KOMJÁTHY JENŐ (1858–1895) költő | Kristó Nagy István: Gondolattár

KOMJÁTHY JENŐ (1858–1895) költő

Játék az élet, a halál komoly.
Láttára megfagy tréfa és mosoly…

Gondolatok a halálról:

Mi a halál? Ki mondja meg nekem?
Az élet véges, míg ő végtelen.

Tán a halál az ősi lényeg ép,
A tiszta forrás, a valódi lét?
És ép az élet a visszás nevű,
Csak hiú bitang szó, mely nem talál?

Halál az élet s élet a halál!

I. m.

Mind hasztalan! Mit ér a dal!
A légbe zeng s magába hal.

Mind hasztalan;

Üdvözitő Végtelenség,
Hadd ömöljem hát benned szét!
Lényem forrjon véled eggyé,
Legyek én is Végtelenné!

Harmónia;

…lehet-e gyávább, mint a zsarnok,
Ki félelemből büntetett?
A zsarnokokban szolgaszív ver,
A zsarnok és a szolga egy.

A börtönből;

Óh gyujtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!

A homályból;

Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki!

Emléksorok.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!