5. A SZLÁVOK
5. A SZLÁVOK
A délkelet-erdélyi korai szláv telepeket SZÉKELY ZOLTÁN ásatásaiból és közleményeiből ismerjük. Összefoglaló jellegű: Z. SZÉKELY, Contribuţii la cultura slavă în sec. VII–VIII, în sudestul Transilvaniei (SCIV 13, 1962); Nádoby prážskeho tipu v Sednohradsku (Arch. Roz. 15, 1963) és Die frühesten slawischen Siedlungen in Siebenbürgen (Slavia Antiqua 17, 1970).
Fiatfalva: SZÉKELY ZOLTÁN Aluta 6–7, 1974–1975.
Székelyszállás: UŐ, Marisia 5, 1975.
Bözöd: UŐ, MCA 9, 1970; Marisia 6, 1976.
Alsókomána: I. GLODARIU–FL. COSTEA–I. CIUPEA, Comana de Jos. Aşezările din epoca dacică şi prefeudală (Făgăraş 1980).
Kiscsűr: I. PAUL–I. GLODARIU–TH. NÄGLER, SC 2, 1981; UŐK, MCA a XV sesiune anuală (Bucureşti 1983).
Baráthely 2. temetőjét E. ZAHARIA dolgozta fel: Populaţia românească în Transilvania în secolele VII–VIII. Cimitirul nr. 2 de la Bratei (Bucureşti 1977). – A temető jól keltezhető avar leletei alapján nehéz volna egyetérteni a (címben szereplő) teljes évszázaddal korábbi kormeghatározással. A szerző a 34 csontvázas temetkezésből csak két (kettő) lovast (pontosabban: egy lovast és egy lovat) tart avarnak – a többiek „keresztények”. Közvetlen kapcsolatot vél felfedezni Baráthely 1. 3–4. századi (nála: 4–5. századi), szórt hamvasztásos sírokból álló késő római temetője és a Tîrnava folyó partján feltárt nagy szláv urnatemető között, az utóbbiban az előző temető népétől már „asszimilált” szláv elemet lát. – Akiket már csak egy rövidke korszak választana el az Anonymustól „a 10. században említett”(?) helyi őslakosságtól.
Az erdélyi szláv urnatemetők összefoglalását és jellemzését – a kronológiailag nehezen követhető, „összevont” Medgyes-csoport néven – K. HOREDT végezte el: Die Brandgräberfelder der Mediaşgruppe aus dem 7–9. Jh. in Siebenbürgen (Zeitschrift für Archäologie 10, 1976). Kiegészítő, újabb összefoglalása ugyanezen a címen: Rapports du IIIe Congrčs International d’Archéologie Slave I. (Bratislava 1979) A medgyesi „alaptemetőt” is K. HOREDT dolgozta fel: Un cimitir din secolul IX–X. e. n. la Mediaş (Studia Universitatis Babeş-Bolyai. Sectio Historica 2, 1965).
Vizakna: D. PROTASE, Omagiu lui P. Constantinescu-Iaşi (Bucureşti 1965).
Szenterzsébet: TH. NÄGLER, Vorbericht über die Untersuchungen im Hammersdorfer Gräberfeld FVLK 14, 1971. 1. szám.
Oláhtordos: I. HICA–M. BLĂJAN, AMN 10, 1973.
575Mihályfalva: S. DUMITRASCU–G. TOGAN, SC 18, 1974.
Szilágynagyfaluról: HAMPEL JÓZSEF, Ásatások Szilágy-Nagyfaluban (Arch. Ért. 14, 1880, uo. a mojgrádi fülbevalókról is) és ua, Ú. F. 1, 1881. TORMA KÁROLY, A limes dacicus felső része (ÉTTK Bp. 1890), valamint M. COMŞA, Kurgannyj mogil’nik s truposožžennijem v Nušfalau (Dacia 3, 1959). UŐ, MCA 7, 1961. – A III. kurgán publikációja és a keleti szláv kapcsolatok elemzései: UŐ, Vostočnye elementy v pogrebal’nom obradje kurgannyh mogil’nikov u s. Nušfalau i Somešeni (Drevnjaja Rus’ i slavjabe. Moszkva 1978).
Szamosfalva: M. MACREA, Slavjanskij mogil’nik v Somešeni (Dacia 2, 1958) és UŐ, MCA 5, 1959; 6, 1960.
Érszakácsi: GH. LAZIN, Satu Mare 3, 1975.
Lázári-Lubi tag: GH. LAZIN, Satu Mare 5–6, 1981–1982.
A Szamos–Lápos vidék szláv telepeiről: G. M. IUGA, Marmatia 5–6, 1979–1981.
A szláv és török folyónevekhez, valamint a szláv és magyar helynevekhez alapvetőek KNIEZSA ISTVÁN munkái: Magyarország népei a XI. században (Szent István Emlékkönyv III. Bp. 1938), Erdély víznevei (ETIÉ 1942, Kolozsvár 1943) és Erdély földrajzi nevei (Erdély. Bp. 1940).
A romániai bolgár kultúrával M. COMŞA foglalkozott több munkában. Összefoglaló igényűek: Die bulgarische Herrschaft nördlich der Donau während des IX. und X. Jh. (Dacia 4, 1960) és La civilisation balcano-danubienne (IXe–XIIe sičcles) sur la territoire de la R. P. Roumanie (Dacia 7, 1963). Maroskarna leleteinek bolgár voltát a bolgár SZTANKO SZTANCSEV ismerte fel elsőnek: „Ich bin der Ansicht, dass die ganze in Blîndiana gefundene Gefässgruppe einer protobulgarischen Bevölkerung angehört” (idézi: K. HOREDT, Untersuchungen, i. m. 120, 2. jegyzet). Maroskarna bolgár (A) és honfoglaló magyar (B) temetőjét részletesen és alaposan feldolgozta K. HOREDT, Die Ansiedlung von Blândiana (Dacia 10, 1966). – Újabb bolgár típusú sírleletekről beszámoló: I. AL. ALDEA–H. CIUGUDEANU, Apulum 19, 1981.
Csombordot FERENCZI ISTVÁN és DANKANITS ÁDÁM tárták fel, tőlük származik az előzetes közlés: MCA 6, 1960.
Oláhgorbó bolgár sírjairól: E. STOICOVICI–M. BLĂJAN, Apulum 20, 1982.
Oláhdálya gepida és bolgár telepéről: D. POPA, SC 21, 1981.
Az erdélyi bolgár kultúrához alapvető Ž. N. VAZAROVA, Slavjani i prabâlgari – Slaven und Protobulgaren (Szófia 1976) német címen is megjelent nagy bolgár nyelvű könyve.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
