FRAZER, JAMES GEORGE (1854–1941, skót néprajzkutató)
FRAZER, JAMES GEORGE (1854–1941, skót néprajzkutató)
… sok minden, amit szilárdnak szoktunk tekinteni, inkább a babona homokján, mint a természet szikláján nyugszik.
A primitív ember úgy hiszi: ebben a világban nem korlátozza a hatalmát semmi abban a törekvésben, hogy a természeti folyamatot a saját hasznára befolyásolja. Imák, ígéretek, vagy fenyegetések jó időt és bőséges termést eredményezhetnek; és ha egy isten, amint olykor hiszi, ő benne magában inkarnálódik, akkor nem is kell magasabb lényhez folyamodnia; az ő primitív személyében fellelhetők mindazok az erők, amelyek a saját és embertársai jólétének előmozdításához szükségesek.
Ha elemezzük azokat a gondolati alapokat, amelyeken a mágia felépül, akkor azt látjuk, hogy ezek két részre oszthatók; először: a hasonló hasonlót hoz létre, vagyis a következmény hasonlít az okára; másodszor: dolgok, amelyek egyszer kapcsolatban álltak egymással továbbra is hatnak egymásra a távolból, még akkor is, ha a fizikai kapcsolat megszűnt közöttük. Röviden: a mágia a természeti törvények hamis rendszere és egyúttal téves magatartásszabály; ugyanannyira hamis tudomány, mint amennyire terméketlen praxis. A varázsló számára a mágia mindig praxis és sohasem tudomány; a tudományoknak még puszta ideája sincs meg fejletlen elméjében.
Idővel a tudás lassú haladása, amely annyi dédelgetett illúziót tépett szét, legalább az emberiség gondolkodó részét meggyőzte arról, hogy a tél és nyár tavasz és ősz változása nem csupán az ő mágikus szertartásainak eredménye hanem a természet tovatűnő színfalai mögött valamilyen mélyebb ok, valamely nagyobb hatalom működik. Most már úgy képzelte el a növényzet fejlődését és pusztulását, az élőlények születését és halálát, hogy azok olyan isteni lények, istenek és istennők növekvő és csökkenő erejének a következményei, akik az emberi élet mintájára születtek, és haltak meg, házasodtak, és nemzettek gyermekeket.
Bármennyire nyugtalanítja a filozófus lelkét az, ha két ellentétes elv alapján járnak el, a közönséges embert ez alig érinti, sőt valójában ritkán jut el odáig, hogy tudomásul vegye. Neki az a dolga, hogy cselekedjék, nem pedig az, hogy cselekvésének motívumait elemezze. Ha az emberiség mindig logikus és bölcs lett volna, a történelem nem lenne az esztelenség és a bűn hosszú krónikája.
Élni és életet adni, táplálkozni és gyermekeket nemzeni: ezek voltak az ember elsődleges szükségletei a múltban, s ezek lesznek a jövőben is, míg a világ világ.
Az aranyág. Bp., 1965.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
