CONRAD, JOSEPH (tk. Józef Teodor Konrad Nalec Korzeniowski; 1857–1924) lengyel származású angol regényíró | Kristó Nagy István: Gondolattár

CONRAD, JOSEPH (tk. Józef Teodor Konrad Nalec Korzeniowski; 1857–1924) lengyel származású angol regényíró

A hajókkal sosincs baj. Csak az emberekkel, akik rajtuk vannak!

A Narcissus négere. 1. f. – Európa, Bp., 1960. 28. Vámosi Pál;

…erősek mindazok, akik nem ismernek sem kételyt, sem reményt.

Uo. 29.;

Isten igazi békéje mindenütt legalább ezer mérföldnyire a legközelebbi szárazföldtől kezdődik…

I. m. 2. f. – Uo. 35.;

Az ember küzd, robotol, izzad, csaknem belehal, sőt néha bele is hal, hogy véghezvigyen valamit – és semmi sem sikerül neki. Nem önhibájából. Hanem mert egyszerűen semmit se tud tenni, se nagyot, se kicsit…

Ifjúság – Uo. 192.;

…a patkányok bölcsességét durván eltúlozzák, mert valójában nem okosabbak az embernél.

Uo. 207.;

…ó, ifjúság, olyan vagy te, mint egy lángoló hajó, amelyet áthatolhatatlan éjszaka övez!

Uo. 220.;

…a hajósok, ha szabad ezt a kifejezést használni: az ülőfoglalkozásúak életét élik. Agyberendezésük az otthon ülőké, és otthonuk – a hajó – mindig velük van, ugyanúgy hazájuk is – a tenger.

…a hajós számára nincsen más rejtelem, csupán maga a tenger, amely élete királynője – kifürkészhetetlen, akár a végzet.

A sötétség mélyén, 1. f. – Uo. 240.;

…a hódításhoz nem kell egyéb, csak nyers erőszak – amire pedig, ha rendelkezünk vele, kár büszkének lenni, hiszen erőnk csupán a többiek gyengeségéből fakadó véletlen.

Uo. 242.;

A föld meghódítása – ami többnyire nem egyéb, mint elorzása azoktól, akiknek más a színük, vagy kissé laposabb az orruk – nem valami gyönyörűséges látvány, ha túlságosan közelről nézzük. Csak valamilyen eszme emelheti föl. Egy eszme a hódítás hátterében…

Uo. 243.;

Különös, hogy az asszonyok mennyire érzéketlenek az igazság iránt. A maguk külön világában élnek, ilyen világ pedig sohasem létezett, és nem is létezhet soha.

Uo. 252.;

…gyűlölöm a hazugságot, megvetem, nem tűrhetem, nem azért , mintha egyenesebb volnék, mint más, hanem mert a hazugság engem egyszerűen megrémít. Valami halálos illatot, a halandóság ízét érzem a hazugságban – és éppen ez az, amit gyűlölök és megvetek ebben a világban …

Uo. 276.;

…lehetetlen az emberélet bármely adott időszakának létérzetét szavakba foglalni – azt, ami igazságát, jelentőségét, legbelsőbb, mindent átható lényegét kifejezné. Lehetetlen. Élünk, álmodunk – magányosan…

Uo. 277.;

Nem szeretek én dolgozni, nincs ember, aki szeretne – de szeretem azt, amit a munka magában rejt – a lehetőséget, hogy önmagamra találjak. Az önnön valóságomra -- magamnak, nem másoknak…

Uo. 279.;

Talpig ember legyen, aki rezzenetlenül szembe tud nézni az éhséggel. Sokkal könnyebb megbirkózni a gyásszal, gyalázattal, önnön lelkünk elkárhozásával – mint a huzamos éhezéssel. Szomorú, de így van.

I. m. 2. f. – Uo. 300.;

Megeshetik, hogy még a szélsőséges bánat is erőszakosságon át keres kiutat magának – bár többnyire csüggedésbe torkollik.

Uo. 302.;

Természetesen lehet valaki olyan fene mód ostoba, hogy még rosszra sem képes – vagy olyan bamba, hogy észre sem veszi a sötétség hatalmainak ostromlását. Elismerem, hogy az ostobák között még sohasem akadt egy se, aki megalkudott volna lelkére az ördöggel: vagy az ostoba volt velejéig ostoba, vagy az ördög velejéig ördög…

Uo. 312.;

Mókás dolog az élet – a könyörtelen logika rejtelmes rendje egy hiábavaló cél érdekében. A legtöbb, amit kaphatunk tőle: önmagunk megismerése – az is túlságosan későn érkezik –, a kiolthatatlan megbánás aratása.

…semmi nincs a lábunk alatt, se körülöttünk, nincsenek nézők, nincs se harci zaj, se dicsőség, se a győzelem heves vágya, se heves félelem a vereségtől, langyos hitetlenség beteges levegője árad, nem hiszünk önnön igazunkban és még kevésbé ellenfelünk igazában. Ha a végső bölcsesség ilyen alakot ölt, úgy az élet valóban nagyobb rejtély, mint amilyennek képzeljük.

I. m. 3. f. – Uo. 346.;

…talán mind a bölcsesség, igazság, őszinteség abba az egyetlen fölbecsülhetetlen. pillanatba sűrűsödik össze, amelyben a láthatatlan küszöbét átlépjük. Talán!

Uo. 347.;

…a világ … néhány nagyon egyszerű eszmén nyugszik… Főképpen a Hűség eszméjén.

Notes on Life and Letters – Id.: Vajda Miklós, Báti László és Kristó Nagy István (szerk.): Az angol irodalom a huszadik században. Gondolat, Bp., 1970. I. köt. 96. Vajda Miklós.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me