EÖTVÖS JÓZSEF (1813–1871) író és államférfi | Kristó Nagy István: Gondolattár

EÖTVÖS JÓZSEF (1813–1871) író és államférfi

Kit nem hevít korának érzeménye,
Szakítsa ketté lantja húrjait.

Én is szeretném;

Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intvén az utódokat.

Mohács;

Márvány szobor helyébe,
Ha fennmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.

Végrendelet;

Minden emberélet valódi története csak igen rövid időszakasz; a többi mind vagy előkészület, vagy következés.

Vallomások és gondolatok – (Szerk.: Bényei Miklós.) Magyar Helikon, Bp., 1977. 25. sz.;

Több van az életben, mint amit a költés valamikor nyújthatna.

Uo. 41. sz.;

Nincs veszedelmesebb tunyaság, mint az, amely munkálkodik.

Uo. 69. sz.;

Egyes emberek patrióták, de népek kozmopoliták legyenek, és boldog lesz a világ.

Uo. 85. sz.

Képekben szólunk, mert minden világosabbnak, érthetőbbnek tetszik, mint az, miről éppen szólunk.

Uo. 91. sz.;

A szerelem forró, hideg az élet. Csak a barátság melegíti állandóan valónkat.

Uo. 168. sz.;

Vannak férfiak, kiknek neve, mint az ekének vasa, csak azért fényes, mert sok munkára használtatott; ennél a dicsőségnek sincs biztosabb neme.

Uo. 285. sz.;

Egyre legalább joga van a nemzetnek: hogy a szabadságtól megfosztatik, az nyilván mondassék ki.

Uo. 293. sz.;

Csúnya a zsarnokság, de fortélyos elnyomás még undokabb.

Uo. 328. sz.;

Ott, hol mondhatja: szabad vagyok, ott hazáját fogja találni minden ember.

Uo. 347. sz.;

Vannak erényes asszonyok, kik férfinak semmit nem bocsátanak meg nehezebben, mint azt, ha ez erényt sokára próbára nem tevé, s nem ada alkalmat fényes bebizonyítására.

Uo. 358. sz.;

A csodálatos hatás, melyet új eszmék néha gyakorolnak, éppen annak tulajdonítható, mert nem újak, s mert az, mit egyes lángész formuláz, éveken át már ezereknek titkos gondolata volt.

Uo. 366. sz.,;

Sok jámbor kisasszonyszemek többet mondanak, mint nyomtatva olvasniok szabad volna.

Uo. 371. sz.;

Ha némely nő, ki látszólag kellemes viszonyokban él, bizodalmasan elbeszéli múltját, mi szomorú történet ez! – S mégis, mennyit nem hallgat el minden nő még legmeghittebb barátja előtt is!

Uo. 401. sz.;

Mennyit vesztettek jó hírben az állatok, mióta Aesop s más meseírók által az emberi szenvedélyek képviselőinek választattak, s a szegény róka mint furfangos házibarát lépett fel.

Uo. 411. sz.;

Iparkodjál látni! Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen.

Uo. 445. sz.;

A babiloni torony építése félbeszakadt a nyelvek összezavarása által, az ausztriai birodalomban ezen összezavarás után fognak hozzá az építéshez.

Uo. 484. sz.;

Mindannak, mit igen sokan valónak tartanak, ugyanazon következései vannak, mintha az csakugyan való lenne.

Uo. 398.sz.;

Haladni csak úgy lehet, ha míg egyik lábunkkal előrelépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez első törvénye minden haladásnak, mely szintúgy áll, ha nagy államok s egész népek, mint ha csak egyes emberek haladását tekintjük.

Uo. 525. sz.;

Nem azok, kik valami nagyot tettek, de akik valami nagyot képviselnek, foglalják el az első helyeket a történetben.

Uo. 572. sz.;

Midőn a kornak nagy emberre van szüksége, feltalálja azt, mert többnyire éppen a közszükség s nem saját érdeme az, mi az egyest naggyá teszi.

Uo. 677. sz.;

Mindazon kötelességek között, melyeknek teljesítésétől az állam jóléte függ, a legfontosabbak az egyeseknek családi kötelességei.

Uo. 693. sz.;

Az, hogy valamely tetőt hó takar, még nem bizonyítja magasságát. Az északi sarkkör közelében minden dombon jég található.

Uo. 714. sz.;

Többnyire oly tárgyakról beszélve untatunk másokat leginkább, melyek nekünk a legérdekesebbek.

Uo. 726. sz.;

Kevés ember jutna tönkre, s kevés érezné szerencsétlennek magát, hacsak a sok apró költség s a sok apró baj nem volna a világon.

Uo. 739. sz.;

Napjainkban az emberek a pénznek még előítéleteiket is feláldozzák. Ebből mérhetjük meg roppant hatalmát.

Uo. 752. sz.;

A közmondás szerint a legjobb ló is néha megbotlik; kérdés csak az: a botlásnak oka külső tárgyakban vagy a lábak hiányában fekszik-e?

Uo. 754. sz.;

Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni, nem tudom; két hazát bizonyosan nem.

Uo. 835. sz.;

Tagadhatatlan, hogy a véletlen a legnagyobb világeseményekre is néha befolyást gyakorol, de csak olyant, minőt a puskának durranása a lavinára. Ha a fegyver nem szól, a hótömeg azon pillanatban nem esett volna le, de később bizonyosan.

Uo. 941. sz.;

Csak úgy biztosíthatjuk magunkat az élet legkeserűbb fájdalmaitól, ha legédesebb örömeit kerüljük.

Uo. 950. sz.;

Amely állam nem áll fel nemzetiségének egysége által, annak, hogy az fennálljon, eszmére van szüksége.

Uo. 1030. sz.;

Csak azt bírjuk, miről, ha kell, le tudunk mondani. Oly kincsnek, melyet nélkülözhetetlennek tartunk, nem urai, hanem szolgái vagyunk.

Uo. 1069. sz.;

Csak egy eszköz van, mely által a kormány az állampolgárok többségének szolgálatokat tehet – ha meg tudja győzni őket, hogy amit tesz, az számukra hasznos.

Uo. 1113. sz.;

A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.

Uo. 1118. sz.;

Legtöbb önzést oly embereknél találtam, kik nagy észbeli tehetségek mellett kevés eréllyel, s olyanoknál, kik nagy erély mellett kevés észbeli tehetséggel bírnak.

Uo. 1256. sz.;

Nem kellene a nevelésnél soha elfelednünk, hogy az észnek, mint a kardnak, hogy hasznavehető legyen, nemcsak élre, de szilárdságra is szüksége van, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyengít is.

Uo. 1259. sz.;

Nem az, kinek sok eszméje, de kinek egy meggyőződése van, az válhatik nagy emberré.

Uo. 1297. sz.;

Ne panaszkodjunk, hogy az idő oly sebesen halad. – Elfonnyaszt sok virágot, de a törzs, melyen nőttek, azalatt mélyebbre ereszti gyökereit, s új bimbókat hajt.

Uo. 1519. sz.;

Mint a csatamezőn, úgy a tudományok körében az előőrsök ritkán aratnak dicsőséget.

Uo. 1540. sz.;

Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik.

Uo. 1558. sz.;

Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.

Uo. 1608. sz.;

Arra, hogy bizonyos dolgokat megértsünk, lehet kevés eszünk, de lehet néha felette sok is.

Uo. 1620. sz.;

Nem pihenhet meg senki önárnyékában.

Uo. 1621. sz.;

Boldog, kinek, midőn már az élet töviskoszorúját viseli, még a rózsák jutnak eszébe, melyek egykor e tövisek között nyíltak.

Uo. 1649. sz.;

Sok ember eszének csak oly hasznát veszi, mint díszkardjának, amelyet pompára visel, s félek, magam is ezek közé tartozom.

Uo. 1777. sz.;

A közmondás szerént noblesse oblige; napjainkban, midőn a demokrácia a nemességnek helyét foglalta el, ugyanezt mondhatjuk a demokráciáról. Nem utasíthatja magától ez sem kötelességeit, s ezek kétfélék: hogy dolgozzon, s mívelje magát.

Uo. 1837. sz.;

Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik; nehéz felegyenesedni.

Uo. 1858. sz.;

Semmi nem fejleszti ki gyengeségeinket inkább, mint ha hatalomhoz jutunk.

Uo. 1864. sz.;

Általánosan elfogadott szokás, hogy azt, kinek egy rögeszméje van, az őrültekhez zárják; ki többel bír, szabadon jár körül, sőt néha igen kitűnő embernek tartatik.

Uo. 1869. sz.;

Sokszor hallám, hogy a nép az egész igazságot nem tűrheti, de úgy találtam, még kevésbé tűri a féligazságokat, melyeknél csaknem mindig érzi, hogy azok tulajdonképp félhazugságok.

Uo. 1881. sz.;

A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni.

Uo. 1915. sz.;

Kevés példa említtetik többször, mint Ézsaué, ki állítólag egy lencsetálért elsőszülöttségi jogát adta el; csak egy jut kevésnek eszébe, s ez az, hogy vannak körülmények – ha ti. éhenhalás fenyeget, vagy az elsőszülöttségi jog igen keveset ér –, midőn Ézsau eljárása a legjózanabb.

Uo. 1971. sz.;

Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.

Uo. 1929. sz.;

Aki egy bizonyos koron túl író marad, ne felejtse el, hogy munkái csak úgy bírhatnak érdekkel, ha azok, mint a tükör, minden tárgyat a lehető legtisztábban reflektálnak.

Uo. 2003. sz.;

Jó adminisztrációhoz (s ez tulajdonképp jó kormánynak lényege) nem sok ész kell, de igen sok rend.

Uo. 2010. sz.;

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mesterembert vagy napszámost nem tisztelem kevésbé, mint bármely herceget; de ez még nem nagyon sok.

Uo. 2040. sz.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me