HÉSZIODOSZ (i. e. VIII. szd. második fele – VII. szd. első fele) görög költő
tudjuk zengeni mégis a színigazat, ha akarjuk!
másként könnyen meghozná neked egynapi munka
azt, ami kell az egész évben, bár tétlenül élnél…
gondban, bajban, az istenek így szobák ki a sorsunk
Mégis, járul még öröm is némelykor a bajhoz…
úgysem győz, csak a szégyenhez még bánata társul.
útján járj, nyomorult emberhez a gőg nem is illik,
könnyen a jó sem tűri, s akit balsorsa utólért,
még jobban meggörnyed alatta, az út nem is erre
visz célhoz, ha a célod igaz; gőgnél az igazság
mindig jobb, a saját kárán csak a balga tanulja.
és az igaz törvény útjáról senki le nem tér,
dúsan hajt az a város, benne virágzik az ember,
békesség lakozik földjén…
sem rontás, a nehéz munkát a siker koszorúzza.
s szőve gonosz tervet, neki üt ki a leggonoszabbul.
könnyűszerrel: síma az út hozzá s közel is van.
hogy mi következik aztán és jobb végre hogyan jut.
kit soha nem látnak dolgozni, akár a heréket,
kik csak a dolgos méhek munkáján csemegézve
élősködnek.
dolgozzál, s jobban kedvelnek az istenek akkor,
és a halandók is, de a lustáktól iszonyodnak.
bár a szemérmesség is szolgál néha javunkra,
árt a szemérmesség, bátorságé a szerencse.
és aki legközelebb lakik, azt hívd meg legelőször,
mert ha akármi esik meg majd a tanyádon, a szomszéd
ott terem öv nélkül, míg felcihelődik a sógor.
csak gyakran cselekedj így, sok kicsi sokra megy aztán.
távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom.
s hízelgő fecsegéssel, gazdag csűrt szimatolva,
mert tolvajban bízik az ember, bízva a nőben.
így cselekedjél: munka után kezdd újra a munkát.
hogy ne kérj mástól, s ha nem ad, szenvedj a hiánytól…
Hát ne halaszd holnapra vagy éppen holnaputánra,
mert a henyélő ember meg nem tölti a csűrét,
sem ki halasztja a munkát; mert a sikert a gyakorlat
hozza, de súlyos gondokkal birkózik a lusta.
várja, ha éléstára üres, vádolja magát csak.
nem lesz mindig nyár, építsétek meg a pajtát!
harminc esztendőt ha megértél, nem kevesebbet
s nem sokkal többet, legjobb nősülni e korban.
el ne feledd, hogy az éjszaka is szent isteneinké.
Istenes és megfontolt férfi leguggol ilyenkor,
vagy keres egy keritést, odaáll udvar fala mellé.
s hordani terhes lesz, s nehezen rázod le magadról.
El nem veszhet egészen a hír, amit egyszer a sok nép
szája kimond: örök istenséggé lett maga is már.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me