SCHILLER, FRIEDRICH (1759–1805) német költő és drámaíró | Kristó Nagy István: Gondolattár

Full text search

SCHILLER, FRIEDRICH (1759–1805) német költő és drámaíró

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága, szép!

Az örömhöz – Válogatott művei. Új Magyar Könyvkiadó Bp., 1955. I. köt. 9. Rónay György;

Ő a rúgó, ő az élet
Ösztökéje: az öröm…

Uo. 10.;

Legjobb pusztul a had árján
Legelőször.

A győzelmi ünnep – Uo. 16. Rónay György;

Tiszteld a nőket! ők szövik és fonják
Földi sorsunkba a mennyei rózsát,
Szövik a szerelem hű kötelét.

Szűkek a vad férfivérnek
A valóság gátjai,
Lelke csak a szenvedélyek
Tengerére szállna ki,
Egyre messzebb űzi szomja,
Szíve nyugtát nem leli,
Messze bolygó csillagokba
Csalják álma képei.

A nő méltósága – Uo. 24. Rónay György;

Ifjuságod rózsás ligetében,
S férfiszóban sose bízz, hugom!

A gyermekgyilkos leány – Uo. 31. Jékely Zoltán;

Kardpenge hegyén áll most a világ,
Örülj, ha kezedben a penge!

Lovas ének – Uo. 34. Áprily Lajos;

Egy boldog szerelmi szívpár
Kis kunyhóban is megfér.

Ifjú a pataknál – Uo. 38. Petőfi Sándor;

Homlokról meleg
Verejték pereg:
Így vall a mü mesterére…

Ének a harangról – Uo. 39. Gáspár Endre;

Készűlve élted nagy frigyére,
Nézd meg, sziv szívvel összefér-e?
A kéj rövid, hosszú a bú.

Uo. 41.;

Gazdasszonyi gond
Tart össze vagyont…

Uo. 42.;

Jótékony a tűz ereje,
Amíg az ember bír vele…

Uo. 43.;

Jaj, ha a városok ölében
Gyűl titkon a gyujtóanyag,
S a tömegek, béklyót a népen
Nem tűrve, síkraszállanak.

Uo. 48.;

Nem végzi jól, láttam elégszer,
Akire mindig tele kézzel
Szórnak áldást az istenek.

Polykrates gyűrűje – Uo. 55. Szabó Lőrinc;

A bűn föladja önmagát…

Ibykus darvai – Uo. 61. Pákozdy Ferenc;

…ami emberi, mind születik, nő, érik, alakról
Képzi alakra tovább, vési tovább az idő;
Míg a szerencsést és szépet születőn sose látod,
Kezdettől készen lép hiba nélkül eléd.

A szerencse – Uo. 83. Devecseri Gábor;

Ember az emberhez közelebb szorul. És körülötte
Gyorsabban perdül s benne is így a világ.

Nézd, küzdő nagy erők gyúlnak ki tüzes viadalban,
Szép dolgot szül a harc, szebbet az egyesülés.

A séta – Uo. 89. Devecseri Gábor;

Boldog az ember! Félelmének tépi le láncát;
Bár a szeméremnek féke ne törne vele!

Uo. 90.;

Mindig egész fele törj. De egésznek lenni ha nem bírsz,
Láncszemként illeszd egy nagy egészbe magad.

Fogadalmi táblák. Közkötelesség – Uo. 93. Dóczi Lajos;

Vágysz ismerni magad? Nézd, mások mit cselekesznek,
S mást ha megértni kivánsz, ten-kebledbe tekints!

I. m. Kulcs – Uo. 94. Vargha Gyula;

Kincs a barát is, az ellenség is. Megtanit az, hogy
Mit bír tenni erőm, ez: mi a tennivalóm.

I. m. Jóbarát és ellenség – Uo. Dóczi Lajos;

A természettel frigyben van örökkön a lángész,
És amit ez megigér, sohse tagadja meg az.

I. m. Kolumbus – Uo. 95. Dóczi Lajos;

Rendesen az teszi a mestert, amit ékesen elmond.
Mit bölcsen kihagyott, vallja a mester-irót.

I. m. A mester – Uo. Dóczi Lajos;

Mindenik egyenként, ha tekinted, elég okos ember:
Üljön a plénum együtt, megvan az ostobaság.

I.m. Akadémiák – Uo. Dóczi Lajos;

A szív csöndes szentélyébe fuss hát
A világból, mely forrong vadul.

Az új évszázad kezdetén – Uo. 102. Kálnoky László;

Mit a bölcsek bölcs esze föl nem ér,
Gyakorolja a gyermeki tiszta kedély.

A hit szavai – Uo. 109. Rónay György;

Eljátssza az ember a sorsa javát,
Ha árnyak után veti egyre magát.

A balhit szavai – Uo. 110. Rónay György;

Úgy lel ember emberséget,
Ha frigyet köt örökre
Jámboran a televénnyel,
Mely anyai öröke…

Az eleusisi ünnep – Uo. 116. Faludy György;

Szabad állat él a pusztán,
Szabad istené az ég,
Korlátnak eléjük pusztán
A természet rendje lép;
Ám az ember e kettő közt
Nyújtson társának kezet;
Szabadsághoz és erőhöz
Más, mint erkölcs nem vezet.

Uo. 120.;

A szorgos munka-szülte lét,
S az emberszív, melyben újfajta vágyak
Forrnak s vívnak heves csatákat,
Tágítják művetek körét.
Az ember fölviszi magával haladása
Szárnyain a művészetet,
S a természet bővült határa
Új szépség-világok forrása lett.

A művészek – Uo. 128. Rónay György;

A tudás gátja mind ledül;
Az ész, könnyű győzelmetekben
Megedzve, gyors gyönyörre gerjedetten,
Hogy mindensége báját birtokolja,
A természet határait kitolja,
S homályos útján elébe kerül.

Uo. 129.;

Ha kora számkiveti, leljen
Az igazság hazát a versben…

Uo. 133.;

Vesd le földünk kínzó bánatát,
Menekülj e szűk, dohos világból,
Vár az eszmény hona rád.

Az eszmény és az élet – Uo. 135. Nemes Nagy Ágnes;

A Való kútfejéhez az ér itt,
Ki a mélyben csüggedtlen ás;
Nem hatol a márvány lágy szivéig
Csak kemény vésőcsapás.

Uo. 137.;

Mit nem fogadtál el a pillanattól,
Az öröklét sem adja vissza már.

Lemondás – Uo. 142. Faludy György;

Hol szolga térdel s parancsol a zsarnok,
Ahol. öntelt kontár hivalkodik:
A művészet nemes-nagyot nem alkot…

Goethéhez – Uo. 143. Faludy György;

Mert, hol deszkákból ácsolnak szinházat,
Eszményvilág az, amely ottan él,
A könnyön kívül minden más csak látszat,
S csak egy valódi ott, a szenvedély…

Uo. 144.;

Ösztön s eszme közt sok reszkető hid,
Mely mind gyatra korláthoz kötődik,
S köztük a sivárság szele leng.
Beékelve a hézagba ott, hol
Az ember kiválik a majomból,
S az emberség már fajulva teng.

Most világosság van – s vész a bölcs.
Sokratést kiirtották sophisták,
Rousseau-t, lám a keresztények irtják,
Mert keresztény emberségre tört.

Rosseau – Uo. 160. Jékely Zoltán;

Ki embert nemzeni se tud,
Embert nem is szerethet.

Férfi-méltóság – Uo. 168. Jékely Zoltán;

Az embernek, mert célja nagy,
Hát kell a másik ember,
Csak szépen összefogva hat:
Sok víz hajtja a malmokat.
Sok cseppből áll a tenger.

…míg a világ boltozatát
A bölcsesség nem fogja át,
Tovább forgatja gépét
A szerelem s az éhség.

A világ-bölcsek – Uo. 182. Jékely Zoltán;

Szót se tovább! Adj enni, lakást, takarót a szegénynek:
Emberi méltóság önmaga járul ehhez.

Az ember méltósága – Uo. 197. Hegedűs Géza;

Mindenkinek egyforma jussa van a legnagyobbhoz s a legkisebbhez, az igények, indulatok, erők egymást pusztítva küzdenek. A jog a győzteshez kvártélyozza be magát, erőnk korlátja a törvény.

A lelkiismeret … hát persze! derék madárijesztő, a verebeket elriasztja a cseresznyefákról! … jó fedezetű váltó, ha szorul a kapca, még a csődbejutott is kievickél vele.

Nyomorúságos szerep, nyúlnak lenni ebben a világban … de a nagyságos úrnak szüksége van a nyulakra.

Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akit mindenki retteg!

Haramiák. I. felv. 1. szín – Uo. 218. Déry Tibor;

…akinek a házában tanyát üt az ördög, annak szép lánya születik…

Ármány és szerelem. II. felv. 4. j. – Uo. 363. Vas István;

Kifogytam az emberi eszközökből – ördögiekhez kell folyamodnom.

I. m. 7. j. – uo. 371.;

Azt mondják, hogy törékenyek és gyöngék a nők – ne higgye! Egy
póktól talán megijedünk, de a sötét enyészettől nem riadunk vissza.

I. m. V. felv. 1. j. – Uo. 406.;

A szerelem ravaszabb és bátrabb, mint a gonoszság…

…ők nagyon okosak, amíg csak az ésszel van dolguk, de ha már a szív is beleszól, ostobák lesznek a gonosztevők.

Uo. 407.;

Elkövetkezik lassan az az idő, amikor mi, apák, élvezni szeretnénk azt a tőkét, amit gyermekeink szívében helyeztünk el.

Uo. 409.;

A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!

Uo. 410.;

Csak a kétségbeesett játékos teszi fel mindenét egy lapra. Csak a könnyelmű kereskedő rakja egyetlen hajóra egész vagyonát.

I. m. 5. j. – Uo. 417.;

…a változatosság csak fűszerezi a gyönyört.

I. m. 7. j. – Uo. 421.;

Ki tudja, hogy
Az idő méhe mit rejthet magában?

Don Carlos, I. fel. 1. j. – Uo. II. köt. 8. Vas István;

…e földön
A vizslatók s a mendemondahordók
Sokkal több bajt tudtak szerezni, mint
Méreg és tőr a gyilkosok kezében.

Uo. 9.;

Édes és nagy dolog a gyermekünk
Lelkében folytatódni halhatatlan,
Évszázadokra hatni.

I. m. II. fel. 2. j. – Uo. 52.;

Mennyivel egyszerűbb királyokat,
Mint királyságokat világrahozni…

I. m. 5. j. – Uo. 65.;

Mert jaj a férfinak, ki
Bátor lesz attól, hogy egy nő pirul!

I. m. 8. j. – Uo. 74.;

A szerelmet, azt nem ismeri más,
Csak az, aki reménytelen szeret.

Uo. 75.;

Az elejtett
Szavak sértődött bizalmasaink…

I. m. 12. j. – Uo. 91.;

Milyen szegény, koldusszegény vagy immár,
Mióta nem tudsz már szeretni mást,
Csak önmagadat!

I. m. 17. j. – Uo. 110.;

…egy terv, melyet
Magasztos ész szült s az emberiség
Nagy szenvedése ösztönöz, kudarcba
Fulladhat tízezerszer is – feladni
Mégsem szabad.

Uo. 111.;

De én talán vésővé aljasuljak,
Ha művész is lehetnék?

I. m. III. felv. 10. j. – Uo. 138.;

…veszélyes
Vagyok, mert elgondolkodtam magamról.

Uo. 140.;

Az öröm úgy öröm, ha
A tanu szeméből visszasugárzik.

Uo. 142.;

Álmodja magát
Egy szebb világ szobrászának a művész.
A gondolat röptét ne kösse, csak
A véges természet korlátozása.

Uo. 147.;

…a színész csodás művészete
Érzékünk mellett gyorsan elhalad,
Míg a szobormű s a költő dala
Évezredek múltán is él tovább.
Itt a művésszel meghal a varázs…

Költészetté lesz a való maga,
S látjuk, magasra tűzött célokért
Hogyan tusáznak óriás erők,
És áll a harc nagy ember-ügyekért:
Uralomért és szabadságjogért
A költőnek is árnyékszínpadán
Magasabban kell szállnia, nehogy
Rápirítson az élet színpada.

Wallenstein tábora. Prológus – Uo. 256. Áprily Lajos;

Komoly az élet, derűs a művészet.

Uo. 258.;

Hogy a vezér hogy krákog és köpik,
Azt jól elleste tőle mindenik.
De ellesni szellemét, zsenijét,
Díszőrségen nem lehet semmikép.

I. m. 6. j. – Uo. 267.;

Kitárva áll a földgolyó világa,
Aki nem mer, minek remél hiába?

A polgár körben jár, az ostoba,
Akárcsak a ruhafestő lova.

I. m. 7. j. – Uo. 274.;

A jogtalanságból a baj kinő,
Ahogy a hagymától a könny kijő…

I. m. 8. j. – Uo. 278.;

Hol az ok, nem bennünk-e, katonákban,
Hogy olyan züllés van a gazdaságban?

I. m. 11. j. – Uo. 293.;

Kockára ha nem veted életedet:
Magadnak az életet el se nyered.

Uo. 298.;

A rendnek útja, ha kanyarog is.
Nem kerülő.

Nem az erőszak gyors, nagy tettei
S a pillanat meghökkentő csodái
Teremtik azt, mi boldogítni tud
S hatalmasan megáll a gyors időben.

A két Piccolomini, I. felv. 4. j. – Uo. 317. Áprily Lajos;

Örömmel adnám a véres babért
Az első ibolyaszálért, melyet
Megifjult földből csal ki március.

Uo. 318.;

…hazatér
A katona és ember lesz megint…

Uo. 319.;

A percet lásd meg, míg el nem repül,
Mert életünkben ritka pillanat
Kínál nagyot, jelentőst.

I. m. II. felv. 6. j. – Uo. 335.;

Fölösleges, hogy hírlapból jelentse,
Amit borzadva átéltünk magunk.

I. m. 7. j. – Uo. 339.;

Új rend új embereket
Hoz fel s a régi érdem megfakul.

Uo. 345.;

Ahány erős lélek van, mind rokon.

I. m. IV. felv. 4. j. – Uo. 339.;

Jobb volna tán, ha mindenütt szivünket
Követnők, ám akkor le kellene
Nagyon sok jó célunkról mondanunk.

I. m. V. felv. 4. j. – Uo. 392.;

Merész volt a szó,
Mert nem volt tett.

Wallenstein halála, I. felv. 4. j. – Uo. 409. Áprily Lajos;

Alantas egy matéria az ember
S dajkáját úgy hívják, hogy megszokás.

Uo. 410.;

Tisztem van, véleményem nem lehet.

I. m. 5. j. – Uo. 412.;

Az erőszakot tűröm vagy teszem,
Igy áll a bál. És másként nem lehet.

I. m. II. felv. 2. j. – Uo. 429.;

Szűk a világ, de tág világ az agy…

Uo. 430.;

Nincsenek véletlenek;
S épp az, mit vak véletlennek hiszünk,
A legmélyebb forrásokból fakad.

I. m. 3. j. – Uo. 435.;

A szív számára nincs császár-parancs.

I. m. 7. j. – Uo. 447.;

Utánozó ösztönű lény az ember,
Aki elül jár, nyájat az vezet.

I. m. III. felv. 4. j. – Uo. 455.;

Mert csel s gyanú között a harc örök,
Hit s bizalom között van béke csak.
Ki bizalmat megmérgez, anyatestben
Irt ki fogamzó nemzedékeket.

I. m. 18. j. – Uo. 483.;

Szűken kimért lehetőség ne bántson.
Sok szabadság sok tévedést terem,
Hű szolgálat szűk utja: biztos út.

I. m. IV. felv. 2. j. – Uo. 498.;

Az ember azt hiszi: a tett szabad,
De hasztalan! Ő csak a vak erő
Játéka, mely szabadságból hamar
Rettentő kényszerűséget terem.

Ha szíved int, jó ösztönét kövesd!

I. m. 8. j. – Uo. 512.;

Csak nyugta után dicsérd a napot.
Hosszú szerencse nem reményt jelent,
Reményt szerencsétlennek küld az ég.

I. m. V. felv. 4. j. – Uo. 541.;

Idő az ember angyala.

I. m. II. j. – Uo. 551.;

A végső bajban mindent merni kell.

Tell Vilmos, I. felv. 1. szín – Uo. 565. Vas István;

Békében hagyják azt, ki maga békés.

Erős ember egyedül legerősebb.

I. m. 3. szín – Uo. 576.;

Minden, ami él, a fényből,
A fényből él minden boldog teremtmény
Még a növény is fény felé tekint.

I. m. 4. szín – Uo. 582.;

Ha éjszaka van is, jogunk világít.

I. m. II. felv. 2. szín – Uo. 600.;

Az erőszak
Rettenetes, még igaz ügyben is.

Uo. 606.;

Türelem! Az idő tanácsot ad.

Uo. 610.;

Hosszú gyakorlat teszi csak a mestert…

I. m. III. felv. 1. szín – Uo. 612.;

Csak akkor élvezem az életet,
Ha minden nap újra prédául ejtem.

Uo. 613.;

Reszketett tőled! Akkor jaj neked!
Hogy félni láttad, nem nézheti el.

Uo. 616.;

…harcolj
Hazádért, úgy harcolsz szerelmedért.

I. m. 2. szín – Uo. 621.;

…ha túlfeszítik, szétpattan a húr.

I. m. 3. szín – Uo. 632.;

Tartsatok össze – erősen, örökké…
Minden szabad föld egymással rokon…

I. m. IV. felv. 2. szín – Uo. 650.;

…világ végéig visz minden út.

I. m. 3. szín – Uo. 655.

… a méreg is
Jó természetben jobbá nemesedhet – …

… a nő lelkében él valami még,
Mely minden látszat s rágalom fölött áll:
Az asszonyi erény.

A becsület szent kötelékei
Nem oly könnyen szakadnak, mint ahogy
Elhitetnék velem.

Minden erény mocsoktalan – egészen
A próba percéig.

… ifjúsága
Szép álmait tisztelje akkor is,
Ha férfi lelsz majd, és ne nyissa meg
A felmagasztalt józanabb belátás
Halálos férgének a kényes, égi
Virág szivét… hogy meg ne zavarodjék,
Ha majd a sárföld bölcsessége az
Ég lányát, a rajongást káromolja.

Igazság csak a bölcsnek van jelen,
Szépség az érző szívnek. Ez a kettő
Egymáshoz tartozik.

Önvédelem sürget, hogy megtegyem,
Amit rosszall lelkiismeretem.

Háborúban minden előny jogos,
Amit szerencsés alkalom kínál, …

Az osztrák népnek van hazája. Hűn
Szereti és okkal szeretheti.

Csak gyors tett hoz sikert.

Az emberrel hűsége vérrokon,
S rendeltetése bosszút állni érte.

A természet csak homlokába tett
Látó szemet, hátát, a védtelent,
Csupán a jámbor hűség védi meg.

Tervnek közönséges gaztett a terved,
De halhatatlan tett, ha megteszed;
S ha sikerül, mindenki megbocsát,
Mert Isten döntése miden siker.

Az erény is teremthet hősöket,
Mint a szerencse és hírnév.

Ha nem hatok már, semmi sem vagyok; …

Ej! Van szelíd lény, mely ne védené
Minden erővel életét? S merész tett,
Melyet nem ment ki az önvédelem?

A szükség, ez a vad szorongató,
Amely kongó névvel és puszta bábbal
Nem éri be, nem címre vár, de tettre,
A legnagyobbat, legjobbat kinézi
S kormányhoz állítja még akkor is,
Ha aljanépből kell felkapnia – …

Mert minden jellemnek igaza van,
Ameddig önmagával egyezik,
Csak akkor nincs, ha ellentmond magának.

Minden gonosz tett
Már ott hordozza bosszúangyalát
Szíve alatt: a balsejtelmeket.

Az ifjúság boldog érzése könnyen
Ragadja meg az igazat, s örül,
Ha próbákat tesz ítélő esze,
Ahol a példa tisztán oldható meg.
De ott, ahol két biztos rossz közül
Kell megragadni egyet, hol szive
Kötelességek harcából egészen
Nem tér vissza: ott csak jótétemény, ha
Nem választhat, s a kényszer: kedvezés.

A háború?
Az szörnyű, mint az ég csapásai, …

Nincs is poggyászunk. Mi csupán két zsebbel igyekszünk,
S költőknél ez a zseb, tudvalevő, hogy üres.

Adja magát költő s szerető; de utálatos ételt
Kínál élvezetül néked alantas igény.

Jobbul az emberi nem? Bizonyára! Mert egyedenként
– Bárhogyan is kutatom – semmi, de semmi jele.

Nyárspolgárt keserít, hízelgőt csíp, lihegőket
Kínoz a jóhumorú vers, mely a jót szereti.

Szállna a strucc, de magában a szárnya hiába kalimpál,
El nem hagyja a láb lenn a sivár homokot.

„Nincs neked is gyengéd, amelyet ki lehetne mutatni?”
Tedd ezt szellemesen, és mi nevetni fogunk.

Lenne a természet meg a lángész közszeretetben:
Hívőnek, ködevő, mondd, ki maradna neked?

Költőink gyengék, hanem azt valahogy kihevernénk,
Csak kritikánkban az ész lenne kicsit kevesebb!

Gondold meg, mialatt az igazság bátor igéjét
Mondod: máris egész más, amit ért a világ.

Nem baj, hogy ha fenyít az igazság, – édesanyánk ő,
Gyermekeit neveli, tiltja a dajkamesét.

Erkölcsökre nevelni a polgárt – rendbe van eddig,
Ám neveléstek alatt, sajna, kiszárad a szív.

Csak bátor paripák buknak fel a versenyek útján,
Óvatosan figyel, úgy baktat a gyáva szamár.

Tán az a bírálat gyengéd, mely védi a gyengéd?
Nem! Csak amely számon kéri magát a tökélyt.

Mit várhat jutalomnak a mester? Tiszta kebelnek
Testvérérzelmét s válaszoló sziveket.

Schiller válogatott művei. Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1955. I. kötet 198. Hegedüs Géza

Mily szép vagy pálmaágaddal, sudáran,
Ember a század alkonyában,

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me