VERLAINE, PAUL (1844–1896) francia költő
nem szín, csak az Árnyalat lebegve,
csak az Árnyalat árnyalhat egybe
ábrándokat s kürtöt-fuvolát.
Versed legyen az a rebbenés, mely
szálló lélekből halk leheléssel
más ég s szerelem felé repül.
e korban, mely dac és gonosz kétszinüség,
ő az alázatos, munkás egyszerüség.
s csak ettől szép az életem.
hogy nem tudom: szivem,
bár jóra-rosszra fáradt,
mért gyötri annyi bánat.
jönnek a szőke és roppant barbárhadak.
csak egy rabszolga, ki járja a maga útját;
csak a nagy, leverő, oktalan szomorúság!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me