BURNS, ROBERT (1759–1796) skót költő
a fenét a fene…
a lakájos díszkocsi?
Lát-e tisztes hitves-ágy oly
gyönyört, mint a csűrbeli?
színház hogy fut, ez a lét?
Illemet az féltsen, aki
vesztheti a jóhirét!
a templom a papoké!
nem csábít a babér sem,
de Vénusz mezején öröm
kiontani a vérem.
s bőségben él a nemzet.
Húszat öljek le egymagam?
Dicsőbb, ha egyet nemzek.
önuralom.
kérdem tőletek, mint lelki fináncok?
nem is teszem én soha, pajtás;
nincs költeni sok, kölcsönt sem adok,
de szabad vagyok én biza, pajtás.
még visszarívod, ember:
a boldogság félénk, nagyon,
nem jön, ha hívod, ember.
s boldog az én bányászlegényem.
jön az a kor, azért is,
midőn testvér lesz mindenütt
az ember, csak azért is!
A megtett úton főm már nem töröm.
De a szamárrugást? ugyan!
Ez ugyan nem bánt engem;
Szabad vagyok, mint bármelyik,
Kis pénz kell, s minden rendben.
Egészségem fő-vagyonom,
Vidáman élvezem hát,
Nem érhet ínség és hiány,
Nem félek semmi munkát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me