőrzött adatok csoportosítása rutinfeladatnak tűnhet, hiszen a régészettudománynak az egyes nagy népek és korszakok jellemző leleteit már régen sikerült meghatároznia. Témánknál maradva: 1836-ban a honfoglaló magyarokét, 1848-ban a Meroving-kori germánokét, 1872-ben az avarokét, 1880-ban a népvándorlás kori gepidákét, egy évvel később az erdélyi szlávokét, 1906–1912 között az erdélyi gótokét is, 1913-ban pedig – éppen Erdélyben! – a 10–11. századi magyar–szláv köznépét is. A meghatározások azóta a leletek, ásatási és feldolgozási módszerek finomodásával a részletekig, leletcsoportok, leletrétegek elkülönítéséig fejlődtek.
A régészeti leleteket és adatokat ezután egyeztetni kellett a kellő történelmi kritikával kezelt írott forrásokkal, a nyelvészettel, azon belül kivált a földrajzi és személynevek vizsgálatával, az antropológia, biológia, archeozoológia és más tudományok eredményeivel, s mindezekkel együttesen igyekeztünk eseménytörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti, kivált mégis településtörténeti következtetésekre jutni. A bonyolultnak tűnő munka során a régésztörténész számára azonban az alap mindenkor a régészeti lelet (telep, temető, pénz- és ékszerkincs), amely nélkül nincs mire építeni. E munkát fejezetről fejezetre mintegy ezer régészeti lelőhely neve és adata terheli, látszólag meg-megszakítva a történelmi elbeszélés folyamatát. Lelőhely- és leletadatok nélkül 108azonban – amelyeket egyébként a nem szakember olvasó bátran átlapozhat –- a korai középkorban nem lehetséges valamelyest is valósnak tűnő történelmet írni.
1. AZ „ERDEI EMBEREK”. A GÓTOK ERDÉLYBEN
2. A HUNOK
3. A GEPIDÁK KIRÁLYSÁGA
4. AZ AVAR URALOM SZÁZADAI
5. A SZLÁVOK
6. DÉL-ERDÉLY BOLGÁR URALOM ALATT
7. ERDÉLY A MAGYAR HONFOGLALÁS ÉS ÁLLAMALAPÍTÁS KORÁBAN
Képek
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
